6. fejezet. - �t parancsolat, �s a m�sik �t -

Ok�, sz�val eg�sz �jszaka m�st se tettem, csak jegyzeteket k�sz�tettem, mit mondjak. �tgondoltam, �s tal�n d�nt�ttem is. Ez t�l�k is f�gg. Pap�r a zsebben. De az�rt ism�telj�k �t m�g egyszer.

Els� pont: S�rv�r�, �s hasonl� negat�v t�pus� megjegyz�seket nem tenni, �s persze „aranyv�r�ek sz�gyenei azok az �tkozott Weasley-k” f�l�t se.

M�sodik pont: G�nyos hangnem, fens�bbs�ges st�lus ker�l�se. Nem vagytok t�bb n�luk, err�l nem megfeledkezni!

Oh a fen�be dehogynem! �k csak… Igen, sz�val �gy nem szabad viselkedni. De mi is volt a k�vetkez�?

Harmadik pont: Nem k�rkedni azzal, hogy Malfoy vagyok, hiszen ez ink�bb sz�gyen, mint dics�s�g, �s am�gy sem az �n �rdemem.

Negyedik pont: Kedvesnek lenni. Vagy legal�bbis nem kifejezetten tapl�n viselkedni.

�t�dik pont: �nsajn�lat ker�l�se. �n nem az �ldozat vagyok, hanem az elk�vet�. Lehet�leg err�l, sem megfeledkezni.

De ha egyszer �n nem �gy akartam, akkor m�rt nem… Nekem ez nem fog menni! Odamenni annyi Weasley k�z�, h�t ezt nem nekem tal�lt�k ki. Nic teljesen idi�ta, ha azt hiszi, hogy oda megyek! Meg van �r�lve… de elszaladt az id�, minden pap�r n�lam? Akkor, ha m�r �gy elk�sz�ltem, tal�n ben�zek oda. De csak �gy ben�zek, nem maradok ott eb�dre.

Nos, itt vagyok. Ebben a kalyib�ban �lnek? Szent �g, ez rosszabb, mint k�pzeltem. Ok�, becs�ngetek… vagy tal�n m�g egy kicsit j�rk�lok. �hm, j� napot, �n. A fen�be, mindent elfelejtettem…

- Draco? M�rt j�rk�lsz fel-al� az ajt� el�tt? Mrs. Weasley mondta, hogy n�zzem, meg ki cs�rtet itt. - jelenik meg az ajt�ban Nic.

Lefagyok, �n nem akarok itt lenni, �n erre nem vagyok felk�sz�lve. Kezem mag�t�l indul el Nic karja fel�, a testem mag�t�l mozdul �s h�zza Nicet t�volabb az ajt�t�l.

- Besz�lni szeretn�k veled, miel�tt bemegyek.

- H�t akkor mondd – Zsebre v�gja a kez�t. L�tom rajta, hogy k�zd a vigyorg�s ellen.

- Mi�ta tegnap elment�l, az�ta folyamatosan t�prengek. Jobban mondva ami�ta �t napja belevetetted magad az �letembe, az�ta nincs egy nyugodt percem se – kezdek neki, �s hadarva besz�lek, mint aki min�l el�bb t�l akar lenni az eg�szen. – Soha nem szerettem semmit, �s senkit. Legal�bbis ezt gondoltam. De val�j�ban szerettem a Roxfortot, j� volt ott lenni, mert volt, aki feln�zett r�m, voltak csatl�saim, volt kiket piszk�lni. �n voltam Draco Malfoy az egy szem Malfoy �r�k�s, �r�k�se mindannak a hatalomnak �s p�nznek, ami az ap�m�. Sosem hittem volna, hogy Voldemort visszat�r, �s ez t�rt�nik. Persze, eleinte vonzott az eg�sz s�t�ts�ge, tetszett a gondolat, hogy saj�t hatalmam lehet, nem csak az ap�mt�l r�m maradt... Szerettem a Roxfortot, �s akarattal, parancsra tettem t�nkre. Nem, nem �n �ltem meg Dumbledore professzort, �n nem tudtam volna meg�lni. De �n tehetek arr�l, hogy lehet�s�g ad�dott erre az eg�sz borzalomra. – elhallgatok.

T�l vagyok a mondand�m fel�n, de innent�l v�lik igaz�n neh�zz�. Hogyan �ntsem szavakba, amit �rzek? �s val�j�ban, nem is ezt akartam mondani.  De legyen. Ha m�r belekezdtem, folytatom.

- Rettegtem att�l, amivel megb�ztak, de meg kellett tennem. �gy �reztem ez az egyetlen, amit tehetek. �s ha �t nappal ezel�tt nem �ll�tasz be hozz�m, mai napig �gy gondoln�m, hogy nincs v�laszt�si lehet�s�gem. Most m�r m�sk�nt l�tom. Azzal, hogy beengedtem a Roxfortba a hal�lfal�kat, elpuszt�tottam valami sz�momra fontos dolgot, amit szerettem. Nem tetszik, hogy puszt�tok, �s puszt�t�s k�zben olyannal is v�gzek, amit szeretek. Nekem ez az �let m�r nem tetszik, nem j�. – Nicolas nem nevet ki, csak halv�nyan elmosolyodik.

