A s�t�ltat�s

F�ty�r�szve �lt�zk�dtem reggel. Sosem voltam az a sok�ig szomorkod� t�pus, de a napf�ny t�nyleg csod�kra k�pes! Azt sem b�ntam, hogy arra �bredtem, hogy bekukucsk�l az ablakomon. S�t egyed�l ennek az aranyl� g�mb�csk�nek voltam hajland� eln�zni, azt a m�rhetetlen szemtelens�get, hogy fel�breszt.

Sok�ig kutakodtam a szekr�nyben mire tal�ltam egy z�ld inget. M�g any�m vette nekem valamikor nagyon r�gen. Eml�kszem mosolyogva j�tt haza, hogy tal�lt egy pont olyan sz�n�t, mint a szemem. �n nem �rt�keltem t�lzottan, valahogy nem foglalkoztatott, hogy milyen sz�n� ruh�t viselek. Kev�s dologban voltam tipikus fi�, de ebben nagyon. �s persze a sz�nfelismer�sek. Most �szint�n! Ugye, hogy a b�zs csak kital�ci�?

Hatalmas �r�m�mre az ing m�g mindig t�k�letesen j� volt r�m. Mosolyogva b�multam a t�k�rk�pemet, majd hajt�vad�szatot tartottam a hajgumim ellen. Miut�n a hosszas csata ut�n gy�zedelmesen fogtam �ssze a hajamat, lementem reggelizni. H�t persze, hogy szok�s szerint t�mve volt a konyha. Csak Fleur, �s Mr. Weasley nem volt ott.

- Na’�t, Nicolas! Mennyirhe pomp�san �ll neked. Ugye, ’ogy megmondtam!

- Persze, anyu megmondtad – mondtam cs�fond�rosan, majd odamentem hozz�, �s adtam egy puszit az arc�ra. Felvont szem�ld�kkel meredt r�m.

- ’�t ezt meg mi�rht kaptam? – k�rdezte v�g�l.

- H�t nem adhatok egy cs�kot, az �n egyetlen anyuk�mnak? –k�rdeztem vissza �rtatlan k�ppel.

- Biztosan randev�ja lesz ma, az�rt �lt�z�tt �gy ki, �s az�rt ilyen vid�m – mosolygott r�m Mrs. Weasley. – Ismerj�k tal�n a l�nyt?

Bill, �s �n egyszerre, nyelt�nk f�lre, �s k�h�gve k�zd�tt�nk a hal�l ilyen r�mes m�dja ellen. A k�t anya szem�ld�k r�ncolva m�regetett minket. �n s�r�n eln�z�st k�rtem, majd kirohantam a konyh�b�l. Bill p�r perc m�lva k�vetett.

- M�rt kezdt�l fulladozni? – t�madtam neki, m�rgesen. Tudtam, hogy ut�nam fog j�nni, �gy a l�pcs�fordul�ban megv�rtam.

- �s TE m�rt kezdt�l fulladozni? – k�rdezett vissza fojtott hangon, nehogy Mrs. Weasley �s az any�m meghallj�k.

- Nekem t�bb okom van, mint neked – feleltem durc�s kisgyerek m�dra.

- H�t szerintem meg ugyan annyi okunk van!

- Oh, sz�val m�r felfriss�lt a mem�ri�d? – k�rdeztem vissza m�rgesen.

- Megyek vissza reggelizni. Te meg menj sz�rakoztatni a hal�lfal� szerelmedet… tal�n meg is s�t�ltathatn�d a parkban. – Vetette oda nekem foghegyr�l, majd h�tat ford�tott, �s visszament a konyh�ba.

Akkor jutott eszembe, hogy nem is olyan h�lye ez a Bill.

P�r �r�val k�s�bb Draco sz�nyeg�n �cs�r�gve figyeltem, ahogy olvas. Teltek a percek, de nem lapozott. Nem sokkal azel�tt emlegetettem fel neki, az el�z� napi s�r�st.  Eg�szen kedvesen reag�lt, b�r nem tudom mit v�rtam, hogy megint k�nnyekben t�r ki, a nyakamba borul, �s holtomiglan holtodiglan? Na ne.

