D�ngve csap�dott ut�nam az ajt�, ahogy hatalmas robajjal futottam a konyha fel�. Majdnem pontosan �gy, mint el�tte val� nap. Annyi k�l�nbs�ggel, hogy most nem voltam vid�m. Agg�dtam, �s ez aggodalom satuk�nt szor�totta a sz�vem. Futottam a konyh�ba, ahol senkit se tal�ltam. M�rgemben majdnem fel�v�lt�ttem. Ez a nyamvadt konyha mindig telve van emberekkel, csak akkor nincs itt senki, amikor valaki kellene! Valaki, aki megnyugtat, aki f�z nekem egy b�gre k�v�t, �s faggat, hogy „na hogy ment?” De sehol, senki! H�t hol volt Tonks? Vagy Bill… b�r tiszt�ban voltam vele, hogy Bill nem repdesne az �r�mt�l, ha megint hozz� futn�k, tan�cs�rt de � is jobb lett volna a semmin�l. Tan�cstalanul �ltem le egy sz�kre. Tudtam, a kertben k�ne �ket keresnem, de nem volt kedvem megmozdulni.

- Mi van kir�lyfi b�natos vagy? – L�pett be az ajt�n Bill, �s megpr�b�lta �sszeborzolni a hajam, ami a hossz�s�ga miatt, el�g viccesre siker�lt. Szitkoz�dva szedtem ki bel�le a hajgumit, �s fogtam �ssze �jra. � meg csak nevetett rajtam.

- Nem vagyok b�natos, csak neh�z napom volt! – feleltem durc�san.

- Csak nem veszt�sre �llsz? – k�rdezte g�nyosan.

- Csak a legritk�bb esetekben szoktam vesz�teni Bill! – v�gtam m�g r� s�rtetten. – �s ha megbocs�tasz, dolgom van.

Azzal lend�letesen fel�lltam, �s kiviharzottam a konyh�b�l.

Hallottam, hogy cs�ngetnek, �gy elindultam a bej�rati ajt�hoz.

- Na mes�lj Nic, hogy ment? – k�rdezte k�sz�n�s helyett, a mai �ppen narancss�rga haj� Tonks. Zavartan n�ztem k�rbe.

- Ink�bb menj�nk el s�t�lni. Szerintem itt m�g a falnak is f�le van. – suttogtam, mert f�ltem, hogy Bill meghalja. Halkan csuktam be magam m�g�tt az ajt�t, majd intettem, hogy menj�nk. A boszork�ny cs�ndben k�vetett.

- Na mes�lsz m�r? – k�rdezte k�t h�zt�mbbel k�s�bb. �n nem tudtam, hogy fogjak neki.

- Hol is kezdjem – m�l�ztam el, a k�k eget b�mulva. – Mikor meg�rkeztem, azzal k�sz�nt�tt, hogy ronda vagyok, mert m�r megint egy k�k f�ls� van rajtam… - kezdtem bele s�ri hangon, mire Tonks felnevetett.

- Eddig remek, ezek szerint tetszel neki. – g�nyosan felhorkantottam.

- Nem vagyok l�ny, hogy az�rt legyek szomor�, mert nem tetszik neki a p�l�m sz�ne!

- Persze, Nic… na �s mit v�gott m�g a fejedhez? – k�rdezte kev�sb� g�nyosan.

- Hogy, � a s�t�ts�g, �n meg a vil�goss�g, �s hogy sz�momra ez biztosan csak valami vicces helyzet. �s mindezt az�rt mondta, mert �n mosolyogtam, �s arra k�rtem, hogy � is mosolyogjon! – meg�lltam, az �t k�zep�n �s a boszork�nyra meredtem. – �rted Tonks? �n csak azt akartam, hogy vid�m legyen, �s � cs�ny�n f�lre �rtett! – Gomb�c kezdett k�pz�dni a torkomban, �jra magam el�tt l�ttam Draco arc�t, ahogy n�zi a sz�nyeget, �s meg�ll�thatatlanul potyognak a k�nnyei… h�t �t b�ntja mindenki? Hiszen annyira elesett, annyira gyenge. Ahogy, v�gig j�tsz�dott bennem a k�p �reztem, ahogy az els� k�nnycsepp v�gigfut az arcomon.

