Harry kez�be vette a pergament, amit �ppen az el�bb csatolt le Hedvig l�b�r�l. Egy apr� csomag is volt a lev�l mellett, de tudta j�l, el�bb a levelet kell elolvasni ahhoz, hogy tudja mit is jelent a csomag. Gyors egym�s ut�n t�bbsz�r is �tfutotta a levelet. Majd t�gra ny�lt szemekkel kapott a csomag ut�n. A pergamen a f�ldre hullott. Csak p�r sor �llt rajta:

Harry Potter!

Ezt a csomagot Albus Dumbledore asztal�n tal�ltam, egy lev�l �llt mellette, miszerint �nt illeti. Haszn�lja becs�lettel �s j�l.

Minerva McGalagony a Roxfort igazgat�ja

�r�lten szaggatta az apr� csomagot. H�rom dolgot tal�lt benne: egy piciny fiola, ez�st�sen dereng� eml�k-sz�llal; egy t�l (a Professzor mereng�je!); �s egy lev�l... egy lev�l az elhunyt igazgat�t�l.

Kedves Harry!

Ha ezt a levelet megkapod, nos fogalmazzunk �gy, hogy akkor �n t�bb� nem vagyok kit�ve a minden �z� drazs� �jabb remekeinek… Akad egy eml�k, amit nem akartam megmutatni neked. Ezt az eml�ket mag�t�l Voldemortt�l vettem el, �s �sszef�ztem a saj�tommal. � maga k�rte az eml�k elt�vol�t�s�t, �s t�rl�s�t, �m �n meg�riztem… t�l szem�lyesnek �reztem ahhoz, hogy megl�sd.  De azt sem akartam, hogy velem egy�tt ez is elt�nj�n, meghaljon �r�kre ez az eml�k. Fogadd h�t t�rt karokkal, �s k�rlek, ne t�rj p�lc�t felettem, ami�rt eddig nem l�thattad… tal�n ezut�n, m�sk�nt fogod l�tni �t is, �s a harcot is.

�dv�z�l t�ged a s�ron t�lr�l is a Roxfort megboldogult igazgat�ja, Albus Dumbledore… �s k�rlek, egy�l sok csokib�k�t helyettem is.

- Professzor �r… ha ezt akarja, megn�zem. – Vette a kez�be az apr� fiol�t. – Csak tudn�m mire ez a rossz el��rzet… M�sk�nt l�tni a sz�leim gyilkos�t... Sz�p �lom – sutyorogta m�g maga el�, majd kinyitotta az �vegcs�t �s a p�lc�ja hegy�re „t�zte” az eml�kfonalat, majd bele tette a t�lba. F�l� hajolt…

- Ir�ny az eml�k… - morogta �s fejjel el�rezuhant a t�lba.

A Roxfortban tal�lta mag�t. Az ismert sud�r alak �llt k�zvetlen�l mellette, �s mogorv�n haladt az alagsor fel�.

- Tom! Tooooooom! – �v�lt�tte valaki. Denem megfordult, �s r�meredt az ut�na lohol� alakra. – Azt hittem m�r sosem �rlek utol! – lihegte.

- Sam Roberts rem�lem tiszt�ban vagy azzal, hogy egy id�sebb di�kt�rsad ut�n nem illend� ord�tva futkosni, f�k�nt akkor, mikor m�r r�g a klubhelys�gedben kellene lenned! – mondta halkan �s szigor�an, hangja m�gsem t�nt bar�ts�gtalannak. Tal�n mag�ban m�g mulatatta is a helyzet.

- Nagyon sajn�lom - hajtotta le a fi� a fej�t, �s zavartan b�multa a l�b�t. F�lhossz� vil�gosbarna haja az arca k�r� zuhant, mint egy f�gg�ny.

- Mardek�ros vagy. Viselkedj �gy, mint egy mardek�ros! - ny�lt Denem a fi� �lla al�. Harry megk�v�lt, mikor l�tta hogy a fi� egy csepp f�lelem n�lk�l, hatalmas �r�mmel n�z f�l Denemre. Mintha �r�lne annak, hogy egy�ltal�n hozz� sz�lt a fi�. Hatalmas k�k szemei vid�man csillogtak.

- Igen Denem…

- �s most mondd, m�rt kerest�l?

- Csak meg szerettelek volna k�rni, hogy seg�ts. Tudod a s�t�t var�zslatok kiv�d�se nem megy t�l j�l, �s tudom, hogy te mindig kit�n� volt�l bel�le – motyogta Sam halkan, �s nem mert a m�sik szem�be n�zni.

- �s ez ennyire halaszthatatlan? – fonta �ssze mellkasa el�tt karj�t Denem. A m�sik fi� erre halv�nyan elpirult, �s idegesen birizg�lta a sima talajt a cip�je orr�val… Harry csak �mult �s b�mult… nem �rtette, mit eszik egy kedves kisfi� ezen a d�monon, akib�l s�t a s�t�ts�g. – M�rt seg�ten�k �n k�l�n�sebb indok n�lk�l egy negyedikesnek? – kereste a m�sik tekintet�t… j�tszott vele, mint macska az eg�rrel. �lvezte a m�sik zavar�t. Harry fejcs�v�lva n�zte �ket.

- Tal�n az�rt… mert… csak… �hm… - dadogta, �s rem�nykedve emelte a m�sikra tekintet�t.

- Rendben. – nevetett fel Denem – seg�tek neked. De semmi t�bb. Na gyere, miel�tt m�g megl�tnak – �s elindult a Mardek�r klubhelys�ge fel�, a fi� pedig sz� n�lk�l, szinte sz�kdelve k�vette.

- A fen�be professzor, mi ez? Valami bizarr �rzelmes dolog a nagy�rr�l, aki egyszer valamikor szerelmes volt egy fiatal k�kszem� fi�ba… na persze. – morogta Harry �nmag�nak, mik�zben k�vette �ket.