- Sz�val �gy t�rt�nt. – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Reiko.

- �gy - b�lintottam.

- Meg�t�tt valakit, �let�ben el�sz�r, csak az�rt, mert t�ged meg�t�tt.

- Meg v�gig taperolt, �s t�bbet is tett volna, ha nem r�m�l meg att�l, hogy elvesz�tettem az eszm�letemet – b�lintottam ism�t.

- Sz�val szeret.

- Azt hiszem, most ink�bb ut�l. Nem sokan szeretik azt hallani, hogy a p�rjuk egy olcs� kurva. S�t, ha m�g olcs� lenne, de ink�bb ingyen kurva – mondtam keser�en.

- Nem vagy kurva Youn-chan! Csak m�sban kerested eddig az �r�m�d, mint az emberek nagy r�sze.

- Reiko az emberek nagy r�sze ebben keresni az �r�m�t, csak nem vallj�k be.

- Oh hogyne, csak nem minden nap m�s emberrel keresik ebben…

- Ne j�tssz er�nycs�szt, k�rlek sz�pen. – s�hajtottam elkeseredetten. – �n pr�b�lok a helyzethez k�pest legjobban cselekedni de, nagyon neh�z.

- Nem tudom Youn, hogy mennyire, hiszen nem voltam veled mikor Kib�val az t�rt�nt… - n�zett r�m meg�rt�en.

- Persze, csak… Nem akarom elrontani. Tudod, kezd sz�momra fontos lenni - mosolyogtam r�.

- H�t � oda meg vissza van �rted, de most hol van?

- Gyakorol, m�ni�kus - forgattam szemeimet g�nyosan.

- J�, a rokonod? – ny�jtott r�m nyelvet Reiko.

- Ink�bb dolgozzunk! – mondtam s�hajtva.

            A nap szaladt, futott, rohant, �s �n nem gy�ztem vele rohanni. A munka haladt, az elk�sz�lt oldalak csak �gy rep�ltek ki kez�nk al�l, �s Reiko m�r megint kora d�lut�n elt�nt, �n pedig mag�nyosan �csorogtam a dolgoz�szob�mba. Illetve festettem. R�g nem ragadtam ecsetet a kezembe. Legt�bbsz�r csak rajzoltam, a mang�k lek�t�tt�k minden percemet, minden m�v�szi gondolatomat, �s �gy, hogy volt egy percnyi id�m elmer�lni egy m�sik vil�gban, hirtelen nem is tudtam mihez kezdeni vele. �gy rohantak meg a gondolatok, mintha egy er�s sz�ll�k�s �rt volna, szinte led�nt�tt a l�bamr�l.

            H�t meg�lltam a v�szon el�tt �s nekil�ttam festeni. Mintha m�r meg lett volna a k�p, �gy alakult ki ecsetvon�saim �ltal a m�. Egy gerle lett, jobban mondva kett�. Az egyik gerle h�ts� l�ba �s az eg�sz als� r�sze roncsolva, v�res mintha megannyi k�vel dobt�k volna meg, v�kony cs�kban csordog�l� v�re mellett, egy m�sik gerle siratja. Tudom h�ly�n hangzik, de igazi k�nnyeket festettem a gerl�nek, olyan k�nnyeket, amiket az emberek s�rnak. Egy gerle biztosan nem �gy siratja �lete p�rj�t, de az �n k�pzeletemben �gy tett.

            Hogy mit fejezett ki a k�p? Mikor neki kezdtem m�g nem is �rtettem. Csak akkor j�ttem r�, mikor m�r az elk�sz�lt m�vet n�ztem, amit siett�ben vetettem v�szonra, �s b�mul�s�b�l az �ra tizenk�t �t�se riasztott fel. Akkor j�ttem r�, hogy att�l f�lek Sou l�lekben tegnap elsiratott, �s elsz�ll ut�na, vissza se n�zve r�m. Nem ki�lthatok ut�na, hogy „hah� �n m�g �lek” mert nem, nem �lek csak addig, am�g velem van.

