A t�rgyak elvesztik t�nusukat, minden �sszefolyik, majd �jra alakot �lt. M�sfajt�t. Harry szeme kicsit k�pr�zott, �s l�tta, hogy a k�nyvt�rban vannak. Denem egy k�nyv f�l� hajolva magyar�zott Samnek, aki lelkesen b�logatott �s jegyzetelt. Annyira lelkesen hogy kez�b�l kiesett a toll. Tom kedvesen felnevet. Harry komoran n�zte a p�rocsk�t.

- Mi t�rt�nik itt? – l�pett k�zelebb a k�t fi�hoz.

- Nem, att�l a var�zsig�t�l nem elk�bul, hanem hossz�ra n� a haja…- mondta �ppen Denem �s pr�b�lta elrejteni mosoly�t. Azt�n mintha csak let�r�lt�k volna arc�r�l a kedves von�st, elkomorult.

- Valami baj van Denem? – n�zett r� Sam. K�k szemei megint �r�mt�l ragyogtak. Mindig �gy n�zett Tomra.

- Nem, semmi. Folytassuk a tanul�st, sz�val ez az �tok… ezt megint rosszul �rtad - b�k�tt r� a pergamenen egy sorra.

- �s ezt j�l �rtam? – K�rdezte a fi�, �s a pergamen egy m�sik pontj�ra b�k�tt, direkt egy olyan helyre hogy �ssze�rjen a kez�k. Denem megrezzent, majd oldala mell� ejtette a kez�t.

- Nos, azt kiv�telesen helyes… Szerintem ennyi el�g is m�ra… - kapta f�l a tank�nyv�t, �s futott ki a k�nyvt�rb�l, Harry meg rohanhatott ut�na. Mikor a Mardek�r klubhelys�g�n is kereszt�lrohantak, nem t�r�dve a ki�lt�sokkal, berontott Tom a h�l�helys�gbe �s levetette mag�t az �gy�ra.

- Nem hagyhatom... nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senkih�zi felzaklasson… nem fogom hagyni, hogy… nem fogom hagyni… NEM FOGOM – �v�lt�tte p�rn�j�ba.

Harry meg�llt ott, �s r�meredt a gyermek Voldemortra, �s most el�sz�r �rezte hogy valaha ez a sz�rnyeteg is ember volt.

- Denem! V�rj egy percet!

- Ne haragudj, Roberts, de nincs id�m.

- Csak egy m�sodpercet k�rek az �letedb�l! – k�ny�rg�en n�zett fel a fi�ra.

- Rendben... Egy perc �s ut�na t�nyleg rohannom kell.

- Sajn�lom, ha tegnap tolakod�nak t�ntem, nem �llt sz�nd�komban… �n csak azt szeretn�m, ha j�ban lenn�nk. - motyogta a cip�j�nek. Majd �ntudatosan feln�zett, barna tincsei a szem�be hullottak. Denem keze elindult, hogy kisim�tsa a fi� szem�b�l, de f�l�ton meg�llt a mozdulat. D�bbenten meredt saj�t kez�re.

- Mennem kell! - Kezdett h�tr�lni a fi�t�l.

- Ne fuss el el�lem, �s magad el�l se. K�rlek… - l�pett k�zel hozz� a fi�

- Ezt nem �rtheted… - suttogta halkan Tom.

- Nem te nem �rtheted! Mi�ta megl�ttalak az els� napon, tudtam, hogy tennem kell valamit. 4 �tkozott �vet pazaroltam el. – hangja �ntudatosan csengett, Harry meredten b�multa a kipirosodott fi� arcot, �s elismer�en f�ttyentett mag�ban… ’ Ez azt�n a vez�regy�nis�g. M�g a nagy Voldemortot is zavarba hozza’ – �s most csak annyit k�rek t�led, hogy ne fuss el t�lem, hanem �rts meg.

- Mondtam hogy nem �rted – Denem hangja rekedt volt, �s m�lys�gesen szomor�. – �n nem olyan vagyok, akinek a f�ny�ben megf�rdetheted a lelkedet, �n a s�t�ts�g vagyok, �s mindig is az leszek. �s most had menjek.

- K�rlek, ne menj el. - finoman megfogta a m�sik tal�rj�t, �s rem�nykedve n�zett r� – �n nem az �n lelkemet akarom megf�rdetni… azt akarom, hogy a te s�t�ts�ged f�r�dj�n meg BENNEM.

- Hagyd az �n bosszant� nagy szavaim ism�telget�s�t, Sam!

- El�sz�r sz�l�tott�l a keresztnevemen! – der�lt fel a fi� arca

- Borzalmas vagy – mosolyodott el Denem. Harry �szinte d�bbenettel fogadta az igazi mosolyt, amit�l megl�gyult az arca. Ett�l a mosolyt�l m�r nem a ridegen fens�bbs�ges sz�pfi� volt, hanem a kedves, szinte m�r bar�ts�gos.

- Gyere... mi lenne, ha kiv�telesen nem menn�l �r�ra? – ragadta k�zen Sam a k�rd�s hallat�n megd�bbent fi�t.

- Ez a Roxfort! Itt nem lehet csak �gy…

- Ohh, dehogynem! – kacagott a fi� �s r�ncig�lta is mag�val a m�sikat a park fel�.