Fandom: Johnny's Entertainment

Páros:Yamashita Tomohisa/Tegosi Yuya; Nishikido Ryo/Okura Tadayoshi; Akanishi Jin/Kamenashi Kazuya;

Korhatár: nincs ^^

Figyelmeztetések: Slash utalás? OOC Pi ^^'

Egyéb: Kellemes Karácsonyi ünnepeket ^^

Akame, Ryokura, Pitego mi?

Eláruljam, mit művelnek ezek a párosítások karácsonykor?

Igazából, hogy Kame és Okura mit csinálnak, arról fogalmam sincs. Tegóm a szüleivel van.

Mi a párosítások maradék tagjai pedig a nappalimban a tv-előtt döglünk, sört vedelünk és dohányzunk.

Merry Christmas-t mindenkinek! Igazából nem utálom én a karácsonyt, csak teljesen közömbös.

Szerintem egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a karácsonnyal. Jin néha belekezd valami szerinte vicces történetbe, de látom, hogy folyamatosan a mobilját lesi. Szinte várom, hogy mikor szól rá a készülékre "Hívjál már fel, Kazuya!" Ryo duzzog. Fix, hogy összevesztek Tadayoshival, mert a mobilja az asztalon van. Kikapcsolva.

Néha felé pillant az alsó ajkába harapva. Ő nem akar szólni a készüléknek, hanem maga akarja hívni a párját… Ami engem illet… nos engem momentán nem illet semmi. Tego elfeledkezett rólam, a telefonom tegnap óta néma.

Még az anyukám se hívott. A zsebembe nyúlok és kiveszem a készüléket.

Be van kapcsolva. Hang is van rajta. Még se hívott a kutya se… Remek!

Azt hiszem innentől kezdve a karácsonyi hangulatom nem közömbös, hanem kifejezetten mélabús. Amíg kicsi voltam, ez nem jelentett semmit. Itt nem gyűlik össze a család, nincs nagy ajándékozás. Holnap munka. Hurrá… Jin telefonja megcsörren. A nevet meglátva felpattan és kimenekül a konyhába.

- Igen… Persze! Én is! Most?! Pinél… igen jobb lenne, de a srácok… HOGY MI VAN RAJTAD?! Azonnal… Ryóval próbálunk úgy tenni mintha Kame öltözetére vonatkozó kérdést meg se hallottuk volna… csak lassan bólogatunk, hogy ja, hogyne értjük mi, hogy a nagymamája macskáját kórházba kell vinni… és persze tök hülyék is vagyunk és ezt be is vesszük... - Hihetetlen hogy Jin mekkora papucs… - mondja Ryo és belekortyol a sörébe.

- Szerintem szerencsés - vonom meg a vállam.

- Ha te mondod - csöpög az iróniától, amit mond. Pedig tudom, hogy valójában ő is irigykedik. Nézi a telefonját pár pillanatig, majd a száját összeszorítva azt mormogja, hogy beszélnie kell az anyukájával, és otthagy. - Szia, csak azt akartam, hogy… Hol? De hát miért? Egyértelmű? Feljöttél?! Miattam? De hát a családod… Hogy… én is téged! Öt perc és ott vagyok… - Pi az a helyzet hogy… - toporog. Már menne, de visszatartja a kifogáskeresés.

- Tünés haza már vár Tacchon. Pa~pucs!

- Kabbe Yamashita! - mondja, és már veszi is a cipőjét. Igazából kellemes a csönd. Olyan csöndes… Kopognak az ajtómon. Ki a fene lehet az?! Feltápászkodom és kinyitom. - Tego? De te nem a… uhhmm - Megcsókol. Szorosan ölel a kezében tartott csomagokat eldobta, az arca hideg, de itt van és engem csókol. Átkarolom. Elengedem a száját, és a nyakához fúrom az arcom. - Mit keresel te itt?

- Karácsony van… nem?

- Köszönömköszönömköszönömköszönömköszönöm! - mondom és felemelve pörgök vele egyet. Így találom szembe magam Jinnel és Ryóval. - Csak visszajöttünk megkérdezni túléled-e az ünnepet nagy magányosan, de ezek szerint lesz elég elfoglaltságod. - Lesz neki. Garantálom - harap Tegóm az ajkába, és mindent eláruló pillantást küld felém. Csak azt tudnám mikor lett az én drága angyalom egy perverz kis ördög?!