A boszork�ny elkerekedet szemmel n�zett r�m, �s nem �rtette mi ez a hirtelen �rzelemv�lt�s, hiszen � nem l�tott bele a fejembe. Csak megsimogatta az arcomat, nekem meg hullottak a k�nnyeim.

- Tudod �, b�rmennyire j�tszza, hogy k�nny� neki, l�tom rajta, hogy el van keseredve, hogy b�ntja, �s hogy gy�l�li mag�t �rte. Tonks, annyira s�rt… csak magamhoz �leltem, �s pr�b�ltam nyugtatni de annyira elkeseredetten s�rt, �s nem tudtam �t megnyugtatni – mondtam a boszork�nynak, m�g mindig k�nnyek k�z�tt. � meg�rt�en b�lintott. Persze, neki ott van Lupin. Nem lehetett, vele k�nny� sosem. Elindult �n meg s�t�ltam ut�na, szomor�an t�r�lve le arcomr�l b�natom undok nyomait.

- Tudod Nic – kezdte elgondolkozva. – Nagyon is meg�rtelek. Draco, egy neh�z jellem lehet. Tudtad, hogy rokonok vagyunk? H�t igen nem szoktam dicsekedni vele – tette hozz� gyorsan, mikor l�tta, hogy nem b�rom levakarni a d�bbenetet az arcomr�l. – Ismerem a sz�leit, �s helyzet�t. Tudom, hogy sz�let�s�t�l kezdve bel�nevelt�k, a nagyrav�gy�st, �s a kegyetlens�get. �s � fog�kony is volt r� – billentette oldalra elgondolkozva a fej�t. –De elhiszem, hogy te meg tudod �t v�ltoztatni, �s hiszek lassan abba is, hogy � meg akar v�ltozni.

- Persze, hogy meg akar! Csak m�g nem l�tja az utat – tettem hozz� csendesen.

- Ha valaki, te meg tudod neki mutatni – mosolyogott r�m a boszork�ny kedvesen, �n meg hevesen b�lintva adtam neki igazat.

Cs�ndben s�t�ltunk, tov�bb, majd megint Tonks t�rte meg a n�mas�got.

- Rengetem id�mbe telt, mire Remus elfogadta a szeretetem. Sok�ig gy�zk�dte, �nmag�t, �s engem is, hogy ez butas�g, �s eleve halott �tlet – fancsalian elmosolyodott.- De gy�ztem Nic, �s te is gy�zhetsz! – n�zett r�m, b�tor�t�an. Olyan buzd�t� sz�veget gur�tott nekem f�l perc alatt, mint a forradalm�rok szoktak. H�l�san mosolyogtam r�, �s b�r val�ban b�zott bennem, � is tudta, hogy amit nem t�bb p�r �res fr�zisn�l. Engem valami felsz�nes m�don, m�gis megnyugtatott.

Ekkor, valami hangosan csipogott az oldal�n.

- Ez meg mi? – k�rdeztem �l�nken.

- Ja csak egy mugli t�rgy – legyintett, mik�zben megn�zte a kijelz�j�t. – N�luk, m�r r�g nem divat, de �gy k�nnyebben tudnak �zenni, ha kellek. �s most kellek. – mosolygott r�m. - Ha nem haragszol…

- Ugyan menj csak – mondtam sietve, hogy ne kelljen magyar�zkodnia. – Visszatal�lok egyed�l is.

- Akkor j�, �s... Mindent bele Nic! – Mutatta fel, mosolyogva a h�velykujj�t, majd elt�nt.

Elgondolkodva s�t�ltam vissza az Od�ba. Szikr�z�an s�t�tt a nap, szinte vak�tott. S�hajtva gondoltam arra, hogy Draco abban a nyomorult szob�ban van, �s tal�n megint s�r. L�ttam magam el�tt, napf�nyhi�nyt�l s�padt arc�t, kiss� megn�tt fak�-sz�ke haj�t, �s a szomor� tekintet�t. Nem tudtam megint s�rni, a gy�ny�r� napf�ny nem engedte. Csak egy szomork�s mosoly jutott nekem. B�r tudtam, ha elmondan�m, mit �rzek, minden erej�t �sszeszedve l�kne el mag�t�l.

A gondolatra �sszefacsarodott a sz�vem, �s ugyan olyan gondterhelten nyitottam ki a Weasley - h�z ajtaj�t, mint ahogy becsuktam magam m�g�tt.