Új bejegyzés Frissítés

2007.03.02. 11:36

Hesz: Ja és még valami. Vedd dícséretnek hogy a fanficed miatt szerettem bele a Penicillin zenéjébe. Eddig nem tudtam mit mulasztok. Szóval neked hála, Penicillin-fan lettem. XD Andro

2007.03.01. 19:19

Hy!!! Egy szuszra olvastam el mind a 11 fejezetet, egyszerűen nem tudtam abbahagyni, annyira jóóó!!! :)))) Egyszerűen gyönyörű szépen fogalmazol!! Személy szerint totál át tudtam érezni a gondolatokat, az érzelmeket (egyik-másik jelenetnél sírni lett volna kedvem) Az 1. fejezetben tudod mi/ki ugrott be?? A Queer as folk Brianje, de nem tudom miért (talán a 30-ról... olyan dolgokat tudok kapcsolatba hozni egymással, hogy... :P:D) Na, nem rontom tovább a levegőt a személyemmel (pláne nem a hülyeségemmel:P) Még egyszer grat és puszillak! Remy Hát akkor én vagyok az égő, mert én pityogtam néha írás közben... Nem volt véletlen, hogy Brian ugrott be... szinte már direkt volt. Az érzéketlen pasi figura, aki szeret minnél több emberrel dugni (mindig ezt a kifejezést használom...hmmm ). Szóval nem nem véletlen, csak persze amíg Brian ilyen.... addig Younnak ez csak a felszín:) Remy.. imádlak:)))))

2007.03.01. 13:33

Nem tudok mást írni, mint hogy még mindig imádom a sztoridat Hesz. Nagyon jól írsz. Én is most próbálkozom slash-írással, de nekem még nem jött annyira össze. Szóval csak így tovább. Andro Nagyon szépen köszönöm... Bár, huhhh szerintem biztos te is nagyon jól írsz:) Így bárki tud....:) Hesz

2007.02.26. 22:13

Oh... hát megtaláltam ezt az oldalt is :) Még mindig tetszik a sztorid, és egyetértek abban, hogy minden író magáról mintázza vmilyen szinten a szereplőit... a klisék meg... hát nem tudom, lehet. Gyorsan átnyálaztam magamban én írásaimat, és megállapítottam , hogy én bizony ruhabolti eladókról, kozmetikusokról és irodalomprofesszorokról írok... szóval róluk is lehet, de szerintem ez nem lényeg. Az igaz ugyan, h a slashnek szinte kötelező eleme a szomorú gyerekkor, de ha belegondolsz, a boldogságnak nincs története. Ezért fejeződnek be a mesék az egymásrataláláskor, mert utána már nincs mit írni róluk, csak h "boldogan éltek"... és ezért lehet kicsit egyforma minden sztori azután, h a főhősök összejöttek. Mindenesetre, Hesz, nekem most is nagyon tetszett, amit írtál. Ez a "bonyodalmak utáni nyugalom"- rész volt nekem. /és az előző hozzászólásodhoz fűzném, h Naono Bohra az egyik kedvenc mangakám :)/ Lilla :) Először a végével: Jéééé egy mangát olvasó lány:) Én is nagyon szeretem őt (csak nem jutott eszembe jól leírva a neve így inkább nem írtam). Ő újított a "márpedig az idősebb férfi is lehet annyira uke hogy az már hűha..." dolgokkal:) Tessék egy bölcsész irodalomprofesszor... nemtudom nekem egy ruhabolti eladó sokkal, hűűbb lenne mint egy táncos... Na igen mennyire gagyi lenne minden slash történet ha kb erről szólna: találkoztak, összejöttek, dugtak egy jót (már elnézést...) és most boldogok. Hurá, hurá... Na de komolyan. Minden történetbe kellenek tragédiák. Kedvenc írom (Vonnegut) vallja, hogy a főhősöket kínozni kell, és minnél jobban szeretik őket, annál jobban:D Na én ezt teszem.... Kritikát köszke:) (mindig örvend a szívem ilyesmit olvasva... egyébként ha jól tervezem még egy két békés rész jön aztán valami hűha...) Hesz :)

