Arra �bredtem, hogy egy t�zforr� kar mag�hoz szor�t, �s �rtelmetlen dolgokat motyog. Pr�b�ltam Sout r�b�rni, hogy engedjen el, de csak nem akart. Megfordultam, s ahogy kezem az arc�hoz �rt, l�ngolt kezem alatt a b�re. Ijedten tapogattam meg homlok�t. T�zforr� volt, m�gis vacogott a foga annyira f�zott. A gyomrom picire ugrott a r�m�lett�l. Hatalmas lend�lettel ugrottam ki az �gyb�l, kapcsoltam be mobilom, �s kerestem el� Takeshi sz�m�t. A telefonba egy nagyon �lmos doki sz�lt bele.

- Igen?

- Takeshi, Youn vagyok!

- Youn, nincs jobb dolgotok hajnali �tkor, mint engem h�vogatni? – hallottam morg�s hangj�t. Persze im�d minket. Annyira, hogy m�lth�ten n�la vacsor�ztunk, �s befogta Sout mosogatni. Eg�szen m�k�s volt.

- De lenne, csakhogy Sounak nagyon magas l�za van. �n nem tudok vele mit kezdeni, nem szoktam beteg lenni, �s…

- Sou l�zas? – hallottam hangj�n, hogy olyan hirtelen pattant fel a szeme, mint az eny�m, mikor r�j�ttem, hogy Sou beteg. – Azonnal ott vagyok!

Agg�dva sim�tottam v�gig Sou izzadt homlok�n. Nem �rtettem. Ugyan p�r napja k�h�g�tt egy kicsit, de semmi komolyabb.

            T�z perc sem telt el, mikor hallodtam a cs�ng�t, gyorsan lerohantam, az ajt�ban egy ideges Takeshi �llt, kez�ben orvosi t�ska. A ruh�t val�sz�n�leg csak mag�ra dob�lta, az inge f�lre gombolva…

- Hol van Sou? – k�rdezte remeg� hangon. Persze �n is ideges voltam, de v�g�l is ez csak l�z. Nem �rtettem a r�m�let�t, de engem is megijesztett vele.

- Az emeleten. Gyere - mondtam �s elindultam szob�m fel�.

- A rohadt �letbe! – k�romkodta el mag�t, ahogy megtapintotta Sou homlok�t. – Ha meggy�gyulsz Sou �gy fen�ken r�glak, hogy k�t h�tig nem �lsz le. – morogta halkan, am�g a t�sk�j�ban kutakodott.

- Takeshi mi t�rt�nt? – k�rdeztem agg�dva.

- Sounak nem egyszer volt m�r t�d�gyullad�sa. Mondtam neki, hogy ne t�ncoljon abban a j�gveremben egyed�l, mert csak k�z�s pr�b�ra visznek be hordozhat� f�t�st. Akinek egyszer m�r volt, t�d�gyullad�sa, annak sokkal k�nnyebben lehet. Egy nyamvadt megf�z�sb�l is cs�nya sz�v�dm�nyeket kaphat. – magyar�zta fel sem n�zve a t�sk�b�l. V�gre megtal�lta amit kereset. Egy fecskend�t, �s egy fiol�t benne folyad�kkal.

- T�d�gyullad�s? – n�ztem r� d�bbenten.

- Nem tudom, nem biztos, de magas l�za van. Lehet, hogy csak megf�zott. Legal�bbis nagyon rem�lem. – mondta mik�zben felsz�vta a folyad�kot a fecskend�be.

- Mit csin�lsz? – n�ztem r�, �s az �jul�s ker�lgetett m�r a t� l�tv�ny�t�l is. De most nem volt Sou aki t�mogasson. A helyzet, mer�ben r�miszt�nek t�nt.

- Ink�bb nem magyar�zom el, a l�nyeg, hogy ez elvileg leviszi a l�z�t. – mondta �s beleb�kte a t�t Sou karj�ba. Majd szeretetteljesen v�gigsim�tott a homlok�n. – Tegy�l borogat�st a csukl�j�ra �s a bok�j�ra, munka ut�n ben�zek, rem�lem addigra jobban lesz. – �sszepakolt, �s elindult kifel�. M�r az ajt�n�l j�rt mikor ut�na sz�ltam.

- Takeshi, �n is ideges vagyok, de szerint a betegeid nem �rt�keln�k a f�lre gombolt inget. – �s h�tra n�ztem. � is visszafordult, �s idegesen felnevetett.

- K�sz�n�m.

