Fandom: Suju

Páros:

Korhatár: 16

Figyelmeztetések: Slash

Egyéb: Hmm ^^

- Rajtatok nem is látszik - ült le Leeteuk mellé Jaejoong. Szinte hihetetlen, de a DBSK is benn próbált az SM-nél. Kangin éppen Yunho-tól tanult valami új mozdulatot. Száját összeszorítva koncentrált. Meg akarta tanulni, bármibe is kerül. Gyűlölt veszíteni.
- Mert nem szabad - mosolygott Leeteuk.
- Az hogy nem szabad, nem jelenti azt, hogy nem tesszük… - nevetett rá Jaejoong és szemével a terem túlsó végében veszekedő HanChul felé bökött. Heechul megszokott módon éppen hátat fordított Hankyungnak aki elkeseredetten sóhajtott és próbált szembekerülni párjával, mindezt sikertelenül, mert Heechul minduntalan elfordult tőle. A többiek már figyelemre se méltatták a jelenetet, annyira mindennapos volt.
      Leeteuk ezt látva csak sóhajtott és a fejét csóválta.
- Pedig nem kéne így viselkedniük. Bajt hoznak az együttesre, és semmi felelősségérzetük sincs…
- Csak játék, Leeteuk.
- Tééényleg? - kérdezett vissza a Suju mamája, és ismét HanChul felé nézett. Heechul megadta magát a két erős karnak és az elbűvölő szavaknak. Angyali mosollyal "tűrte", hogy Hankyung magához szorítsa.
- Látod, nem szabadna. Ha most valaki bejön és…
- Nem jönnek…
- De ha.
- Túlkombinálod.
- Csak azért mert ti…
- Ha te is jössz azzal, hogy mindannyian egy ágyban alszunk és valójában a Szodoma és Gomora szakadt a lakásunkra fejbe váglak Leeteuk!
- … ti ilyen nyíltak vagyok Yunho-val, nekünk még nem kell.
- Pedig ti régebb óta vagytok együtt.
- Lehet…
- Nem tartod számon? - Jaejoong döbbenten meredt a másikra.
- Minek? Úgy se ünnepelhetnénk kettesben, azonnal mindenki pletykálna…
- Túl komolyan veszed.
- Ti talán nem veszitek komolyan?! - Leeteuk mérgesen sziszegett vissza a másikra. Jaejoong megdöbbent a dühtől torzult arcot látva, aztán megértette és lágyan Leeteuk vállára tette a kezét.
- Ha fáj, azt mondd el neki… kérlek, ne szenvedj.
- Úh de fáradt vagyok - rogyott le melléjük Yunho.
- Otsukare sama deshita! - mosolygott Jaejoong a csapatvezetőre.
- Ócucuszamúdehum? - nézett Leeteuk értetlenül.
- Otsukare sama deshita… köszönöm szépen a munkádat! - mondta Jaejoong és nyomott egy puszit Yunho arcára.

- Talán ennyire egyszerű - gondolta Leeteuk. - Nekik biztosan az, Kanginnal nehezebb. Meg kell felelnem az ő elvárásainak is. És persze hogy tudom, mióta vagyunk együtt. Pontosan emlékszem az első csókunkra. Ő volt az, csak fogta magát, hozzám fordult, a tarkómra fogott és megcsókolt. Olyan határozott volt, mint mindig, miközben ott ült a szemében a félelem. Láttam rajta, retteg attól, hogy ellököm. Amúgy se tettem volna meg, de mit tehettem az elesett gyerektekintetével szemben? Annyira szerettem őt. Annyira szeretem őt… De néha nehéz vele. Néha nehéz reggel azonnal mosolyogni. Mindig határozottnak és következetesnek lenni. Néha annyira nehéz mindenkit szeretni…

