Figyelmeztetés:HP7 spoiler, slash

Korhatár: 12… semmi sincs benne, csak utalás

Jogok: Még mindig JKR…

Egyéb: Nézzétek el nekem ezer éve nem pötyögtem

 Amit nem mondtál el...

„Mindenről tudsz Harry. Előled semmit sem titkolnék el!”

Suttogtad ezerszer válaszolván a kérdéseimre, hogy már megint mit titkolsz.

És mindenről tudtam… leszámítva a megszeghetetlen esküt ami Nárcisszához kötött, és az ígéretet ami Dumbledore-hoz.

Jah, hogy pont ezek lettek volna a legfontosabbak???

Az Isten verjen meg Perselus, hogy pont ezeket nem tudtad elmondani!

Mért pont azt nem mondtad, ami a legjobban számított volna… mért nem tudtad elmondani, hogy a vesztedet okozhatják?

Tudtam anyámról is.

Persze nem akkor közölted mikor először nyomtad le a nyelved a torkomon de elmondtad. Csapkodtam, őrjöngtem, és egy hónapig az „Igen Professzor”-on kívül semmit sem szóltam hozzád.

De, egyszer mikor közölted, hogy beszélni akarsz velem, azt válaszoltam, hogy dögölj meg.

De végül kiharcoltad, és nagy nehezen megértettem.

Amúgy is furcsa lett volna, ha anyám miatt szeretsz belém, tekintettel arra, hogy apám tökéletes mása vagyok.

A szememet kivéve.

Egyetlen egyszer dicsérted meg a szememet. Felöltöztem és egy szó nélkül hagytalak ott, az ágyban. Másnap bájitaltan után én löktelek a falhoz és közöltem, hogy ha valaha szóba hozod a szemem színét akkor addig tartott ez az őrület ami köztünk van.

Mert őrület…

Nem szerelem nem ragaszkodás, csak valami marcangoló kétségbeesés ami egymáshoz lökött minket újra és újra.

Az utolsó kapaszkodó a másik karja volt a teljes elmerülés előtt… és pont ez a kapaszkodó lökött egyre mélyebbre az érzelmeink és a külvilág labirintusában is.

Amikor végeztél Dumbledore-al, meg akartam halni.

Azt éreztem hogy elárult az egyetlen ember aki iránt bármit is ÉREZTEM.

Nagy betűkkel.

Kicsi ezer emberhez is köt.

De te…

Te meghaltál, és nekem el kellett venni egy vörös hajú démont akihez semmi sem köt.

Oh, tévedés, már három gyerek az életre szóló kötelékünk….

Nem mondtad el a legfontosabbat…

Sohasem beszéltél róla…

Nem tudom megbocsátani…?

Szeretlek. A sírodnál állva 20 évvel később is…

Örökké…?