Biccentettem, �s � kisietett. Kerestem n�gy kis t�r�lk�z�t, berohantam a f�rd�be, �s �titattam v�zzel. Viaszrohantam a h�l�ba, lefejtettem Sour�l a takar�t, � pedig l�zasan motyogott valamit. Betekertem mindk�t bok�j�t, �s a csukl�it is, majd visszatakartam. Vacogott, a foga. V�gigsim�tottam izzadt, l�zt�l �g� arc�n.

- Csak ne legyen semmi bajod - suttogtam a f�l�be.

- Ne… ne hagyj… szeretlek Youn. - motyogta l�z�lm�ban Sou, �n f�l�hez hajoltam, �s onnan suttogtam, eg�szen k�zelr�l, hogy hangom bef�rk�zhessen l�zas k�pzelg�s�be, �s megnyugtassa.

- Nem hagylak. Soha.

Eg�sz nap mellette voltam, cser�lgettem a borogat�s�t. Ahogy ott �ltem az �gya mellett, eszembe jutottak a r�gi id�k. Ezzel a k�ly�kkel a m�ltam majdnem minden epiz�dj�t �jra �t�lhetem.

            Az els� alkalom mikor �gyban szeretkezt�nk Souval, gy�ny�r� volt. Maga az �lom. Ilyennek k�pzeled az els� alkalmat mikor egy m�sik embert, engedsz ennyire k�zel magadhoz. Gy�l�l�m Sout Kib�hoz hasonl�tgatni, hiszen az egyik �l� val�s�gos, ak�r most is hozz� �rhetn�k, haj�ba f�rhatn�m kezem, m�g a m�sik m�r sok �ve nem �l. �s m�gis. Souval �t�lek minden olyan pillanatot, amit m�r �t�lhettem. Persze m�s. Nem olyan, de nem jobb vagy rosszabb. � egy m�sik ember, de azt nem v�rtam volna, hogy �letem legkeservesebb perceit is �jra �t�lhetem. Persze az eszem tudta, hogy Sou nem fog meghalni, de a sz�vem folyamatosan zakatolt, �s retteget, hogy valami baja esik. Akkor ott az �gy mellett �lve,  l�zas arc�t simogatva megfogadtam, hogyha fel�bred �lm�b�l, agyon csapom az izgalom�rt, amit nekem okozott… �s m�g egy dolgot megfogadtam. Hogy ezent�l nem lehet t�lem t�vol, mert �gy fogok �rte remegni minden percben, amit nem velem t�lt.

Kora d�lut�nra kicsit lejjebb ment a l�za. B�k�sen aludt. Szorongatta a kezemet. Hogy mikor siker�lt belekapaszkodnia arra magam se eml�kszem, csak arra, hogy �gy szorongatta, mintha att�l f�lne, otthagyom. Lassan nyomott el az �lom. Egy ideig figyeltem, majd letettem a fejem az �gy sz�l�re, �s a k�vetkez� percben m�r Reiko r�zta meg �vatosan a v�llam.

- Youn-chan! �breszt�!

- Mi? Reiko mit keresel itt? – pislogtam r� �lmosan.

- Rossz �rz�sem volt eg�sz nap. Mi t�rt�nt Souval?

- Hirtelen megbetegedet. P�r napja k�h�g�tt, �s nem volt t�l j�l, de az �jszaka nagyon bel�zasodott. – agg�dva tekintettem az �gyban fekv� fi�ra. M�r nem izzadt annyira, �s teljesen nyugodtan pihent.

- Gyere le, igy�l egy poh�r te�t vagy ak�rmit. Ett�l te ma egy�ltal�n? – n�zett r�m aggodalmasan.

- Egy falat se menne le a torkomon, am�g nem �bredt fel. – Tudom az �lom bezzeg elnyomott. De ki tud �bren maradni, ha mellette valaki egyenletesen szuszog?

- Akkor iszunk valamit. Gyere, hagyd aludni.

- Biztos, hogy nem lesz baj?

- Nyugalom!

            Ahogy ment�nk lefel� a l�pcs�n, folyton idegesen pillantgattam a h�tam m�g�.

- Mondtam, hogy ne agg�dj. A szerelmed vagy a gyereked? – k�rdezte fedd�n.

- Agg�d�s szempontj�b�l nem tot�lisan mindegy? – csattantam fel �lesen. Nem Reikora haragudtam, hanem a helyzetre. � azonban r�m mosolygott, �s szinte nevetve v�laszolt.