            Elt�ntorogtam az �r�asztalomig, �s leroskadtam a sz�kre. Nem tudtam, mit tegyek. Sounak volt kulcsa, ha akart volna, m�r r�g j�hetett volna. Reggel mire fel�bredtem neki m�r a meleg�t se �rizte az �gy, �s hozz�m se �rt, �t se �lelt, vacogva kucorgott az �gy sark�ban, t�volra h�z�dva t�lem, mintha piszkos lenn�k. �s igen az is vagyok. Tal�n m�r azt se b�nja, most hogy tudja milyen vagyok, hogy akkor nem akartam az �v� lenni, tal�n �r�l is, hogy vigy�ztam r�. Tal�n, �des istenem, ha eg�sz eddigi sok szarba ami velem t�rt�nt nem �r�ltem bele, akkor ez a k�ly�k, most tutira kik�sz�t. Az elm�lt kilenc �v alatt nem lelkiztem ennyit, mint az�ta, hogy le�ltem a sz�kre.

            Arcomat lehajtottam az �r�asztal lapj�ra, �s nekil�ttam sajn�lni magam. Sz�nni nyomorult �letemet, �s azt, hogy v�gre �reztem valaki ir�nt valami �rzelem f�l�t. �s az az ember is elhagy. Mikor id�ig �rtem �nsajn�latomban, meghallottam a kulcs neszez�s�t a z�rban. Azonnal felkaptam a fejem.

- Kintr�l l�ttam, hogy m�g �g a l�mp�d. - l�pett be Sou a dolgoz�szob�m ajtaj�n, �s �n annyira meg�r�ltem neki, hogy sz� n�lk�l felugrottam, �s a nyak�ba vetettem magam.

- Azt hittem nem is j�ssz - suttogtam, de meghallotta.

- M�rt ne j�nn�k? – simogatta meg a fejemet.

- Mert amit tegnap…

- Jah, h�t igen de – h�z�dott arr�bb, hogy a szemembe n�zhessen –, mi ez a k�p? – Tolt el mag�t�l �s a v�szon el� s�t�lt. A f�leim elkezdtek �gni, �s f�ltem, hogy mit fog mondani.

- Nem is mondtad, hogy festesz.

- Egy j� mangaka mindenhez �rt egy kicsit – mosolyodtam el. – Valamikor r�ges-r�gen fest�m�v�sz akartam lenni.

- M�rt festetted? – n�zett r�m elkomorodva �sszevont szem�ld�kkel.

            Lassan �n is a k�p el� s�t�ltam. �sszefontam karom mellkasom el�tt, s n�ztem egy ideig a k�pet, h�tha most jobban szavakba tudom �nteni. Pedig ez szinte lehetetlen. A festm�ny, az maga volt az �rzelmem, a gondolatom. Ha � is l�tja, m�rt kell m�g mondanom is a k�ts�geimet?

- Mikor d�lut�n befejezt�k a munk�t �s Reiko haza ment, csak n�ztem az �res v�sznat �s ez lett. A tegnapi nap neh�z volt. Hi�nyzott, hogy este hozz�m �rj, ha akkor, kiny�jtod a kezed �s �t�lelsz, akkor nem rettegtem volna v�gig a napot. Nem gondoltam volna, hogy m�r vissza se j�ssz… Az a nap j�rt a fejemben mikor ott a nappali padl�j�n majdnem szeretkezt�nk, �s te megs�rt�dt�l. Pedig pont az�rt mondtam, amit mondtam, mert nem akartalak b�ntani. Most m�r �rtheted, hogy… �n csak. Csak �gy akarok veled lenni, hogy nincs mit�l tartanunk. Csak… annyi mindent sajn�lok, sajn�lom, hogy olyanokat tudsz �s…