- �r�l�k neki, hogy �gy d�nt�tt�l! – mondja, �s mag�hoz �lel. �n szinte azonnal kibontakozom, ebb�l az �lel�sb�l.

Az�rt mindent nem, a b�szkes�g megsz�ntet�se nem szerepel az �t parancsolatomon!

- Nem azt mondom, hogy bel�pek azon az ajt�n, �s �n leszek a f�ld legjobb embere. Nem �g�rem, hogy 20 perc m�lva az �sszes bennl�v� nem fog engem a pokolra k�v�nni, de megpr�b�lok v�ltoztatni. Ezt meg�g�rem. – �s pr�b�lok mosolyogni. Kicsit viccesre siker�l.

Nicolas felnevet, �s a v�llamat �tkarolva navig�l a h�z fel�.

Remeg a t�rdem, ez csak egy Weasley h�z, csak egy… tuti, hogy nem fognak befogadni.

- Ne agg�dj Draco. Minden rendben lesz – szor�tja meg Nic keze a v�llamat.

Ja persze, minden rendben lesz! V�g�l is csak ap�m egyszer majdnem meg�lte a l�nyukat egy napl�val, Ronnal m�st se tesz�nk, csak �tkozgatjuk egym�st, Bill arca pedig, miattam n�z �gy ki, mint egy patchwork takar�… hogy gondolhatja Nic, hogy minden rendben lesz?!

- M�r �ppen indultam megn�zni, hogy hova t�nt�l Nic, any�m meg a TE anyuk�d is hal�lra agg�dta mag�t. Biztosak benne, hogy valami sz�rny� bajod esett.

- Hiszen tudod milyenek, mindig t�l agg�dj�k magukat. Pedig csak kij�ttem a vend�g�nk el�. - tol maga el� Nic, �n meg szemben�zek a f�nyk�pen m�r l�tott fi�val, aki az ajt�f�lf�nak d�lve f�loldalasan mosolyog.

- Sz�val meg�rkezett.

- Sz�val meg. Bill, megmondtam, hogy el fog j�nni! – hallom Nic hangj�n, hogy mosolyog.

- Persze Nic, te mindig mindent megmondasz el�re! – nevet f�l a velem szemben �ll�.

Most mit k�ne tennem? Mit mondhatn�k?

- Sajn�lom. – mondom ki az els� sz�t, ami eszembe jut. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb �tletem a mai nap folyam�n. Bill abbahagyja a nevet�st, �s �sszeh�zza a szem�ld�k�t.

- K�s�. M�r megtetted, de… olyan id�ket �l�nk, amikor nagy kincs, ha �SZINT�N b�nod, amit tett�l, �s van benned kitart�s v�ltozni.

- Minden t�lem telhet�t meg fogok tenni, de csod�t ne v�rjon t�lem senki!

- Gratul�lok Nic! – n�z �t a fejem f�l�tt Nicre, der�s arccal. – Megk�zel�t�leg embert faragt�l egy Malfoyb�l. Na gyertek, mert kih�l az eb�d, �s anya sz�rnyen m�rges lesz. – mondja, �s m�r indul is befel�.

- Megk�zel�t�leg? – fordulok h�tra, hogy l�ssam Nicolas arc�t. � eln�z�en mosolyog.

- Malfoy vagy, �n meg ugyan var�zsl� de nem annyira j� hogy ennyi id� alatt, csod�t tegyek – vonja meg a v�ll�t. �n v�laszk�nt, megcs�pem a karj�t. Felkacag, megfogja a kezem �s elvezet a konyh�ig.

Ott �l a f�l Weasley csal�d, �s p�ran a rendb�l. N�h�nyan �sszevont szem�ld�kkel m�regetnek, p�ran bizalmatlanok. M�g szerencse, hogy a h�rom test�r nincs itt…. De m�g �gy is azt �rzem, hogy most k�ne kereket oldani, am�g nem k�s�.

- Meghoztam az �j tagunkat. Mindenki legyen hozz�, k�pess�geihez m�rten kedves – mondja, majd m�g mindig maga ut�n h�zva le�l, a megmaradt k�t szabad helyre. �n k�z� �s Mrs Weasley k�z� ker�l�k. M�g mindig, zavar�an csend van a szob�ban.

- K�sz�n�m a megh�v�st. – mondom halkan, Mrs. Weasley elmosolyodik.

- �r�l�nk, hogy elj�tt�l. Na l�ssunk neki, miel�tt m�g kih�l.

Mik�zben t�ny�romra �ppen egy nagy adag �telt halmoz a mellettem �l� asszony, �s kezemet m�g mindig Nicolas szorongatja, valahogy �gy �rzem ez �gy j�. Mintha eddig s�t�tben j�rtam volna. Nic megszor�tja a kezem, majd elengedi, hogy tudjunk enni. Kedvesen r�m mosolyog majd, nekil�t az ev�snek. A t�rsas�g fele m�g mindig sz�r�san n�z r�m, de a m�sik fele mindentud�an mosolyog. Nekem is mosolyogni t�mad kedvem. Hiszen megtettem azt, amir�l azt hittem sosem fogom. Az els� l�p�semet, a m�sik �ton.