- Hol van Sou? – n�zett fel Reiko a v�zlatokb�l.

- Vas�rnap van – feleltem egyszer�en. Hogy akkor m�gis mit keresett n�lam Reiko? Kai elment focizni a bar�taival, ez�rt �gy d�nt�tt�nk beiktatunk vas�rnapra egy kis munk�t, �gy gyorsabban haladunk, �s h�tk�znap t�bb lesz a szabadid�nk.

- �s?

- Minden vas�rnap elt�nik. Kora reggel lel�p, �s k�s� este j�n haza.

- De m�g is hol van? – n�zett r�m elkerekedett szemmel.

- Nem tudom. Nincs itt. Nem k�rdezem. Eg�szen feln�ttnek tekinthet�, majdnem teljesen szabad ember. Azt csin�l, amit akar. – Mondtam a ceruz�t le sem t�ve kezemb�l, s mondand�m v�g�n folytattam a rajzol�st.

- �n kitekern�m Kai nyak�t.

- � a f�rjed. Sou nekem nem a f�rjem – magyar�ztam fel sem n�zve.

- Szeretn�d, hogy az legyen? – k�rdezte hamisk�san.

- Reiko… dolgozzunk!

            Nem �rtette, m�rt vagyok ennyire inger�lt. Persze, hiszen nem tudhatta mennyire elevenembe tal�lt k�rdez�sk�d�s�vel. Nem, a h�zass�g nem �rdekelt. Gy�r� �s pap�r, nekem nem sz�m�t. Fontosabbak a percek az id�, �s az egy�tt meg�lt napok. Amit nem m�rgez meg a f�lt�kenys�g. �s fontos a felt�tlen bizalom… Persze gondolatban. A val�s�gban nem tal�lkoztam m�g �ssze nem f�lt�keny szerelmessel, �s olyan �ldott j� l�nnyel, aki magasr�l tett volna arra, hogy a p�rja mi mindent tett a m�ltj�ban. Sz�val az elgondol�s j�, csak a gyakorlatban hib�zik.

            F�l �ve s�t�lt be v�gleg, az �letembe. �t teljes h�napja egy fed�l alatt �l�nk. Ami n�ha nagyon vicces, mert sokszor a reggeli k�v� ut�n bar�ti puszit nyom homlokomra, �s levonul pr�b�lni, �n meg bevonulok a dolgoz�szob�mba rajzolni, �s k�s� este, ism�telten a konyh�ba futunk �ssze, mikor � m�r csak bicegni tud, mert f�j a l�ba, �n a rajzol�st�l alig l�tok, de mind a ketten ugyan �gy sz�delg�nk az �hs�gt�l. Legal�bb mind a ketten munka m�ni�sak vagyunk. Sokkal kellemetlenebb lenne az �let, ha az egyik�nk mindig r��rne.

            Persze sok minden megv�ltozott. Kapott egy f�l akaszt�s szekr�nyt, k�t fi�kot, �s h�rom polcot a ruh�inak, s�t, egy eg�sz sort a k�nyvespolcon a k�nyveinek. Ahogy pakol�szott nevetve vettem kezembe az egyik mang�m, ami rongyosra volt olvasva. Nem, dehogyis pont az izgalmas r�szekn�l volt er�sebben t�rve a k�nyvecske. Pirulva pakolt. �n pedig k�nnyezve nevettem. Nem sokkal k�s�bb felfedezte a szem�vegem. Eg�sz eddig �gyesen rejtettem el�le titkom, de rajtakapott, hogy abban rajzolok. Akkor rajta volt a nevet�s sora, �s �n j�tszottam pipacsot.

