A francia kurva

A francia kurva. Ki hisz a te angol elegáns felmenőidben, ha ajkad a mikrofonhoz nyomod és abba suttogod:

Protčge-moi, protčge-moi

Persze. Engedd el gitárod nyakát, és fogj rá mind a két kezeddel a mikrofonra, és szinte kapd be. Addig megértem, hogy közel hajolsz a hangzásért, vagy tudja a fene miért, de ezt úgy hívják, hogy provokáció!

Gyönyörűen beszélsz franciául. Az anyanyelved az angol volt, de szex közben mindig franciául beszélsz. Már ha velem megszólalsz. Legtöbbször csak nyögsz, hiszen én nem a főfogás vagyok csak az előétel, vagy a desszert…

Persze erről a szokásodról tud a fél világ, mert biztos vagyok abban, hogy azokon kívül is vittél fel magadhoz embereket, akiket én láttam.

Sok. Nők, férfiak, szépek, csúnyák, lényeg a valami. És az a valami általában a téged istenítő tekintet. Az mindig kellett neked. Ezért nem marad a feleséged szoknyája mellett, vagy az én nadrágomnál. Mi túlzottan ismerünk ahhoz, hogy istenítsünk.

A francia kurva. Nem angol, nem amerikai. Francia. Franciább vagy, mint az  aki két hete közölte veled, hogy rosszul ejtesz valamit te pedig elküldted a kurva annyába, és kurvább mint az akit a múltkor elvittél egy körre.

Ő a pénzért, te a figyelemért, hogy körberajongja valaki még a farkad is.

Nem mondom meg neked, de mindezt én is megtenném. Ha hagynád.

De nem, te csak provokálsz.

Látom, látom, hogy rám sandítasz. Akkor sem szólok semmit, ha szád, mint előző nap a farkamat, úgy fonja körbe a mikrofont. Nem érdekel az sem, ha szűkös miatta a nadrágom. Elnézést. Miattad!

Mosolyogsz. Hogy mit fogok veled tenni ezért, azt úgyis tudod. Pont ezért teszed. Még egy utolsó csók a mikrofonnak, és bejelented a szünetet.

Levágom a földre a gitáromat, és te lassan ringó léptekkel közeledsz felém.

Ha játék, hát játék. Még egy kis ideig én is bírom…

Az öltözőbe érünk. Érnénk, ha nem húznál tovább az egyik mosdóig, nem karolnád át a nyakam, és nem dugnád le a torkomon a nyelved.

Vállamba kapaszkodva ugrasz fel derekamra, lábad körém fonod. Kell is, különben már kettétörne a hátam a hajolgatástól.

Leteszlek a süllyesztet mosdót rejtő műmárványlap szélére, és lerántom rólad a nadrágod, úgy is tudom, hogy ezt akartad. Kibontom az övem, lejjebb tolom saját nadrágom, és boxerem. Megnyalod a szád, ahogy meglátod farkamat, de várnak minket vissza nincs erre idő. Csak arra van, hogy felhúzzam magamra a cotont, lábad ismét körül fonjon, és egyetlen számodra minden bizonnyal fájdalmas mozdulattal beléd hatoljak.

Felkiáltasz élesen és fájón, megállok benned egy pillanatra, és csak kiélvezlek, a meleged, azt hogy ilyenkor egyek vagyunk. Még ha ez veled sohasem lehet annyira intim, mint bárki mással. Veled ez csak szex nincs benne semmi intimitás… a fél világ járt már benned. A világ másik felében te jártál…

De ez sem zavar. Őrült iramban hatolok beléd, kezemmel farkad ingerelve számmal a nyakad húsán játszva… csak hajszoljuk a beteljesülést, a végét, a tetőpontot. Ami veled sohasem hoz teljes kielégülést, csak a vágyat a többre.

Hatalmasat nyögve élvezel el. Tövig nyomulva beléd jutok én is a csúcsra. Majd kihúzódom, a használt óvszert a kukába. Feléd nyújtok néhány papírtörlőt, amivel rendbe szeded magad, és engem is.

Kapok egy utolsó nyálas puszit a számra köszönetképpen. Majd leugrasz a műmárványról, és kinyitod az ajtót.

Egyetlen szót sem váltottunk egész idő alatt. Csak visszamegyünk és végigcsináljuk a koncertet. Oda se figyelek arra, hogy mit játszom. Magától mozognak kezeim.

Csak arra eszmélek, hogy késő este van. Egy bárban ülök, és te elhaladsz mellettem egy vadidegennel nevetgélve a liftek felé.

A melletted lévő szoba az enyém. Pár perccel utánatok megyek fel, belépve a szobámba a papírvékony falaknak köszönhetően pontosan tudom, hol tartotok.