Párosítás: Stef, és törpicsek izééé Brian.

Korhatár: 18+

Figyelmeztetés: Slash, csúf beszéd és a szokásos amit megtanulnék én angolul is de minek ha egyszer úgyis magyar emberkéknek pötyögöm?

Amit még hozzá szeretnék tenni: A ficcet egy placebo dal ihlette. A Meds. Aminek kippjében bizony szerepel langaléta gitáros plusz másik hím meg nyelv ledugás a másik torkán… meg drogok is.

Jogok: Abszolút önmagukéi… pedig Brian az enyim is lehetne… csak kár hogy szerintem még nálam is kisebb a bácsi… amúgy tényleg gyerekkel rendelkező hímegyed, és a mai napig szorul a szívem ha gyerekkel látom. Nekem ő örökre vérvörös rúzsos nőnek látszó gyönyörűség marad….

Ajánlás: mei-channak... ez végre slash?:DDDDD

Fájdalom dugás

- Mi a faszt csináltál megint? – ordítok az arcába, ezredszerre. Máskor tökéletesre zselézett haja összekuszálva áll a fején. Előtte még ott egy fehér csík. Már megint. Már csak egy…

- Szerinted? – vigyorog rám, gyönyörű telt ajkai repedezettek, szeme körül a mindig gondos fekete festék egy nagy paca.

- Miért? – rángatom meg a karját. Nem tartja magát hagyja, hogy rángassam, ahogy akarom. Még nevet is.

- Jó néha szét esni.

- Hogy utána én rakjalak össze mintha valaki kibaszott puzzle lennél?!

- Remélem három D-s… - kuncog, és én szívem szerint megütném azt a gyönyörű arcát, hogy térjen észhez. De helyette csak végigsimítok rajta. Tűzforró, és vidáman simul bele a tenyerembe. Olyan kicsi, olyan gyenge… Egy apró csókot lehet csukóm belsejére, hogy belebizsergek. Van amiben ő a legerősebb…

- Brian…

- Tudod ilyenkor mindig furcsa dolgokat látok… - suttogja a vékony bőrnek kezemen. A karomon vigyázban álnak a szőrszálak. – Például azt, hogy valaki más csókolsz… - apró nyelvét kidugva húz nyálas csíkot, fogai finoman karcolják az érzékeny felületet.

- Brian… - mondom ki a nevét rekedtebb hangon. És ő angyalian mosolyog, majd lehúz a könyökömnél fogva maga mellé a kopott kanapéra, és már az ölemben is van.

- Brian, mit művelsz?

- Ugyan, te is tudod jól, hogy ilyenkor még annál is jobban élvezem… Hát használd ki és dugj meg. – Tarkóján összekulcsolja a kezét, és várja, hogy leteperjem.

- Mikor beszéltél utoljára vele? – nézek rá komolyan.

- Ne hozd szóba! - sziszegi mérgesen, dühtől torzul a gyönyörű arc, és felkel az ölemből.

- És a fiad? Őt mikor láttad utoljára?

- TAKARODJ A SZOBÁMBÓL! – üvölt. A kefélés lehetősége kioson az ablakon.

- Nem megyek Brian. Gyerünk mond inkább, mikor látogattad meg őket utoljára? Mikor hívtad föl, hogy halld a hangját. Persze pózolni a képeken kiválóak, de mond milyen apa vagy te? – apró tenyér csattan az arcomon. Még ez is férfiatlan. Egy férfi ököllel ütött volna meg.

- Talán kérdezd meg azt a faszt akit a múltkor az ágyunkban találtam vele! Vagy kérdezd meg őt.

- Ugyan Brian, ha te is csak annyiszor kefélnél félre mint ő, nem lenne gondotok.

- ÉN ILYEN VAGYOK! – visítja. Majd hozzám lép, és egyetlen sima mozdulattal megint az ölemben köt ki. Lehajol hozzám, erőszakosan nyomja száját az enyémre, majd beleharap az ajkamba. – És leszarom, mint gondolsz, de most akkor is meg fogsz baszni – suttogja rekedten.

- Nem – súgom vissza, mire lenyúl közénk, és megfogja merev farkamat.

- Valamiért ez a részed mást mond- mosolyog ördögien.

- Igen de veled ellentétben én nem azzal gondolkodom.

- Kapd be!

- Brian muszáj beszélnünk.

- Lehet, hogy neked még nem tűnt fel de én nem akarok beszélni! Kefélni akarok! Most! Azt akarom, hogy a merev farkad teljesen kitöltsön. Sikítani akarok az élvezettől – mondja miközben hozzám dörgöli merevségét. Akaratomon kívül nyögök fel.

Az ölemen vonagló férfiatlan gyönyörűség  még drogos kábulatában is fél perc alatt eléri hogy a kukába dobjam a józan eszem, és ledöntsem a knappéra.

Elégedetten nyög mikor nyelvemmel megnyalom mellbimbóját. Mellkasát számnak feszíti, és én engedek a szótlan kérésnek, számat rászorítom, és szívom ezt az érzékeny részt.

- Többet… - mondja szorosan zárt szemekkel, és én lehúzom róla a nadrágod, alsóval együtt.

Ahogy meglátom csupasz férfiasságát összefut a nyál a számban. Érezni akarom, mélyen a torkomban. Azt akarom, hogy az orrom teljesen betöltse az illata, a számat pedig a farka.

Semmi lassú felvezetés, semmi lassú simogatás a nyelvemmel, azonnal próbálok minél többet érezni belőle. Én akarok irányítani, érezni akarom ahogy a szám szorításától megremeg nyelvem simogatásáról összerándulnak az izmai.