2007.02.26. 21:37

Persze hogy vannak klisék. Én személy szerint a meglátta és leteperte tipusú sztporik miatt mászok plafonra. klisék mindig vannak, és mindig lesznek olyan írók is, akik a kliséket képesek lesznek egyedivé tenni. Sae-chan Jahhhh pedig azok is nagyon jók tudnak lenni (csak jól kell őket megírni). Én is szeretek leteperőset írni. A rövideim mind olyanok, csak éppen szebb köntösbe raktam őket:D Hesz

2007.02.25. 19:15

Ígérem, mára berekesztem magam :-))). Szóval enyém meleg ismerősök nem művészek, sőt... Persze érzékenyek, kedvesek...   A nagy mű pedig lehet, hogy csak MÉG nem a tiéd :-))). Elvégre még ifjú vagy, bőven belefér, és az elég nyilvánvaló, hogy írni rendesen tudsz :-). A szemem meg úgyis rajtad lesz :-).   (És bocsánat, hogy éppen rajtad csattant a yaoi-kiégettségem). Ja, és nem, nem vagyok egy manga-anime kedvelő, ismerő, éppencsak azért kotorásztam bele kicsit a témába, mert sok jó írásnak van köze valamilyen manga-fandomhoz. De - fájdalom - nem igazán ragadott magával a rajzolt világ. Jobban szeretem betűrengeteges formában olvasni a dolgokat, aztán magam elképzelni. (Ez nem kritika azok felé, akik szeretik őket, csak nekem nem jöttek be annyira...)   Idgie. Jah, de én művészek között járkálok, szóval nem meglepő, hogy valamiért beléjük futottam. Persze biztos van meleg taxisöfőr is, sőt jópár leszbikus ismerősöm közül az egyik légiutas kísérő akart lenni... ehmm no comment... :D Meg a másik fele, erről lehet írni, én legalábbis ezt ismerem jobban. Én nagyon olvasás mániás vagyok, de szeretem az animéket, mangákat... valamiért megfogott. Ha sok yaoi mangát olvastál volna láthatnád, hogy ez a műfaj magára halmozza a kliséket. Sajnos persze egy csomóba belefut az ember, de minden műfajban vannak klisék... próbálj meg romantikus filmet csinálni csók nélkül, vagy horrort vér nélkül (nem az a thriller....) :D Most elgondolkodtam, totálisa átlagemberes mangán. Így hirtelen egy jutott eszembe amiben a fiú munkás volt... hmmm de eladta magát kurvának, sztornó még sem jó példa :) Hesz:)

2007.02.25. 17:10

Nagyon tetszik.( Amúgy én is Daniell rajongó vagyok. De úgy általában minden normálisan megírt műért rajongok. Van amelyikért jobban, van amelyikért kevésbbé. Mindegy.) Egymáshoz hasonlítgatni nem igazán szoktam. Minden író más. És az írókból születnek a saját figuráik. Az ember észre sem veszi, de máris beléjük írt a tulajdonságait vagy a szokásait. Szeretem ezt a történetet. Azt szerettem meg a slash-ben, hogy más a romantikája, mint egy nem slash történetnek. Még az unásig rágott sablonok is máshogy hatnak. És amíg ilyen remek íróink vannak, mint te nem kell attól félnem, hogy a sablon végül ebben a műfajban is sablonná válik. Sae-chan Régen én is ennyire lelkes voltam. Azért mamár ennyire nem. Ahhoz túl sokat olvastam, néztem, láttam.. :D Véleményt nagyon köszönöm:) Szeretek ilyesmit olvasni:D Hesz