- Kangin, szabad a fürdő! - kiáltott fel a lakás túlsó feléből Kibum.
- Leeteuk? - fordult azonnal párja felé a megszólított.
- Persze, mehetünk - tette le kávéscsészét a konyhapultra és már indult is a fürdőszobába.
      Leeteuk a megszokott mozdulatokkal segítette Kanginról a pólót, majd maga is levetkőzött és beállt a zuhany alá.
- Mi a baj? - ölelte magához Kangin. Ez az ő idejük volt. Ilyenkor nyugodtan magához ölelhette, megcsókolhatta, sőt, ilyenkor Kangin is lehetett elesett.
- Semmi, csak fáradt vagyok - mosolygott elgyötörten, és a tusfürdőért nyúlt. Megfordította Kangint és elkezdte mosni a hátát.
- Akarsz holnap itthon maradni? - nézett hátra a válla fölött Kangin. - Megbeszélem, mondjuk Donghae-vel hogy jöjjön velem ő az interjúra.
- Uhm nem kell. Kialszom magam és jól leszek… biztos, jól leszek - a végét csak suttogta a másik hátának, majd átölelte Kangin derekát és a hozzábújt. Keze csúszott a másik bőrén és félő volt, hogy a hab belemegy a szemébe, de nem érdekelte. Csak szorította magához.
- Leeteuk? - kérdezte meglepetten Kangin, és lefejtette magáról csapattársa kezét. Szembefordult vele.
- Mi a baj? Nem szoktál ennyire elveszett lenni, az az én dolgom.
      Ezen Leeteuk elmosolyodott. Igaza volt a másiknak. Meg se tudta volna mondani hányszor ébredt arra az éjszaka közepén, hogy Kangin melléje fészkeli magát és szorosan átöleli. Mintha Leeteuk meg tudná védeni őt. Mintha attól, hogy ők ott vannak egymásnak, minden könnyebb, egyszerűbb lenne.
- Csak beszélgettem Jaejoongal, és megszólt miket, hogy nem látszik rajtunk, hogy szeretjük egymást… és igaza van, de ezt mi akartuk így, ugye? Nem azért van, mert így könnyebb elbújni? Hanem mert, így… ugye… ugye… szeretjük egymást? - a végén már sírt. Kangin először döbbenten pislogott szerelmére, majd átölelte.
- Kinyírom Jaejoongot - súgta a másik fülébe, aki keservesen, hangtalanul zokogott az ölelésében.
- Három éve… - szinte csak nyüszítésnek hangzottak a szavak Leeteuktől.
- Mi három éve?
- Három éve csókoltál meg először…
- Már olyan régen? Ide figyelj - tolta el magától annyira, hogy két hatalmas keze közé vehesse azt az apró gyönyörű arcot. - Soha, senkit nem szerettem úgy, mint téged. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy most úgy éljünk, ahogy akarunk, de egy napon, ha már kiöregedett pop idolok leszünk, veszek neked egy gyönyörű házat és békében fogunk ketten élni… örökre. Érted?
- És mi lesz a gyerekekkel? - hüppögte mosolyogva Leeteuk.
- Kyuhyun és Eunhyuk jöhetnek de HanChul még látogatóba se!
- Bolond - csapta játékosan vállon.
- Így igaz - súgta Kangin Leeteuk szája előtt, majd megcsókolta. Szenvedélyesen simultak össze a zuhany alatt, ahol végre úgy érinthették egymást, amit hiányolt közöttük Jaejoong.
      Kangin lecsúsztatta a kezét a testük közé és erőteljesen simogatni kezdte mindkettejük férfiasságát. A csók, az érintés, annyira vágyott már rá Leeteuk, hogy őt is meglepte a szenvedélye, ahogy Kangint ölelve lökte csípőjét még közelebb. Karmolta csapattársa hátát és szemérmetlenül nyögött a másik szájába.
      Hihetetlen erővel érte el őket e beteljesülés. Csak zihálva tűrték, hogy a zuhanyból folyó víz borzongassa még érzékeny bőrüket.
- Otsukare sama deshita - suttogta Leeteuk és egy puszit nyomott párja szájára.
- Hm?
- Köszönöm szépen a munkádat! - nevetett fel.
      Kangin mosolyogva nézte a szeretett arcot. Leeteuk mellette van mindig. Szinte nem is tudta hogyan élhetne a bíztatása és a támogatása nélkül. Ők ketten voltak a Suju alappillérei, ha az egyikük dőlt ott volt a másik, hogy tartsa. Ezért működött az együttes ennyire jól.

      Mikor kiléptek végre a fürdőből, csapódott a bejárati ajtó. Egy papírlapot, rajta egy nyíllal találtak a földön. Az ebédlőhöz vezette őket.
- Egek! - ámult el Leeteuk, a két személyre megterített gyönyörű asztal láttán.
- Hát ez? - vonta fel a szemöldökét Kangin és az asztal közepén lévő cetliért nyúlt.
- Papa és Mama~ Boldog évfordulót! Jó étvágyat és jó szórakozást, mi DBSK-nál alszunk. Vittem mindenkit~ Kibum.
- Ez annyira…
- Furcsa tőlük. A hálóból se lehet őket máskor kirúgni - morogta Kangin.
- Örülj neki! - mosolygott Leeteuk.
      Egy este, ami az övék… mintha normális pár lennének. Ennél többet sohasem kívánhatott.

- De mégis honnan tudtad? - kérdezte Donghae az utcán sétálva Kibumtól.
- Tudod, beszélgettünk Changminnal és azt mondta, hogy náluk azért megy minden rendben, mert a "szülők" kapnak néha kettesben egy estét…
- Ó értem, és honnan tudtad, hogy ma...?
- Rém egyszerű… Kangin naptárjában egy szív volt rajzolva a mai naphoz Leeteuk felirattal, Leeteuk-ében meg szintén egy szív, de Kanginnal…
- Hűűh de jó vagy!
- Köszönöm! - mosolygott a fiú. - De nélküled nem ment volt. Otsukare sama deshita!
- Otszumicsi neked is! Bármit is jelent - karolta át nevetve a másik vállát, és boldogan mentek, nyomukban a Suju többi tagjával a DBSK lakása felé…