Persze Hercegemnek ez nem felelne meg. Erőszakosan birtokolni akarja torkom legmélyét is csak azért hogy utána mint egy engedelmes feleség, vagy mint egy olcsó prosti tárja szét nekem lábaid.

Engedek neki, tálcán nyújtom az irányítás lehetőségét és él vele. Fejemre csúsztatja kezét, csípőjével lök felfelé. Felnézek az arcára. Szeme szorosan zárva fogaival tépi száraz ajkát. Vékony vér csík indul meg belőle. Kedvem lenne felemelni a fejem és lenyalni  azt is, de most mással kell foglalkoznom.

Ismét farka köti le minden figyelmemet. Lehunyt szemmel adom át magam az élvezetnek. Oh igen, mert ezt bizony én is nagyon élvezem.

Egyre hevesebb tempóba löki magát a számba. Ajkammal jobban szorítom férfiasságát, nyelvemmel mindig máshogy simítok rajta végig ahogy számba hatol.

Egy hangos nyögéssel torkom legmélyére nyomja magát és elélvez. Mindet lenyelem, nincs is más választásom ha nem akarok megfulladni.

Kivonja magát számból.

Kinyitja a szemét, azok a gyönyörű szemei az élvezettől ködösen merednek rám.

- Ez kibaszottul jó volt, de nem szeretnél végre megdugni? – kérdezi miközben szemérmetlenül széttárja a lábát. Felkelek, és remegő kézzel gombolom ki a nadrágom. Már fájdalmasan kemény vagyok, és én se vágyok másra, mint hogy benne legyek végre. Kibújok a nadrágból és az alsómból. Ő feltápászkodik, alkarját a kanapé támláján pihentetve térdel.

Mögé lépek, és megnyálazott ujjammal izgatom.

- Hagyd ezt a francba Stef, és gyere már belém – löki közelebb fenekét.

Lehet egy ennyire gyönyörű invitálásnak nemet mondani?

Egyetlen óvatosnak nem nevezhető mozdulattal hatolok belé. Felkiált. Fáj neki, tudom. Mondhatnák, hogy kegyetlen vagyok de nem törődöm vele, csak visszahúzódom és újra elmerülök benne.

- Erősebben… - nyögi és teljesítem kérését. Biztos fáj neki, de ha őt nem érdekli hát engem se. Bal kezemmel vállába kapaszkodom jobbal a csípőjébe.

Próbálok mélyeget lélegezni. Őrült tempóval és erővel vágom a farkam Brianbe aki hangosan nyög az élvezettől alattam.

Látom ahogy a jobb keze elhagyja a karfát és saját férfiasságára fonódva masszírozza önmagát.

- Gyorsabban… - nyöszörgi az újabb instrukciót és ennek a kérésnek is eleget teszek. Nem tudom tovább fokozni a tempót, és lassacskán nem tudom tovább fékezni a testemben feltörni készülő orgazmust.

Brian megelőz, hangosan káromkodva élvez el, és ahogy érzem a farkamat szorító belsejét én is megadom magam.

Percekkel később még mindig nadrág nélkül a földön ülök. Arcomat a kezembe temetem és azon töprengek hogy a jó francba kerültem ilyen helyzetbe?!

Én azért jöttem ide hogy megvédjem önmagától, erre a helyzetet szemét módon kihasználva megdugtam a legjobb barátom. Már megint.

Halk hüppögést hallok a hátam mögül.

Gyerekesen fájdalmasan csukladozva zokog a kanapé támlájához bújva Brian.

- A kurva életbe! – káromkodom elkeseredetten. Feltápászkodom mellé és magamhoz húzom. Elkeseredetten bújik karjaim közé, és úgy szorít magához mintha én lennék a rémálmai közt az egyetlen kapaszkodó. Talán az is vagyok. És én is bántottam.

- Csss… ne sírj. Minden rendben lesz-  dünnyögöm a levegőbe, és ringatom.

- Holnap felhívjuk őket? – szipog, az asztalon a még mindig ott lévő fehér csík mellett egy doboz papírzsepi van, előre dőlök, kihúzok egyet és odaadom neki. Elveszi és kifújja az orrát.

- Felhívjuk…

- Velem maradsz? Ha te nem vagy itt borzasztó hülyeségeket csinálok.

- Veled maradok Brian. Mindig. És megvédelek magadtól… - és ezentúl tőlem is. Teszem hozzá gondolatban.

- Köszönöm Stef – mosolyog rám még mindig hulló könnyein keresztül, és nyújtja az ajkát egy csókra. Csak egy vérszegény puszit lehelek rá. Ő felnevet és visszabújik mellkasomra. Annyira könnyű őt körbeérni. Hogy lehet valaki ennyire pici és törékeny? – Stef, bármit is gondolj most. Én tudom, hogy te pontosan azzal hogy teljesíted az összes szeszélyes és őrült kívánságom védesz meg a nagyobb bajoktól- súgja mint egy titkot a mellkasomnak de én pontosan hallom amit mond. De mondhatja én akkor is összeszorítom a fogam, és bánom hogy engedtem neki, és megint lefeküdtem vele.

- Mondom ne okold magad! – mondja és belecsíp a karomba.

- ÁÚ! – Felkacag. Tud kacagni is. A szemeivel együtt ezt is az angyaloktól kérte kölcsönbe…

- Menjünk zuhanyozni – mondja, majd kikászálódik az ölelésemből, és a kezét nyújtja értem.

Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon ki óv meg kit a nagyobb bajoktól?