Fandom: Johnny's Entertainment

Páros:

Korhatár: 18

Figyelmeztetések: Slash!

Egyéb: Boldog egy éves szülinapot extrás omoinak ^^ Két harmad részt Tacchon, egy harmad részt Ryo szemszögéből ^^

Szóval mindenki megfeledkezett rólam… Tudom, hogy nem fontos. Csak egy nap. Pont mint a többi…

Leülök a laptopom elé, és megírom a mai jweb bejegyzést. Megköszönöm a sok rajongói levelet. Nekik eszükbe jutottam a többieknek miért nem?! A csapattársaim és állításuk szerint szeretnek… Lebiggyesztett szájjal gépelek. Nem vártam nagy bulit, vagy tortából előugró nyuszi füles lányt, csak egy kellemes közös ivászatot, kivételesen másnap reggel a saját, és nem Yasu ágyában ébredve (ő közelebb lakik Osaka belső részéhez, mint én, és különben is anyám még mindig nem látott részegen…). Vagy egy vacsora… Egy süti… Kávé? De hogy semmi!!! Csüggedten zárom le a laptopot és a yukatámban elnyúlok a futonon. Ha senkinek sem hiányzom a születésnapomon, akkor a legjobb lenne átaludni a maradék részét… - Micsoda egy álomszuszék vagy Okura!

- Uhm? - még félig alszom, de mintha Ryo-chan hangját hallanám közvetlenül a fülemnél… a lehelete csiklandoz.

- Átaludni a születésnapodat? Hiszen még csak koraeste van!

- De nem hívtatok… - duzzogok és a másik oldalamra fordulok.

- Mert hallottad volna, hogy a shinkanszenen vagyok…

- Csak miattam jöttél?

- Igen…

- Tényleg? - sandítok rá, mire elmosolyodik, lehajol és megcsókol. Cigaretta íze van, mint mindig. Elhúzódom tőle és felülök, hogy ne kelljen annyit hajolnia hozzám. Közelebb húzódom, és ajkam az ajkára szorítom. Úgy hiányzott. Egy hete nem találkoztunk és ilyenkor szinte elvonási tüneteim vannak. Minél gyorsabban ruha nélkül szeretném őt tudni, de lefogja a kezem, és elhúzódik. - Hé, ha letéped a pólóm, nem lesz miben hazamennem… hol marad a türelem? - ezért a fajta mosolyáért fangörlök tömegei szokták elhajítani a bugyijukat, én meg a józan eszemet…

- Nincs. Kérlek Ryo-chan… - a szeme elkerekedik, majd a hátamra dönt, és már a nyakamat kóstolgatja. Fogalmam sincs, hogy miért indul be ennyire a Ryo-chantól, de meglehetősen sok férfimosdós pillanatokat szerzett, hogy szinte mindig így hívom… A yukata immáron legyűrve a derekamig szeretőm pedig a mellbimbómat szívogatja. Imádom, amikor ezt csinálja, csak azt nem szeretem, hogy a szája nem tud minden helyen ott lenni, mert ebben a pillanatban speciel legalább annyira kibírhatatlanul kívánom a csókját, mint azt, hogy még lejjebb kalandozzon nyelvével. Felhúzom magamhoz egy csókra, és megemlékszem a kezével, ami azonnal söpri is félre a maradék anyagot, és benyúl az alsóm alá. Imádom, ahogy kézbe veszi és erősen végigsimít merevségemen. Ajka elszakad az enyémtől, újra nyakamat kényezteti, de nem bánom, csak hátra vetett fejjel pihegek és hagyom, hogy kényeztessen. Mozdul a csípőm, és lököm magam a kezébe egyre gyorsabban. Szorosan fog körül, miközben fogával karcolja a fülem mögötti érzékeny bőrt. Mintha az egész testem lüktetne a kielégülésért. Ryo ismét az ajkamhoz hajol és nyelvével simogatja a nyelvem. Csak egy pillanat. Érzem, hogy el fogok élvezni és már be is következik. Megfeszülök, Ryo pedig tovább simogat, míg az orgazmus utóremegései is elmúlnak. Az ágyam mellől szed papír zsebkendőt és megtörölgeti a kezét, majd mellém gördül. Ránézek. Még mindig kapkodom a levegőt. Puhán megcsókol. - Ezek szerint jó volt.

- Jó ám… - válaszolom, és rendesen megcsókolom. Túl heves vagyok, összekoccan a fogunk. Szelídíteni próbál és hagyom magam. Csak annyira szakadunk el, amíg leveszem róla a pólóját, és már a farmerjét gombolom. Merevsége pont olyan türelmetlenül feszül nadrágjának, mint amilyen türelmetlenül én meg akarom végre érinteni. A gondolatra, hogy pillanatok múlva a számba vehetem, újra merevedni kezdek. Lehúzom a nadrágját és az alsóját. A párnámat és a karját a feje mögé teszi. Várja a műsort, mert tudja, hogy mire készülök… A lábai közé térdelek, és végig a szemébe nézve a számba veszem merevségét. Eleinte bátortalan voltam, és rengeteget bénáztam, de most már imádom őt mélyen a számba engedni. Most még sem ezt teszem, csak a tetejét veszem a számba és a nyelvemmel játszom a felszínén. Csípőjével lök egyet mintha így akarná jelezni, hogy mélyebbre kívánkozik. Engedek a kérésének és hagyom, hogy úgy vegyen birtokba, ahogy akar. - Állj! - szól rám egy idő után és elhúzza a fejem. Hasra fekszem mellette és egyértelműen nézek rá. - Hogy te ma milyen…

- … közönséges vagyok?

