Szereplők nem saját tulajdon. Sajna….

Páros: egyértelmű J

Figyelmeztetés: Slash, de öhhm nem tudom korhatár besorolásban szar vagyok… én azt mondanám 14+

Ellenségek

-Ó bazd meg Malfoy! – sóhajtotta Harry rekedt hangon, mikor már nem csak keservesen kapkodta a levegőt.

- Persze megint az én hibám ugye? – csattant fel a szőke éles hangon, majd legördült az alatta fekvő Griffendélesről.

- Mert én nyomtam le a nyelvemet a Te torkodon, én ráncigáltalak be a szükség szobájába, megjegyzem arra se voltam képes, hogy egy ágyat gondoljak, majd legyűrtelek magam alá, lerángattam a ruháidat, és… - elakadt, és elpirult. Nem tudta végig mondani.

- Nem volt időm ágyra is gondolni – vonta meg a vállát a Mardekáros.

- Soha sincs időd ágyra gondolni?! – kérdezte felháborodva Harry.

- Bocs Potter ha a kényes hátad nem bírja a hajópadlót – morogta, majd nekilátott felöltözni.

- Hova mész?

- Nézzük, nyelvem ledugása a torkodon? Stimmt. Berángatás a szükség szobájába? Stimmt. Addig dugni téged a csupasz padlón, amíg már levegőt sem kapsz? Stimmt. Felöltözni, és elhúzni innen? Nah EZ még nincs meg - mondta gonoszul vigyorogva.

- Mint valami istenverte rituálé nem? Öntelt hólyag! – suttogta Harry. Mérgesnek szánta de nem ment, szavai szomorúan csengtek.

- Már megint mi a baj? – sóhajtott Draco, és visszahajolt a Griffendéleshez, hogy megcsókolja, de Harry elrántotta a fejét, és felült.

- Húzz a fenébe Malfoy, megvolt a szex, vagyis megvolt minden, amit tőlem akarsz, szóval tűnj innen! – most már tényleg mérges volt, zöld szemei szikráztak.

- Szex utáni balhé amiatt, hogy már megint itt akarlak hagyni? Stimmt – mosolygott kedvesen Draco.

- Kapd be! – dünnyögte a sértett.

- Tudod jól, hogy csak egy ebédszünetnyi időnk volt, a barátaid keresni fognak...

- Tudom.

- Tudod, hogy az ellenséged vagyok, és ezen nem szabad változtatnunk a többiek előtt.

- Tudom.

- Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek.

- Tudom… - suttogta halkan, és hagyta, hogy a másik megcsókolja.

- Két év – suttogta a szőke hajú a csókba.

- Már csak kettő – mosolyodott el Harry.

Két évvel később Voldemort legyőzése után, Harry zokogva bújt Draco karjai közé.

- Többé nem hagysz ott a padlón egyedül? – szipogta.

- Soha többé.

Bella István: Szeretők

Összegabalyodva, mocskosan, zihálva,

de homlok a homlokon, váll a vállra,

úgy fekszünk itt, olyan hiába,

mint két zsoldos, ki egymást halálra

szúrta, kaszabolta és vágta,

s most itt fekszenek, egymás kardjába

dőlve, mégis egymás karjában,

szívük, tüdejük, agyuk kitárva

a szemérmetlen napvilágra,

fekszünk pucéran a hiába-

harcmezőn, elárult, árva,

nyomorult zsoldosok sokaságában,

oly egyedül, hogy sírásra

görbül a test, egyetlen száj csak,

fekszünk,

fekszünk, temetetlenül –

De életem véresre harapva

rá tudok-e nézni magamra,

káromkodva és felzokogva

– mellemhez szögezett szívemmel –

ki tudok-e állni a napra?

Föl tudok-e ébredni reggel,

ha nem kell megvívnom szemeddel,

ha a mindennapért nem veled kell

pusztulásig megverekednem?

Halálos ellenségem, szerelmem,

ne hagyj magamra!