Fandom: Johnny's Entertainment
Páros: Yamashita Tomohisa/Tegosi Yuya
Korhatár: 18+
Figyelmeztetések: Slash! A Párost nem ismerők, nem érthetik a történetet, a párost ismerők meg a világgá szaladhatnak amiért NAGYON nem találtam el a szereplők jellemét...
- Van egy tagunk, aki totális szadista! - MI?! Yamapi ezért…
Mosolyogj Yuya! Neked kell megszólalni! Igen, vigyor... ha lejutok innen, megölöm Yamapit! Szadista? Én? Kinyírom! Mosoly, hajlongás, húzás innen… Yamapi csak kerülj a kezeim közé! Egy olyan apró dolog miatt totális szadistának nevez. Persze Koyama törődik mindenkivel, Massunak meg a mosolya, én meg szadista... Csak legyen este, esküszöm, megemlegeti, hogy szadistának nevezett! xXx - Még mindig haragszol rám? - támasztja meg Yamapi állát a vállamon. Most zuhanyzott, még tiszta víz a bőre. Ha egyszer az életben rendesen megtörülközne, szerintem, belehalna.
- Nem, dehogy! - Dehogynem! Csak érjünk haza... mindig is tudtam, hogy van valami jó abban, hogy fa támlás ágya van. Legjobban annak örültem volna, ha frissiben tudok bosszút beteljesíteni, de ezek az ágyak erre teljesen alkalmatlanok. Megfordulok, átölelem a nyakát, és fejemet felszegve nyújtom az ajkam csókra. Mosolyog, és lehajol hozzám. Finom a csókja, az ajka pedig hihetetlenül puha. Megrögzött ajakápolós, naponta 4x is bekeni a száját. Teljesen titokban persze… már akkor tudtam, amikor még nem ébredtünk majdnem minden reggel együtt. Elhúzódom, és hozzá bújok. Akármennyire haragszom rá, ez akkor is jó érzés. - Álmos vagy? - kérdezi, és pontosan tudom, hogy nem azért érdekli ennyire, mert aggódik értem... gúnyosan elmosolyodom. Nem, ez nem lenne elég bosszúnak… - Egyáltalán nem - mosolygom rá, mire visszavigyorog. Ha így néz, sohasem értem hova tűnteti el a komoly énjét. Ilyenkor teljesen idióta. Felkap, és az ágyhoz visz. Kényelmesen elnyúlok rajta. - Hmmm talán mégis álmos vagyok?
- Ugye csak viccelsz? - néz rám elkínzottan.
- Még szép! - nevetek, és magamhoz húzom. xXx Hogy mikor kezdődött azt nem tudom. De azt igen, hogy még mindig zavarba tud hozni, azzal, ha mások előtt túl barátságos velem. Bár ha a többiekkel túl kedves, attól sem érzem magam jobban… Nem féltékenység ez, csak… Tudom, hogy ez a banda így jó. És nagyon féltem, hogy baj lesz ebből, de az egyetlen, akinek problémája van, az én vagyok. Túlzottan dúl a member ai, és nem bírom, amikor Koyamát ölelgeti... Persze, a négy fal között kapok én azoknál százszorta szeretettel telibb ölelést. Vígasztal, hogy őt meg az irritálja, hogy ennyire jóban vagyunk Massuval. Azt hiszem, hogy ha őt nem érdekelné, kivel töltök sok időt, akkor aggódnék, hogy nem szeret. Így meg, olyan vagyok néha, mint egy kisgyerek, amikor magyarázza a szüleinek a késést "De Yamapi, csak vásároltunk, nem történt semmi. Azokon a képeken, csak azért van a keze a derekamon, mert azt mutatta, hogy bő az a fölső". És tényleg. Mégis duzzog, lebiggyeszti azt a gyönyörű száját, összefonja a mellkasa előtt a kezét, nekem meg addig kell duruzsolnom a fülébe, és annyiszor kell