2. fejezet - Mosolyogj!-

Vajon a j� oldalon, hogy telnek a napok? Potter biztosan a szem�veg�t igazgatja, �s komolyan n�z maga el�. Hermione olva… m�rt gondolok �n arra, hogy �k mit tesznek? M�g ez a h�lye p�rna is, ellenem van. M�rgemben nekiv�gom a falnak, erre visszaesik, �s fejen tal�l. Nincs �rtelme az eg�sznek. Persze Crackot, �s a t�bbieket megv�dt�k, de any�m hi�ba k�ny�rg�tt �n kellettem… Szeg�ny egy�gy� any�m is, azt hitte a s�r�sa, meghatja a t�bbieket. Ha ap�m itthon lett volna, vajon hagyja ezt? Oh persze, hiszen a S�t�t Nagy�r mindenekel�tt…

- Ut�lom magamat! – �v�lt�m p�rn�mba.

- Csak nyugodtan elv�gre szabad orsz�gban �l�nk. – Halk pukkan�s, �s Nicolas jelenik meg az �gyam mellett, hanyagul zsebre v�gott k�zzel. Felpillantok r�. Ma megint k�k p�l�t visel, de a v�ltozatoss�g kedv��rt, feh�r v�szonnadr�ggal.

- Z�ld szemed van. Nem �ll j�l a k�k – mondom ridegen, �m a p�rn�ba besz�lek, �gy egy sz�t sem lehet �rteni abb�l, amit mondok… a fagyos fens�bbs�g, �gy morg�ss� reduk�l�dik.

- �hm, tess�k? – �l le az �gyam sz�l�re. Felemelem a fejem, �s unottan a der�s k�p�be b�mulok.

- Mondom nem �ll j�l a k�k. – M�g mindig mosolyog, mintha csak nem vette volna �szre, hogy �vod�shoz m�lt�an pr�b�lom s�rtegetni.

�gy szeretn�m let�r�lni a vigyort a k�p�r�l! Fel�l�k, h�tam az �gy t�ml�j�nak d�nt�m. V�gig n�z rajtam, mintha azt pr�b�ln� meg�llap�tani, hogy nekem vajon j�l �ll-e, hogy tet�t�l talpig feket�ben vagyok. L�tom, hogy szeme a s�t�t jegyen �llapodik meg. Akaratomon k�v�l �sszerezzenek, �s h�tam m�g� rejtem. Szemembe n�z, �s m�g sz�lesebben mosolyog. Az eg�szben az, az igaz�n borzalmas, hogy nem m�vigyorral. Ink�bb �gy fest, mintha t�nyleg vid�m lenne. H�nynom kell.

- M�rt vagy itt Nicolas?

- Sz�l�ts Nicnek, a bar�taim mind �gy h�vnak.

- �n nem vagyok a bar�tod.

H�t ki nekem ez a t�kfej? J� elhiszem, egyszer v�letlen�l idekeveredett (b�r ez is faragatlans�g volt a r�sz�r�l), de az, hogy sz� n�lk�l m�g egyszer be�ll�t…

- �s nem is akarok a bar�tod lenni! – v�gom m�g oda neki, mint egy durc�s kisgyerek.

- M�rt nem?

- Te t�nyleg ennyire nem l�tod �t a dolgokat, vagy csup�n megj�tszod?

Komolyan mondom, elk�peszt engem ez a fi�.

- Neh�z veled Draco – s�hajt elkeseredetten.

�s m�g � s�hajtozik… na, de legal�bb nem mosolyog. Egy null ide.

- Minek vagy itt? Nem k�rtem, hogy ide gyere. Nem hi�nyozt�l, �s nincs sz�ks�gem senki t�rsas�g�ra, a tiedre meg azt�n f�k�nt nincs! – sziszegem a k�p�be. �sszeszor�tom az �kl�m.

Igen �gy van, nincs r�juk sz�ks�gem!

- Sz�val nem az �n tiszteletemre van rajtad norm�lis ruha, a tegnapi szakadt meleg�t� f�ls� �s valami maci-naci szer�s�g helyett? – megint vigyorog.

Pedig �n nem is, csup�n �gy gondoltam a letargi�b�l val�, els� kil�bal�si pont, ha fel�lt�z�m. Tudom a fekete, nem nagy el�rehalad�s de v�g�l is, javul� tendencia nem? NEM?!

- Csak �gy gondoltam, ideje fel�lt�zni. – lecs�szok az �gyamr�l, �s az asztalomhoz �l�k. B�rmit csak ne kelljen l�tnom ezt a fi�t…

- Draco egy h�napja t�rt�nt, �s m�g mindig ezen r�g�dsz? – a h�tam m�g� l�p, kez�t a v�llamra teszi. Minden tagom g�rcsbe r�ndul a d�ht�l.