2007.02.25. 14:46

Jaj, de ugye nem megbántottalak? Mert nem akartam ám... Megpróbálom konkretizálni, mire gondoltam, és itt két szempont is van: az egyik, hogy úgy látszik, amikor slash-t ír az ember, akkor óhatatlanul is klisékben gondolkodik, nem tudom, azért-e, mert túl sokat olvastunk, és csendesen belopóznak az egyformaságok, vagy mert a téma ad bizonyos helyzeteket, karaktereket. Mire gondolok (most általánosságban): legalább az egyik kölyöknek sanyarú gyerekkora, fiatalkora volt, vagy nagy gázos szakítás a családdal a homoszexualitás miatt, vagy egyéb nagy trauma, emiatt keserű, kiégett. Szinte tuti, hogy valamelyik művész, festő, mangaka, zenész (esetleg táncos, bár azt hiszem, ilyet még csak nálad olvastam :-))) (Miért nem írunk taxisofőrökről, segédmunkásokról, tehénpásztorokról, utcaseprőkről?) Tuti, hogy van egy doki a képben, aki vagy az egyik fickó, vagy valami jóbarát. Hörögve döbbentem rá, hogy az egyik karakterem átírtam pszichiáternek - ami ugye szintén orvos, csak speckós - pszichológusból, amikor kicsit jobban elmerültem a yaoi-ban... Most rághatom, hogy ugyan mit csináljak belőle :-)))) És igen, jó, amit írtál, összecsúsznak a karakterek, nem csak egy művön belül, hanem művek között is. (és bár én nagyon is bírom a Daniell-t, olykor bizony túlírtnak érzem én is, hiába nyűgöz le a stílus, amiben íródott, de a történet nem mindig.) A másik szempont az egészen konkrét áthallások, pl. most itt az utolsó fejiben az "hercegnősdi" a két herceggel nagyon-nagyon hasonlóan megvolt Ryu-éknál (Ryu gondolkodott erről azután, hogy összejöttek végre Dany-vel). És az, hogy amikor már összejönnek a drágák, onnantól olyan egyformának tűnik minden slash... Itt mondjuk főleg a hangulatra gondoltam. Mondjuk nekem a szex-jeleneted jobban tetszett az átlagnál, ilyen szempontból semmi bajom az egyediséggel :-))). Ja, és akkor elmondom, mi volt az az egészen konkrét motívum, ami enyém egyik írásban is megvan, és nálad is: a festmény. (Festőkém van nekem is - persze mondanom sem kell, hogy még jóval azelőtt kezdtem írni, hogy hallottam volna akár a Daniell-ről, sőt, azt sem igen tudtam, mi fán terem a manga, meg az anime -, és ezt a "kifestjük magunkból a rossz érzéseinket"-dolog mégha kicsit másként is, tőled teljesen függetlenül ott van. És érdekelne, hogy ez a sok egyformaság, hasonló hangulat, miegymás, valami "kollektív slash-er emlékezet"-e, vagy mi...   Szóval meg kell mondjam, azt hiszem, az a bajom, hogy  mindig várom, hogy na, majd most olvasom A NAGY MŰVET (arról a szerénytelen elképzelésről nem is beszélve, hogy esetleg megírom), és még a legjobbaknál is kijön valami kis izé, ami miatt már nem is tetszik annyira. Borzasztóan szükségem lenne már valami olyan üdvözült mosollyal hátradőlős, EZ AZ! érzésre, már túl régen nem volt. A francnak olvasok olyan sokat :-)))). (Amúgy meg Balassi igencsak klassz is lehet megfelelő szájból hallgatva, bár hiába volt nekem nagyon jó kis tanárom gimiben, Balassi megszeretésének élménye már csak egyetemen adatott meg. Talán mert ott tényleg olyanok beszéltek róla, aki igazán szerették, úgy meg könnyű megfertőződni... A magyar irodalomból én nem tenném ki :-)))), de a tantervből lehet, hogy nem ártana :-))))   Idgie. Nem sértődtem meg... de akkor mesélek valamit:) Igazándiból két fiú ismerősöm van akik melegek, az egyik táncos, a másik lakberendező. És totálisan egyszerű oknál fogva (a  művészek szabadabban gondolkoznak, szabadabban élnek), egyszerűbb ilyen írásban művészekről írni. Takeshi... ő totálisa praktikus szempontból lett orvos, emiatt a fejezet miatt, másfelől pedig a következő fejezet miatt... :D Eredetileg benne se volt. :D A hercegnősdi... ha nagyon odahaza vagy a yaoi dolgokban, akkor a Rapunzel speciel Kizuna csórás volt (azt hiszem 3. kötet... :) ) És most hogy így mondod emlékszem, de ez a poén nekem belefért. A festmény pedig azért kelett, mert Youn sajnos nagyrészt én vagyok, csakhogy én inkább író vagyok mint festő (konkrétan pálcika emberrel is gondom van...), és én kiírom magamből a rosszat Youn pedig fest és rajzol. Viszont nem bizonyítvány magyarázásként, de hidd el nekem, hogy nálluk az igazán nagy dolgok majd csak most jönnek. A következő 2 fejezet még marad ilyen, de utána.... Na mind1:) Egyébként persze sajnos egy csomó mindenben igazad van, de... az ilyesmire mondaná a média tanárom: műfaji sajátosságok :D Kritikát őszintén köszönöm, és nem nem sértődtem meg, mert nagyon kedvesen tálaltad:) Még egy apró dolog, szegény Younom többet nem fog festeni a műben, talán a második kötetben, már csak egy rajza lesz ami fotnos lesz.... :) Hesz :) ui.: szóval nem az enyém a nagy mű.. szip... :D