            Term�szetesen a legapr�bb h�lyes�geken s�rt�d�m meg. A h�l�szob�nk (igen a MI�NK), neki k�sz�nhet�en kezdett �talakulni. N�h�ny festm�ny �s k�p, egy �j f�gg�ny, n�h�ny polcon n�h�ny k�ty�, �s vo�l�. �gy n�zett ki, mint egy hely, ahova sz�vesen l�psz be. A hely, ami a mi�nk volt, ahol igaz�n szerett�k egym�st. Na nem mintha f�lteni kellett volna minket a helysz�nekben… De m�gis, elmondhatom, hogy megszerettem a h�l�szob�t. Vagyis a h�l�szob�nk. De visszakanyarodva a s�rt�d�semre. Egy der�s napon mikor bel�ptem a szob�ba, azt vettem �szre, hogy a f� helyen egy k�p l�g. Igen eddig is szanasz�t �t�tte a falat sz�gekkel, de ezen emberek voltak. K�zelebb l�ptem. Na nem egy eg�sz ember csorda volt rajta, csak � meg �n. Az �lla a fejem tetej�n, �n n�zek r� f�lfel�, �s h�ly�n grimaszolok. M�g l�tszik a k�pen a karja, ahogy szorosan �t�lel, �s az �n kezem, ami r�fog karj�ra. Persze nekil�ttam hisztizni, hogy r�lam ne tegyen ki k�pet, �s k�l�nben is minek, �s hogy olyan, mint egy gyerek, mert m�r megint mell� �t�tt k�t sz�get, �s…. Sz�val �tv�ltottam h�zis�rk�ny �zemm�dra. K�p a falon, �n a nappaliban duzzogva. Addig adott apr� kedvesked� puszikat arcomra, nyakamra, am�g a dologb�l valami teljesen m�s nem kerekedett, mint a duzzog�s. �gy gondolom, �rdemes megs�rt�dni, ha mindig �gy engesztelnek ki.

            Sz�val hat h�nap, majdnem t�k�letes egyet �rt�sben. Hat h�nap, minden h�napban n�gy vas�rnap, az  csek�ly matematikai tud�sommal is, huszonn�gy vas�rnap. Huszonn�gy olyan nap, amikor fogalmam sincs hol j�rt, �s kivel mit csin�lhatott.

            �jf�l k�r�l hallottam, ahogy ny�lik a szob�nk ajtaja, �s bel�p. �gy tettem mintha aludn�k. Meg�llt az �gy mellett, n�zette engem egy ideig, majd a f�rd� fel� vette az ir�nyt. Hallottam, ahogy megnyitja a csapot. Zuhanyzott, persze olyan hideg v�zben, hogy reggel m�g ny�lik a j�gvir�g a zuhanykabin ajtaj�n… Na ez�rt nem zuhanyzunk mi egy�tt. � megf�ne abban a v�zben, ami nekem kellemes, �n pedig megfagyn�k abban, ami neki. Z�r�dott a v�z, �s p�r perccel k�s�bb �reztem s�lya alatt megs�ppedni az �gy m�sik fel�t, �s a hideg leveg�t, ahogy megemeli a takar�t, �s h�v�s teste bef�szkel�dik mell�m. Szerettem a b�r�t zuhanyz�s ut�n. Mint egy aur�t tudtam k�rbe tapogatni k�r�l�tte a hideget. Im�dtam felmeleg�teni szint m�r fagyos kez�t, �s az �sszes porcik�j�t. Aznap este elmaradt az �sszesimul�s, az egy�tt meleged�s, a f�lig komoly szitkoz�d�som, hogy m�rt nem tud ember h�m�rs�klet� v�zben zuhanyozni. Tudtam, hogy tudja, nem alszom. Tipikus tudja, hogy tudom, de nem tudja, hogy tudja, hogy tudom hogy… j�t�kot j�tszottunk. Nem sz�lt hozz�m, �s �n se hozz�. Nem pr�b�lt meg�rinteni �s �n se �t. Sohasem maradt ki m�g ilyen sok�ig, �gy hogy nem edz�se volt. Akkor is mindig fel�bredtem arra az alig hallhat� kattan�sra, ahogy csuk�dik az ajt�. De olyankor l�tom, ahogy nehezen l�pked a f�rd�szoba fel�, �s ut�na megyek, seg�tek bek�tni a l�b�t de… de ez nem az a fajta j�r�sa volt.