- Csitt. Ne mondj semmit. – m�g�m �llt, szorosan �tkarolt egyik kez�t mellkasomon, m�sikat derekamon �tfonva. �ll�t v�llamra ejtette. – Te azt hitted, hogy az zavar, hogy annyian voltak el�ttem? Nem n�ztelek szende sz�zl�nynak, mikor el�sz�r megl�ttalak. Persze nem hittem, hogy ennyire sok kapcsolatod volt, de a m�ltra nem szoktam f�lt�keny lenni. Maximum a jelenre – kuncogott a f�lembe. – Tudod, csak megr�misztett az, hogy bet�rtem egy m�sik ember orr�t. T�nyleg sohasem tettem m�g ilyet. Mindig is az „�lj�nk le egy tea mell� �s besz�lj�k meg” elv h�ve voltam. De azt a rohad�kot m�r akkor meg tudtam volna �lni, mikor el�sz�r kezet emelt r�d, �s tegnap, addig �t�ttem �k�llel az arc�t, am�g eszm�let�n�l volt. Sz�rnyen �reztem magam emiatt. De bele�r�ltem a gondolatba, hogy b�ntani akart t�ged. �s megr�miszt, hogy annyira szeretlek, hogy puszta k�zzel v�gezni tudn�k azzal, aki b�nt t�ged. Nem az �rz�sben nem vagyok biztos, hanem abban, hogy j�-e valakit ennyire szeretni. Kicsit ijeszt�, nem gondolod Youn?

            Hangja v�gig megnyugtat�an z�mm�g�tt f�lembe. Lassan indultak meg k�nnyeim. Nem keltettek zajt, csak csendben, minden hang n�lk�l folytak szememb�l meg�ll�thatatlanul. Nem t�r�ltem le �ket, nem akartam meg�ll�tani. Szavai annyira ismer�sek voltak. �s a helyzet is.

            M�r egy�tt �lt�nk Kib�val, mikor k�s�ig �r�n voltam. Siettem haza, de �tk�zben egy alak elkezdett zaklatni. Az volt a szerencs�m, hogy Kiba agg�dott �rtem, �s el�m j�tt. �gy r�ngatta le r�lam a f�rfit. El�g cs�ny�n elb�nt vele. A v�g�n �n k�ny�r�gtem Kib�nak, hogy hagyjuk, �s menj�nk haza. � mondta akkor, szinte ugyan ezeket a szavakat.

            De mond istenem, meg�rdemlem �n azt, hogy egy �let alatt, k�t ember is ennyire szeressen engem?

            �gy csak �lltam ott Sou �lel� karj�ban, �s hagytam, hogy a k�nnyek lassan megtiszt�ts�k, k�tked� lelkemet.

- K�sz�n�m - suttogtam a k�nnyekt�l rekedten.

- Nincs mit. Az egy�ttl�tr�l pedig... Elviszlek holnap a doki b�csimhoz. Csak huszonn�gy �ra, mire megvan az eredm�ny, �s ut�na… - f�gg�ben hagyta a mondatot, �s finoman beleharapott a nyakamba. Felny�gtem. Szembe fordultam vele, s megcs�koltam. M�ly �rz�ki cs�k volt, a l�bam beleremegett abba, hogy nyelve az eny�mmel kerget�z�tt. A nyak�ba kapaszkodtam, s teljesen hozz� simultam. Szorosan tartott. Mindig �gy �lelt. Nem f�jdalmasan szorosan, csak annyira, hogy �rezzem, mennyire akar �rinteni, cs�kolni, velem lenni.

- El�g – tolt el mag�t�l nagyot s�hajtva. – Ha most nem hagyjuk abba felkaplak, �s az �gyadba cipellek.

- Majd holnap – suttogtam neki, adtam a sz�j�ra egy apr� puszit, �s elindultam az ajt� fel�. – Menj�nk aludni!

            M�r a l�pcs�n s�t�ltunk az emeletre mikor Sou megsz�lalt.

- Youn!

- Igen?

- Sz�p az a k�p de… nem tenn�nk el a pinc�be?

- �r�mmel!