Igen ez bizony eeegggy Sukisyo  ficc.

Párosítás: Yoru&Ran… hehe

Történet ideje: ki nem találnátok de a Valentin napos rész vége számomra nem volt kielégítő… nem nem úgy nem pfuj perverzek… Igazából csak azt akartam hogy meg legyen örökítve mikor Yoru és Ran mert szerintem édesek… :)

Korhatár: 18+ hiszen ez nem több mint egy nem túl jól megírt szex jelenet…

Ennyi :)

- Szerinted leráztuk? – lihegett Sora az ajtónak támaszkodva. Nao-kun felhúzta az orrát.

- Futni is felesleges volt. Nem is követett minket.

- És ezt mért nem tudtad előbb mondani?!

- Hm – rántotta meg elegánsan a vállát. - Így viccesebb volt.

- Teee – vicsorgott Sora-kun, majd csak sóhajtott egyet, és megfordult.

- Hová mész?

- Lezuhanyzom. Mindjárt jövök – adta meg a választ. Nao-kun csalódottan nézett a kék hajú alak mögött becsukódó ajtóra.

            Sora szomorúan ácsorgott a zuhanyzóban. Nem értette hirtelen jött bánatát, hiszen végre tudta, hogy Nii-chan és Nanami-chan boldogok. Ők ott vannak egymásnak. Talán a Valentin nap az egész okozója. Hogy ő bezzeg senkitől sem kapott csokoládét, ám térdig járta a lábát, hogy a többieknek való átadásban, de ő még egy csoki szemet se kapott senkitől. Magában bólintott, hogy biztos csak ennyi a baja. Elzárta a csapot, megtörülközött és visszasétált a szobába. A folyosón pont elhaladt Nao-kun mellett. Ahogy ellépett mellette, és megérezte az illatát hirtelen nagyot dobbant a szíve. Elkeseredetten fordult a rózsaszín hajú után de az nem fordult meg, csak ment a zuhanyzók felé.

            Megrázta a fejét, és fojtatta az utat a szobájuk felé. Az nem lehet hogy azért szomorú, mert Nao… nem nem nem nem. Rázta folyamatosan a fejét mintha ezzel kiverhetne belőle minden gondolatot. Belépett a szobába, lefeküdt az ágyába és magára húzta a takarót. Próbált elaludni.

            Nem sokkal később halkan nyílt az ajtó, és ugyan olyan halkan csukódott is. Valaki hozzá lépett és halkan szólongatta.

- Yoru… Yoru…

- Ran én ne… - kezdett bele de a másik maga felé fordította és a mutatóujját a szájára helyezte.

- Csak ma este hadd legyen velem. Kérlek – mondta könnytől fátyolos szemmel. Hatott. Sora még csak bele sem gondolt a következményekbe máris átvette fölötte az uralmat a jóval erősebb Yoru.

- Hiányoztam?- kérdezte miközben lágy csókot lehelt Ran kézfejére. Majd csuklóját tartva behúzta magához az ágyba. Ran elégedetten bújt szerelme karjai közé.

- Olyan bolondok. Mért nem szeretik egymást úgy, ahogy kellene. Mért utasítják el egymást állandóan.

- Most ne foglalkozz velük – simogatta lágyan a másik fejét. – Hiszen ma Valentin nap van. Ezt méltóképpen kell ünnepelni – suttogta miközben ajkával közelített Ran ajka felé.

- Yoru… - suttogta az mielőtt átadta volna magát a minden érzékét megbabonázó csóknak.

            Csak simogatták egymást egy ideig, óvatosan nem elkapkodva a mozdulatokat. Az egész tökéletes volt. Lassan vette le Yoru Ran ruhát. Finom csókokkal borította egész testét, hogy utána megállapodjon az ágyon heverő szépség férfiasságánál. Lassan nyalta végig, finoman ízlelgette kedvesét, akiből ez a finom nyelvjáték hangos nyögéseket váltott ki.

- Yoru… én… - suttogta elfúlva mikor szerelme teljesen a szájába vette őt. Nem törődött semmilyen figyelmeztetéssel addig folytatta párja kényeztetését míg az el nem élvezett.

            Ran még nem tért magához az élvezet ködéből mikor azt érezte, hogy Yoru ujja beléhatol. Fájdalmasan nyögött fel a hirtelen érintéstől.

- Nagyon fáj? – kérdezte halkan Yoru.

- Uhm – rázta a fejét a másik. – Folytasd.

            Nem tétlenkedett az első ujjat követte a második, majd a harmadik, és az fiókban megbújó testápoló segítségével más is. Próbálta minél jobbá tenni a másiknak a behatolást. Kezét a Ran férfiassága köré fonta, fogaival finoman harapta nyakának bőrét, mégis az előzőknél jóval hangosabb kiáltás kísérte Yoru csípőjének előre mozdulását.

- Neh… - hagyta el Ran ajkát akaratlanul is a tiltakozás. Fogait azonnal alsó ajkába mélyesztette. Egy könnycsepp indult el szeméből, de keze erősen kapaszkodott Yoru vállába.

- Sajnálom, de nem bírom abbahagyni… - suttogta rekedten Yoru, és még mélyebbre nyomult szerelmében.

- Fáj…

- Mindjárt jobb lesz… - húzódott ki majd a következő lökésnél eltalálta azt a pontot, amitől kedvese végre elégedetten nyöszörgött.

            Egyre jobban elragadta őket a szenvedély. Yoru gyorsított mozgásán hajszolva a beteljesülést. A levegőt már csak kapkodni tudták, pillanatok választották el őket a beteljesüléstől, amikor ismét tudatukhoz jutottak, s immár a másik valódi nevét kiáltva élvezhettek el.

            Zihálva néztek a másikra. Pontosan tisztában voltak vele mi történt, mint ahogy azzal is, hogy ők pont ugyan annyira akarták mint Ran és Yoru, de maguktól sohasem kezdeményeztek volna.

- Én… jobb lesz ha most… - kezdte remegő hangon Nao-kun mikor már levegőhöz jutott.

- Ne – ölelte magához Sora. – Maradj. Csak egyszer van Valentin nap… - suttogta a másik hajába, és egymáshoz bújva nyomta el őket az álom.