            Nehezen gy�rt maga al� az �lom. S mikor megtette, akkor is elm�m, �s lelkem meger�szakol�sa volt, nem �des pihentet�se. R�m�lmom volt, a cs�nya fajt�b�l. Kialvatlanul, �s morcosan keltem ki az �gyb�l. Sou meleg�t m�r r�g nem �rizte az �gy, pedig nem aludtam sok�ig. Mire le�rtem, a k�v� le volt f�zve, �s halk zen�t hallottam a pinc�b�l. Mindig a munka…

            K�t �tkozott nap is eltelt, �n morcos voltam, � nem forsz�rozta a dolgot. Olyan „neked is f�zzek valamit? K�ssz ink�bb a saj�t nyelvem r�gom le minthogy te f�zz r�m” hangulat uralkodott a h�zban. K�t nap. K�t nap a legcs�ny�bb pokolban. �n kezdtem, �n is fejeztem be. Szerda d�lel�tt fogtam magam, �s les�t�ltam a pinc�be.

            Halk zene sz�lt, valami fura nyelven k�nt�lt valami fura hang� f�rfi. Sou a pince kell�s k�zep�n �cs�rg�tt, l�tusz�l�sben, szeme lehunyva. Egy ideig csak �lltam az ajt�keretnek d�lve a f�lhom�lyban figyeltem �t. F�lig nyitott sz�j�t, ahogy kif�jta a leveg�t. Gy�ny�r� volt.

- Most miattad kiz�kkentem. – sand�tott fel�m f�l szemmel.

- Sajn�lom. Nem is tudtam, hogy tudsz medit�lni.

- A legjobb nyugtat�. �s pihentet.

�lltam az ajt�ban elesetten, szomor�an. � csak kiny�jtotta fel�m a karj�t, �n odasiettem, �s �lel� karjai k�z� b�jtam.

- Hol volt�l vas�rnap? – k�rdeztem a mellkas�t�l.

- Volt p�r elint�zni val�m.

- Ez nem v�lasz.

- Tudom �s sajn�lom, de kett�nk k�z�l neked, nincs okod f�lt�kenynek lenni �s agg�dni – szor�tott mag�hoz m�g er�sebben. - Nekem ann�l t�bb – suttogta.

- Aha. Mert persze �n j�rk�lok el �gy, hogy egy sz�t se sz�lok r�la. Mikor adtam �n okot arra, hogy f�lt�kenynek kelljen lenned? – elh�z�dtam t�le, �s szemeit f�rk�sztem.

- Az �lmaid – n�zett f�lre. �n �lla ut�n ny�ltam �s magam fel� ford�tottam �gy hogy a szemembe n�zzen.

- Mir�l besz�lsz?

- Tudtad, hogy besz�lsz �lmodban?

- Igen tudtam m�r… - elharaptam a mondatot. M�gse mondhattam, hogy m�r Kiba is figyelmeztetett, hogy engem vallatni se kell, mert �lmomban magamt�l mondok el mindent…

- M�r mi? Nem, tudod mit nem is �rdekes. Az �rdekesebb, hogy ki az a Kiba? – a hangja fesz�lt volt. �reztem karj�n, ami engem tartott a fesz�lts�get. Elkerekedett szemmel n�ztem r�.

- Honnan tudsz te r�la?

- Az �lmodb�l. Vas�rnap r�m�lmod volt. Seg�ts�get k�rt�l, m�r �ppen fel akartalak �breszteni, mikor meghallottam hogy kit�l v�rod a seg�ts�get… Nem t�lem, hanem Kib�t�l.

- Te �k�r! – h�borodtam fel, �s teljesen elh�z�dtam t�le. A sarkaimra �ltem, �s cs�v�ltam a fejem.

- M�rt �n vagyok �k�r?!

- Azt �lmodtam, hogy beleest�l egy iszonyatosan m�ly k�tba, nem hallottam hogy leesn�l a f�ldre. Kib�nak volt sz�rnya �gy megk�rtem, hogy h�zzon t�ged ki. Att�l a h�lye �lomt�l eg�sz nap keser� volt a sz�m �ze!

- Nagyon �r�l�k neki, hogyha m�skor nem is �lmodban ennyire agg�dsz �rtem, de ki…

- Hogy mondhatsz ilyet?! – r�ztam meg a v�ll�t. – Minden egyes elcseszett percben mikor nem vagy a k�zelemben meg�l az aggodalom �rted, �s te k�pes vagy azt felt�telezni, hogy csak �lmomban agg�dom �rted?!