elmondanom, hogy szeretem, hogy már kiszárad a szám a sok dumától… Anan fotózás maga volt a földi pokol. Amikor megmondták Yamapinak hogy ő az idei áldozat, és azt várták, hogy kiugorjon a bőréből. Helyette elsápadt, és engem keresett a tekintetével. Nem voltam ott a fotózáson, de amikor megláttam a képeket sírva fakadtam… Nem csak azért, mert egy ország láthatta meztelenül, vagy azért mert egy másik meztelen ember tapogatta, hanem mert az a valaki egy nő volt, és az egész olyan normális volt… mi azt művelünk színpadon, fotózásokon, amit akarunk, de ha rájönnek, hogy az a valóság, akkor finom megfogalmazásban repülünk, de nem úgy, mint Never ending koncerteken… Néha komolyan aggódom, van-e értelme ennek az egésznek… De annak meg még kevesebb értelme van, hogy ezen jár az agyam, miközben ő itt fekszik mellettem, és szorosan ölel magához. Órákat tudnék még így szenderegni, de nem lehet... elő kell készítenem a büntetését. Ha már egyszer totális szadistának nevezet szeretnék erre rászolgálni! xXx Óvatosan emelem meg a kezét, hogy ne ébredjen rá föl. Szerencsére mindig is borzasztó mélyen aludt. Szóval bilincs… kettő is. Rákattintom a kezére, majd a fa támlához, és utána a másikat is. Terv első részén pipa… Lehúzom róla a takarót. Meztelen. Este nem volt már kedvünk még a boxerünk után se tapogatni a földön, csak magunkra rántottuk a takarót. Meg kell hagyni, kedvesemnek látványos teste van. Meg is dolgozik érte, és mutogatni is szereti. Én kevésbé kedvelem, hogy állandóan felhúzza a pólóját, de ha szólok, mindig azt válaszolja, hogy neki bizony a szerződésében le van írva, hogy mutogatnia kell magát! Hogyne… persze, Ryonak meg, hogy nem csinálhat magából komplett idiótát mi? Ágyéka fölé hajolok, és lassan végighúzom rajta a nyelvem. Mocorog, de ennyitől még nem ébred fel. A számba veszem, most még teljesen elfér benne, finoman nyalogatom nyelvemmel, és érzem, ahogy kezd megduzzadni. Yamapi mocorog. Elhúzom a számat, és a kezemmel dédelgetem. Már lassan teljesen merev. - Tego mi... - kérdezi félálomban. Megszorítom a férfiasságát, mire felnyög, és kinyitja a szemét. Meg akarná mozdítani a kezét… hiába. - TEGOSHI YUYA! MI A FENE EZ? - rázza meg a kezét.
- Bilincs - válaszolom könnyedén, és még mindig a merevségét masszírozom.
- De mit keres rajtam?
- Nem egyértelmű? Hogy ne tudd használni a kezed...
- Uhm... ez... nagyon jó... mindjárt... - Nincs sok hátra... még párszor mozdítom a kezem, és egy hajszállal a beteljesülése előtt, elengedem. Csalódottan felnyög. - Miért?
- Nem te mondtad? Mert totális szadista vagyok…
- De… az csak egy picike gonoszkodás volt - hüvelyk és mutató ujja közötti apró távolságban mutatja, mennyire kicsi.
- Hát még az milyen apróság volt, amiért ezt mondtad!
- De direkt csináltad!
- Mit? Azt, hogy mire visszajöttél a fürdésből elaludtam?!
- De már két napja mondtad, hogy fáradt vagy, és végre azt mondtad oké, erre elaludtál!
- De nem direkt! - ordítom az arcába, és elvörösödöm.
- Tényleg? - döbben meg.
- Tényleg!
- Oh... Hát ezt jó tudni. Elengednél?
