HP

Figyelmeztetés: Slash, 18+ (mert ma szigorú vagyok), nyomokban brutalitást tartalmazhat (mint a gyümis joghurt gyümit....)

Ez se hosszú, és ez is csak egy gondolatocska...

Gondolatban enyém vagy…

            Elsétálsz mellettem, s belém tép a vágy. A vágy, hogy megérintselek, hogy csókoljalak. Tested minden porcikáját bebarangolja, kutató kezem és nyelvem. Vágy a bőröd selymére. Hogy veled, s benned legyek végre.

            Azóta ezt vágyom, mióta először megláttalak. Gondolatban több százszor tettelek magamévá. Ezerszer fúrtam kezem fekete fürtjeid közé.

De mindez csak képzelet…

            Ha éjszaka, behúztam az ágyam függönyét, hogy kielégítsem vágyamat, mindig csak te jártál a fejemben. Kezem, mely a te kezeddel kívánt összekulcsolódni, csak az ágy pamutjába kaphatott. Nevedet, amit annyira vágytam ordítani a világba csak halkan suttoghattam, bent, magamnak. S akartam, hogy a te torkodból halljak kéjes nyögéseket, amit én okozok. De halk fohászaimra a néma csend felelt.

            Halk sírással ünnepeltem, minden éjszaka, a csak bánatot hozó élvezetet. A gondolatom, a vágyam, csak az enyém volt.

És ez a magány fájt a legjobban…

            Nem oszthattam meg veled a vágyat, s annak gyümölcsét az élvezetet. A Te karod biztosan mást ölelt. Talán azt a lány? De nem fájdítottam szívemet, mindegy ki volt az, nem én, és csak ennyi a lényeg.

Én a valóságban nem lehetek veled…

             A véletlen érintések. Annyira ritka volt, és annyira vágyott. Nem máskor, csak néha, ha kviddics meccsen a vállad az enyémhez ért, nekem elég volt. Órákat kellett utánam állnom a zuhanyzó hideg vízsugara alatt, hogy lenyugodjon áruló testem.

            Hat év telt el. Te jó vagy, én gonosz. Mégis,

Te kínzol engem…

            Olyan vagyok, mint az óvodás, aki a másik hajának meghúzásával fejezi ki vonzalmát. Ezt teszem én is. Minden nap bántalak, téged és a barátaid. Pedig mást tennék. Örömöt akarnék neked hozni, minden percedben. És mégis, holnap felkelek, és mást teszek…

            S most, mellettem elrohanó alakod elég, hogy be kelljen rohannom a férfimosdóba, s magamra zárjam a fülke ajtaját. Szinte már lihegve bontom sietve nadrágom, s érek hozzá férfiasságomhoz. A vágy irántad, megint eluralkodik rajtam, és nem kellett hozzá más, csak az, hogy lássalak.

A gondolat, a kép, hogy a te kezed érint engem, elveszi a maradék józan eszemet. Nem tudom, milyen lehet ajkad ajkamon, s a nyelved zamata, de elképzelem. S belenyögök a képzelgéseimtől a mosdó néma csendjébe.

Csak azt akarnám, hogy szeress…

Gyorsan mozgatom kezem. Hamar, s lelki enyhülést nem hozva élvezem el. Rendbe szedem magam. Kilépve a fülkéből megmosom kezem, s otthagyom újabb csúfos vereségem színhelyét.

Egy távolabbi folyosón ismét beléd botlom. Ingerülten szólok rád, hogy útban vagy. Mikor mondom a gonosz szavakat, torkom szorítja a fájdalom. S mint mantrát mondogatom magamban egész nap,

Nem baj, gondolatban enyém vagy!