2007.02.25. 12:16

Örülök, hogy ilyen életkedv visszahozós szerepet kaptam az életedben. :) Hmmm... Hadd gondolkozzam... Igen, azt hiszem, hogy már mondtad ma... :) Hát, nem tudom, hogy milyen szépre akartad megírni, de szerintem nagyon szép lett. Nekem nagyon tetszik. :) Spirit Bliss *sír* Nagyon szépre akartam.. olyan igazi huhhhhhh de szépre. De kicsi vagyok, és nem lett annyira huhhh mint akartam. Na nem gond így marad:) Hesz

2007.02.25. 12:01

Szia! :)   Nagyon tetszett ez az új fejezet. :) Aranyos volt a doki bácsis jelenet a tűtől való félelemmel, a kis féltékenykedéssel és álvitatkozással együtt. :) Ami meg az után történt, hogy megjöttek az eredmények... Nagyon szépen megírtad a szexjelenetet. :) Nekem nagyon tetszett! ;) Hihi, és úgy látszik, hogy Younnak a füle az érzékeny pontja. :) Egyébként igen, én tudom, hogy merre fog kanyarodni a történet, és bár sok slasht olvastam, de ehhez hasonló ötleteket még sehol sem találtam. Szóval nekem tetszenek a folytatáshoz az ötleteid. :) Én nem éreztem, hogy az írásodban összecsúsznának a karakterek... Vagy, ha össze is csúsztak, akkor annyira nem feltűnően, hogy csak a 20. olvasásra venné észre az ember... :)   Spirit Bliss Te vagy az az ember aki mindig visszahozza az életkedvemet. Mondtam ma már hogy szeretlek? :) Te... ez a nyüves szexjelenet 2napig üldözött.... ennyire nehezen még sohasem írtam meg semmit, és még mindig nem annyira szép mint akartam *sír* . Köszke a kedves szavakat (mindig jól jön:) ) Hesz:)

2007.02.25. 04:33

Szeretem. Csak néha... szóval a saját írásaimmal is ez a bajom, hogy olvasok jó slash-eket, mondjuk a Daniell-t (ami ugye, több is, mint jó :-))), vagy a Holdfény gyermeket, és aztán azt veszem észre, hogy óhatatlanul is érezni a hatásukat az enyémben. Tartalomban, hangulatban, szófordulatban. Persze ettől még nagyon édi ez a két kis drága :-))). Csak a kezdeti egyediséget elveszni érzem.   Másrészt azért szeretem a sztorid, mert kísérteties, hogy mennyi hasonló ötletünk van :-))). Bár néha emiatt mérgelődöm, mert ha valaha is nyilvánosságra hozom a sajátom, ugyan ki hiszi majd el, hogy nem tőled szedtem valamit, hanem párhuzamosan, függetlenül találtuk ki? :-)))   Nagyon ügyes vagy, örülök, hogy találtalak.   Idgie. Szia! Az én írásaimban kifejezetten kerülni igyekszem a már meglévő nagyobb ismertebb slashek motívmuait, és az az egy ember aki tudja mi fog még a két hülyével történni tudhatja, hogy nagyon is másfele indul majd el a történet, a második kötet pedig főként.... Viszont valamiben egyet kell veled értenem bár én nem így fogalmaztam meg. Én azt érzem, hogy néha összecsúsznak a szereplők. Nagyon sok jó ficben érzem ezt (igen még a sokak álltal istenített Daniellnél is), hogy egy idő után sokan ugyan úgy szólalnak meg... próbálkozom, tegnap este mikor írtam a 12. fejezetet csupán 4x töröltem ki Takeshi szövegét mert dettó úgy beszélt mint Youn.... tök idegtépő. Egyébként pedig, ez olyan hogy a Holdfény gyermek pedig az én szememben annyira Anita Blake, hogy nagyon... ettől függetlenül imádom, de akkor is olyan:)   Hesz:)

[Friss hozzászólások] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]