- Akkor egy-egy Youn-chan. Annyira szeretlek t�ged, hogy n�ha azt �rzem sok. Tudod j�l ezt, �s k�pes vagy azt hinni, hogy b�rki m�ssal lenn�k? – v�gigsim�tott arcomon. �n minden gondolkod�s n�lk�l �t�leltem a nyak�t. Hogy lehett�nk ekkora h�ly�k?

- T�nyleg tudni akarod ki az a Kiba? – suttogtam.

- Igen.

- Akkor �lt�zz. – mondtam m�g, majd elh�z�dtam, adtam egy puszit a homlok�ra, �s elindultam. � j�tt ut�nam. Rendes ruh�t vett fel, �s minden egy�b besz�lget�s n�lk�l k�vetett. Nem tudta hova megy�nk, nem mondtam el neki, hogy a nem messze l�v� temet�be vezetem. Oda, ahol kilenc �ve nyugszik r�gi kedvesem.

            Mikor bel�pt�nk a temet�be, furcsa �rtetlens�get fedeztem f�l arc�n. Csak n�zett r�m, k�rd�n. Nem volt kedvem megsz�lalni. �gy csak intettem, hogy k�vessen. Meg�rkezt�nk a s�rj�hoz. Fekete m�rv�ny k�lap, �lt huszonn�gy �v. �s a neve Yawaragi Kiba. Szomor� mosollyal sim�tottam v�gig a nev�n.

- R�g j�rtam itt ugye? – leheltem egy apr� cs�kot a hideg m�rv�nyra. – Tudom, tudom, ez a ritka is szinte felesleges. Igen. Mondtad. Ne j�rjak ide, mert �lnem kell. De el se hiszed n�lk�led mennyire neh�z volt. Igen – nevettem fel. – Igazad van. A nap is s�t, az �vszakok is v�ltakoznak. Az �let nem �lt meg. Hogy �n milyen udvariatlan vagyok. Sou… itt van Kiba, akire te annyira f�lt�keny volt�l, �s aki �lmomban kih�zott t�ged a k�tb�l.

- Sajn�lom Youn, �n nem…

- Ne magyar�zkodj. Nem kell, �n nem mes�ltem r�la. De nagyon neh�z…

Hozz�m l�pett �s �t�lelt. M�g mindig a k�vet simogattam. Mindig azt v�rtam, hogy �rint�sem nyom�n �letre kel az anyag, de sohasem kelt.

- Kilenc �ve halt meg. M�g mindig l�tom magam el�tt k�cos szinte matematika tan�ros haj�t. Pedig nem matekot tan�tott, hanem angolt. A koll�giumban ismertem meg. Nagyon szerettem. Majdnem belehaltam, amikor itt hagyott.  Sou r� ne legy�l f�lt�keny soha, mert nincs mi�rt. Kiba a m�ltam. M�r lez�rtam… csak n�ha j�n vissza. – mosolyodtam el.

- Szerinted haragszik, ami�rt velem vagy? – K�rdezte szinte gyermekien, �n pedig halkan felnevettem.

- Nem. Mikor kih�zott a k�tb�l t�ged, r�m mosolygott. Mintha �ld�s�t adta volna r�nk.  Sz�val hol j�rt�l vas�rnap? – tettem fel a lemezt.

- Youn nagyon megtisztel, hogy v�gre beavatt�l a m�ltad egy r�sz�be, de… Legyen el�g annyi, hogy a sz�leimn�l.

- Majd elmondod? – hajtottam h�tra a fejem, hogy megcsod�lhassam �ll�t.

- Amikor te a t�bbit… - mosolygott el fancsalin.

- Rendben. T�bbet nem leszel f�lt�keny?

- T�bbet nem k�rdezel a hetem egyetlen napj�r�l?

- Legk�zelebb elmondod, ha valami b�nt?

- Legk�zelebb elmondod, ha valami b�nt, �s nem r�god k�t napig?

- Cs�kot r�? – fordultam fel�. � halv�nyan elmosolyodott �s sz�j�t az eny�mhez �rintette.

- Youn egy temet�ben vagyunk…

- Nem hiszem, hogy p�r m�rv�nyk�vet zavarna – suttogtam sz�ja el�tt, �s megcs�koltam.