- Vedd le r�lam a kezedet!

M�gis, mit hisz mag�r�l?

- �n csak seg�teni akarok neked.

- T�r�ld le azt az �tkozott vigyort a k�pedr�l, az el se hinn�d, mekkora seg�ts�g lenne! – felelem flegm�n.

- �gy megfelel? – a mosoly leolvad az arc�r�l. Nem egy 18 �ves bugrisnak t�nik �gy. T�lhalad saj�t kor�n �veket �regszik itt, a szemem l�tt�ra. Z�ld szemei hidegen tekintenek r�m. Vissza�l az �gyamra.

- �n megtettem a te k�r�sed most te is tedd meg az eny�met.

- �s mi lenne az a k�r�s? – gyanakszom.

Nem kezdett el megint mosolyogni, de a hidegs�g, elt�nt a szemeib�l. Helyette csillog... Csillog, vagyis megint valamin mulat mag�ban!

- Mosolyogj!

Ennek t�nyleg elmentek otthonr�l, �s �n az el�bb m�g megd�bbenve n�ztem a sz�p arc�t, k�ny�r�gtem valami fels�bb istens�gnek, hogy megint nevessen, hogy �n csak vicceltem… Most m�r biztosan kezdek megh�ly�lni a bez�rts�gt�l.

- Mosolyogjak? �s mes�lj csak Nic, mi okom lenne nekem, vid�ms�gra? Egy nyavaly�s okot mondj, ami�rt mosolyogjak! Csak egyet! – Csak egyet, amibe kapaszkodhatom… el�tte �llok, �szre se vettem hogy fel�lltam, �s ides�t�ltam el�.

- Okot akarsz a nevet�sre? Mindig van min mosolyogni. P�ld�ul eg�szen vicces a helyzet, hogy �n, mint a j� �gy �jdons�lt �lharcosa, az egyik legnagyobb hal�lfal� fi�val besz�lgetek, aki maga is hal�lfal� b�r, m�g az iskol�t se j�rta ki. – megint hidegen cseng a hangja, de most ez se igaz�n t�nik fel.

�n �llok el�tte, mint akit leforr�ztak… a j� �gy �lharcosa. Ez �, �n meg egy hal�lfal� vagyok… a f�ny, �s a s�t�ts�g.

- Sz�val sz�modra csup�n mosolyogni val� a sz�nalmas helyzetem. Ez az eg�sz szars�g, amibe keveredtem… neked ez mosolyogni val�.

Lehajtom a fejem a sz�nyegem mint�it lesem, �sszefolynak a szemem el�tt a sz�nek egym�sba, olvadnak, �s tekerednek... Mint egy �tkozott k�gy�, mint AZ, a k�gy�. Remeg a sz�m, csak nem fogok s�rni?

- Ne gyere vissza t�bb� – suttogom a sz�nyeg mint�j�nak.

Nem merek Nicolasra n�zni. Felkel az �gyr�l, �s hozz�m l�p. Most meg mit akar ez az idi�ta?

- Nem a te hib�d - mondja, mik�zben �t�lel.

Mint egy kisgyereket, �gy nyugtatgat, �n pedig s�rok, mint valami sz�nalmas bolond. Nem akarom, de r�z a zokog�s. Nem fogom hagyni ezt! Eltolom magamt�l. Kedvesen n�z r�m, �n azonban undorodom t�le, �s magamt�l is.

- Menj innen. – n�zek r� komolyan. � b�lint.

- Rendben Draco, elmegyek… de nem �r�kre – der�l fel az arca, �n meg csak cs�v�lom a fejem. Kacsint, majd dehoppon�l.

Csak n�zem a helyet ahol elt�nt. �res vagyok �s f�radt. Felkuporodom az �gyamra, oldalt fekszem, kiny�jtott karomon n�zem a s�t�t jegyet. Mintha csak visszan�zne r�m, �s g�nyolna. Felh�zom a l�bamat �s �tkarolom. Olyan kicsire h�zom �ssze magam, mintha nem akarn�k lenni. Nem is akarok lenni. Azt mondta, nem �r�kre megy el. Draco, szedd m�r �ssze magad, mi vagy te kisl�ny, hogy nyavalyogsz? De pont ezt akarok... Nyavalyogni, b�gni, nevetni, �rezni. Ehelyett �res vagyok, �resebb, mint valaha. Megint elkezdenek folyni a k�nnyeim, egykedv�en t�rl�m le �ket az arcomr�l. Hat�rozottan jobb �rz�s volt, mikor valaki v�gasztalt.