Már nem köt rabláncra a szó,

mert kimondtam,

s lelkem szárnyalhat.

Már nem kő ajkamon, nem szikla

csak szikra,

úgy pattan el róla, s lángot hoz.

Mondom én mindig.

Huszonnégy órában, s az összes apró

percben.

Mondom, mert érzem

azt a szót, az egyet

Szeretlek.