- Kizárt! - morgom, és a nyakába csókolok. Óvatosan szívom a bőrt. Nem akarok nyomot hagyni rajta, mert nem akarom hallgatni a cikizéseket, hogy milyen nővel volt Yamapi együtt... Bal kezemmel lenyúlok, és érzem, hogy még mindig pont olyan merev, mint amikor abbahagytam a kényeztetését. Elhúzódom a nyakától, és egészen közelről nézek rá, miközben jobb kezem mutató és középső ujját a számba veszem. Elkerekedett szemmel néz rám. Nem szoktam ennyire merész lenni. Egy pillanat alatt elpirulok a gondolattól, hogy tulajdonképpen én most mit is művelek… Yamapi ahogy meglátja lassan vörösödő arcom, elvigyorodik. Ezt nem hagyhatom! Félig kihúzom az ujjaimat a számból, hogy jól látható legyen, ahogy nyelvemmel játszom rajta. Közben szorosabban markolom férfiasságát. Felnyög. Nyertem! Jobb kezemmel tágítom magam. Lehajtom a fejem, és hajam az arcomba hullik. Nem akarom, hogy lássa a zavarom... ez... annyira... kínos... Fölé mászom, és látom, hogy elképedve figyel engem. Lassan magamba vezetem, de felszisszenek közben. Hiába én nem voltam annyira alapos, mintha ő csinálta volna.... Lassan mozdulok meg, közben mellkasán támaszkodom. - Hova tűnt az én félénk, pirulós szeretőm? - kérdezi vontatottan.
- Túl sok perverz dolgot műveltél vele... és ez lett belőle...- suttogom vissza, és ajkához hajolok. Én nem is mozdulok, ő mozog bennem. Még így is megtalálja a módot, hogy ő tudjon irányítani... Hevesebben veszem a levegőt, és felemelkedem mellkasáról, emeli a fejét, hogy ne váljon el az ajkunk de magára hagyom, és mozogni kezdek. Le és fel, apró csípő körzésekkel. Elégedetten nyöszörög alattam. A bilincs megfeszül, ahogy el akarná húzni a kezét. Mozdul a csípője, és látom, ahogy a keze minduntalan elindul. Rá akarna fogni a derekamra... Tudom, mert mindig ezt teszi. Gyorsabban mozgok, és felnyög… - Nem... bírom... - Nagyon közel van a beteljesüléshez, amikor annyira lassítok, hogy szinte nem is mozdulok. Nem tetszik neki ez a fejlemény, frusztráltan nyöszörög. - Szadista! - morogja, és én megint lehajolok hozzá egy csókra.
- Milyen igaz! - motyogom, és megcsókolom, közben újra kezdem csípőjén a táncom. Felnyögök. Nem csak ő akar elmenni, én is vágyom már rá. Felegyenesedem, és elkezdem magamat simogatni miközben változó tempóban, mozgom rajta… Egyre gyorsabban kapkod levegő után. Érzem, ahogy az izzadság végig csorog a gerincem mentén… - Most ne merészeld...- hörgi, és lehajolok, egy utolsó ajakharapdálásra.
- Eszemben sincs... Majdnem egyszerre élvezünk el. Fáradtan dőlök rá a mellkasára. - Ha egyetlen mondattól ilyen fenomenális ötleteid támadnak Tego-chan, akkor többször fogok veled nyilvánosan gonoszkodni…
- Meg ne próbáld! - morranom vissza.
- De... Tego... leszednéd a bilincseket végre…? xXx
- Pár órával később a JE épületében - Fáj a combom... és táncpróba... legközelebb az ilyesmit megpróbálom hétvégére időzíteni… - Te Yamapi, mi történt a kezeddel? - áll meg Ryo drága vezetőnk mellett. Egy pillanat alatt fehéredem el, majd arcomra piros foltokat von a szégyen. Yamapi felgyűrte a pulóvere ujját, és most ott vöröslik a bilincs helye a csuklóján. Teljesen szétdörzsölte. - Istenem Tegonyan, hát nem mondták még neked, hogy nem simát, hanem béleltet kell használni, különben szétszeded vele a másik csuklóját? - csóválja a fejét Ryo, és nekem szabályszerűen ég az arcom. - Tego… tényleg szadista vagy… - bólogat Koyama is, ahogy megnézi Yamapi sérülését. Yamapi persze röhög. Nekem meg lángol a fejem… Miért mindig én jövök ki minden helyzetből hülyén?! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