- Igazad van Youn-chan!

Ittunk egy te�t, besz�lt�nk vagy �t eg�sz percet, �m az ujjammal idegesen doboltam, �s Reiko vigyorogva k�ld�tt vissza a szob�mba, Sou mell�.

D�lut�n egy ideig teljesen mag�n�l volt, k�rt p�r korty te�t, majd visszaaludt. Hangja rekedt volt �s gyenge. Remegett a kezem, ahogy sz�j�hoz emeltem a poharat. Gyeng�n elmosolyodott, �s �jb�l a kezemet szorongatva nyomta el a gy�gy�t� �lom. Takeshi csak k�s� este �rt vissza.

- Hogy van a beteg? – k�rdezte az ajt�ban �llva.

- Jobban, d�lut�n mag�n�l volt. Minden l�zas beteg ilyen vagy � egy speci�lis eset?

- Mi�rt? Az eg�sz napos alv�sra gondolsz? �gy gy�gyul, jobb is neki. Holnapra jobban lesz.

- Nem j�ssz be? – invit�ltam kedvesen.

- J�l van?

- Jobban…

- Akkor ink�bb hazamegyek aludni. Ha gond van, h�vj! – mondta �s indult is.

- Takeshi! – ki�ltottam ut�na. - K�sz�n�m.

- Nincs mit! – mosolygott r�m vissza, f�radtan.

            Sou kisebb megszak�t�sokkal v�gig aludta az �jszak�t. Nem fek�dtem be mell� az �gyba, a f�ld�n kucorogtam mellette, fejem az �gy sz�l�nek d�ntve nyomott el az �lom, pont �gy, ahogy d�lut�n.

- J� reggelt. – K�sz�nt�tt egy f�radt hang. Egy m�sodpercig k�b�n m�regettem a helyzetet, hogy hol vagyok, �s minek. Majd azonnal t�gra ny�lt a szemem.

- Jobban vagy? – tapogattam homlok�t.

- Kicsit gyeng�nek �rzem magam, de azt hiszem �letben maradok – mosolygott r�m halov�nyan. - Nagyon agg�dt�l?

- Nagyon? Takeshi k�ld neked egy fen�kbe r�g�st, �n pedig meg�g�rtem magamnak, hogy agyon csaplak, ha jobban leszel. - Mosolyogtam, de �reztem, ahogy a k�nnyek ellepik szememet.

- Youn? – n�zett r�m csod�lkozva Sou.

- Ne is n�zz r�m, teljesen h�lye vagyok. S�rok, mert jobban lett�l…- fejem a mellkas�ra tettem, s � megsimogatta a hajamat. – Sou…

- Igen?

- Mi lenne, ha ezent�l itt gyakoroln�l?

- Igazad van, ez egy j� �tlet. Nem is �rtem eddig m�rt fagytam k�kre ott. – nevetett fel gyeng�n.

- Sou… - hagytam megint f�gg�ben. Nem b�rtam kimondani, amit igaz�n szerettem volna.

- Igen?

- Mi lenne ha ide k�lt�zn�l? – mondtam ki egy leveg�vel.

- Tess�k? - hallodtam hangj�n a d�bbenetet.

- J�l hallottad - ford�tottam fel� arcom. - Gyakorlatilag az�ta itt �lsz, hogy el�sz�r itt aludt�l, de nem akarom, hogy m�s lak�sban legyenek a ruh�id, �s hogy hetente egyszer-k�tszer hal�lra agg�djam magam miattad, am�g a saj�t lak�sodban vagy, mert ha m�r fizeted a lakb�rt, akkor ott is akarsz lenni. Ami persze k�sz agyr�m, de mikor volt vel�nk kapcsolatban valaha valami norm�lis? Itt gyakorlatilag k�rbe, k�rbe kergethetem magam annyi a hely… sz�val. K�lt�zz ide! – mondtam neki, s�t a v�g�t szinte kinyilatkoztattam.

Megsimogatta az arcom.

- H�ha nem hittem volna, hogy meg�rem. Ezek szerint meg�ri megbetegedni.

- Ezzel ne viccel�dj – fintorogtam.

- A nevem kiker�l az ajt�dra? – k�rdezte mosolyogva

- Nincs az ajt�n n�vt�bla…

- K�z�sen besz�l�nk az �zenetr�gz�t�re?

- Ha eddig nem t�nt volna fel, nincs vezet�kes telefon a h�zban…

- Nem vesz�nk egyet?

- �gy l�tom t�l j�l vagy Sou!