- Valami hasonló jutott eszembe csak durvább… - a kézkrémemért nyúl, én pedig felemelem a csípőm. Krémes ujjával végigsimít bejáratomon, bal kezével megfogja az állam, és teljesen kitekeredik a fejem, hogy meg tudjon csókolni, de nem bánom. A szája annyira forró, hogy kedvem lenne elütni lassan puhatolózó ujjait és kérni, hogy hatoljon belém. Egy ujja belém csúszik, és felnyögök az élménytől. Annyira hiányzott már. - … mondjuk az, hogy ribanc - súgja a fülembe, és biztos, hogy egy másik pillanatban ezért elküldöm a jó fenébe, de most csak jobban feltüzel. Annyira lassúnak és túl óvatosnak érzem. - Kérlek…

- Hát lehet neked ellenállni? - kérdezi és egy utolsó puszit nyom a számra. Tökéletesen érzem, ahogy merevségét a bejáratomhoz illeszti, bal keze a csípőmön, erősen tart, jobb kezével magát igazítja belém. Lassan nyomul előre. Fáj, de pontosan tudom, hogy pillanatokon belül fantasztikus lesz. Teljesen bennem van. Egy pillanatig csak a hátamra dőlve piheg, majd megmozdul. Szinte teljesen kihúzza magát, majd erősen vissza. Felkiáltok az élménytől, és segítek neki ellentétesen mozdulva. Hangosan veszi a levegőt, fogával a gerincem mentén harapdál, bal keze lecsúszik a derekamról, és merevedésem köré kulcsolja ujjait. Olyan jó érzés… Gyorsít, gondolkozni se tudok, csak az élvezetre koncentrálok, és elégedetlenül nyögök fel, amikor megint lassít. - Fordulj meg, látni akarlak. Kihúzódik belőlem. A hátamra gördülök, és széttárom a lábamat, szinte azonnal megint belém csúszik, és ott folytatja az erőteljes lökéseket ahol abbahagyta. A fejemet hátra vetve nyöszörgök annyira jó. Lassan komótosan simogatom magam, az csak a plusz, az igazi élvezet az, ahogy Ryo bennem minden lökésnél újra és újra megérinti a prosztatámat. Ajka ismét a nyakamon. Ha nem lennék részeg az élvezettől biztosan szólnék neki, hogy túl sok lila folt lesz rajtam, de most nem érdekel. Megcsókol. Szája az enyémen nyelvével behatolást imitál ajkaim közé. Ajakját ajkamra szorítva mélyen megcsókol. Még mindig saját ízét ízlelgeti számból, és érezhetően csak még jobban felizgul tőle. Még gyorsabban mozog bennem. Észre se vettem mikor kezdtem el gyorsabban masszírozni merevségem, de már csak arra eszmélek, hogy pillanatok választanak el egy orgazmustól. - El fogok…

- Én is - nyögi vissza. Pár simítás és másodszorra is elélvezek, az összetéveszthetetlen ködön keresztül még érzem, ahogy Ryo párszor belém hatol, majd ő is elélvez.

Kihúzódóm belőle. Az arca kipirult és ösztönösen közel bújik hozzám. Próbál a bőröm lenni… Mintha tudnánk közelebb lenni az előbbinél. - Csak egy perc és mehetünk zuhahmmm… - a mondat vége morgásba fullad és elszunnyad. Csak nézem a kipirult moolygó arcot. Hihetetlen, mint egy jóllakott óvodás, pedig remélem, az óvodások nem művelnek ilyesmit… Pár méterrel arrébb megcsörren a nadrágom. Felpattanok, és felveszem a telefonomat. - Szia Yasu!

- Naah itt vagy már? Mehetünk Tacchon~hoz? Biztos nagyon magányos szegényke, egész nap nem is kerestük, csak mert az kérted! Kegyetlen vagy ám Ryo!

- Már itt vagyok nála… egy kicsit privát ünnepeltünk. Most alszik, gyertek két óra múlva!

- Mi már ott vagy?! Nishikido Ryo ha ez azt jelenti, hogy…

- Akkor két óra múlva! - vágok közbe és lecsapom a telefont. Tadayoshi keze még álmában is értem kutat. Visszamászok mellé a futonra, és ahogy megérzi a testem melegét közel bújik hozzám. - Kivel beszéltél?

- Hé azt hittem alszol!

- Nem. Kivel beszéltél?

- Yasuval. Két óra és itt vannak értünk, hogy menjünk ünnepelni, szóval bő egy órát alhatsz.

- Nem felejtettetek el? - emeli fel a fejét és csillognak a szemei az örömtől.

- Hülye. Még jó hogy nem! Nah aludj! - húzom vissza magamhoz.

- Uhm! Ez most csak jó. Átölelni őt egy ilyen fontos napon. Ünnep. Az egyik legszebb, mert ennek a napnak köszönhetem az ő létezését is…

- Boldog szülinapot! - súgom a feje tetejének, adok a hajába egy puszit és szorosan átölelem. Két órával később sikerül meglepnünk a barátainkat, ugyanis mind a ketten elaludtunk…