- J� ez neked �gy? – K�rdeztem szomork�sa. Nem voltam boldog att�l, hogy m�r azt is ilyen k�nnyen fogadja, hogy nem d�h�s, csak szomor�.

- Igen, nekem ez teljes m�rt�kig megfelel.

- M�rt nem csatlakozol ink�bb hozz�nk? – K�rdezem hirtelen, de abban a percben meg is b�ntam. M�g a p�l�j�n kereszt�l is l�that�an megfesz�lnek h�t�ban az izmok. Hitetlenkedve fordult meg, �s elkerekedett szemmel n�zett r�m.

- Nicolas, egy s�t�t jegy van a karomon, �s ez nem j�n le semmivel. �n a gonosz oldalra tartozom, nem a j�k k�z�. Err�l ne feledkezz meg! �s most hagyj olvasni. – Visszafordult a k�nyvh�z. Azt �rzem nem k�ne feszegetni a k�rd�st, �gy magamban v�llat vontam, �s �j t�m�ra tereltem a besz�lget�st.

Elmes�lte, hogy egy v�mp�ros k�nyvet olvas, amit egy mugli �rt, valami Anne Roce vagy Rice �rt. �s id�zett is valamit, k�lt�ien bel�le. De ki figyel a l�nyegtelen apr�s�gokra mikor olyan aranyosan, mozog a sz�ja? Az eg�szb�l annyi jutott el az agyamig, hogy a k�nyvszerepl�, j� v�mp�r akart lenni, Draco pedig j� akart lenni a hal�lfal�s�gban. �s ezt �gy mondta, mintha neki t�k�letesen megfelelne!

- Tudod, van egy apr�cska, �mde nem elhanyagolhat� k�l�nbs�g, a k�nyvszerepl� �s k�zted. Szerintem, � nem az�rt �lt �t a gonoszabbik oldalra, mert az apja ezt v�rta el t�le. Vagy t�vedek? – v�laszoltam neki hidegen. Mire l�ttam rajta, hogy elt�n�dik. Persze erre nem sz�m�tott. �n biztos voltam magamban, �s tudtam, hogy meg fogom �t gy�zni az igazamr�l. Az id� csak r�szletk�rd�s.

- Nem sz�m�t az eg�sz, ebben a t�rt�netben nincs szavad, �s nekem sincs. Ezek az � j�tszm�ik, mi csak b�buk vagyunk. Te egy feh�r paraszt vagy �n egy fekete – mondta b�natosan, �n viszont felnevettem. �gy n�zett ki, mint egy el�rvult kisgyerek, �n pedig cs�ny�n kinevettem, pedig �reztem a szavai m�g�tt megb�v� szomor�s�got.

- Min� k�lt�is�g t�rt f�l ma bel�led Draco! – sz�laltam meg m�g mindig fuldokolva a nevet�st�l.

- NIC! �n itt el�ad�st tartok az �let sz�rny�s�geir�l, te meg kinevetsz?

- Ne haragudj, csak tudod ez a – k�lt�i p�zba v�gtam magam, �s szomor� arccal nekil�ttam a m�dszeres kig�nyol�s�hoz. -, „Te egy feh�r paraszt vagy, �n egy fekete”. Annyira nevets�ges.

- Kifel� a szob�mb�l! – �v�lt�tt r�m m�rgesen, �s tudtam, hogy most t�nyleg t�l l�ttem a c�lon. 

- J�, ha j�ssz te is – jelentettem ki.

- Nem.

- Ugyan Draco, nem j�rt�l kinn m�r hossz� ideje. Ha nem lenne saj�t f�rd�szob�d, akkor egy h�napja zuhanyozni se zuhanyozt�l volna? – Igen ezt v�gk�pp nem kellett volna, gy�ny�r� vonal� szem�ld�k�t felh�zta, �s m�rgesen tekintett r�m a sz�rke szemeivel.

- A k�rd�st v�laszra se m�ltatom.

�s akkor lettem biztos abban, hogy megval�s�tom Bill �tlet�t, �s kir�ncig�lom �t az �letbe. Hosszas vit�ba kezdt�nk, amit term�szetesen �n nyertem meg. Hossz� ujj�, v�kony feh�r kez�t a saj�tomban tartva hoppan�ltam, egy park menti kis sik�torba.

M�rgesen engedte el a kezemet.

- Mondom, v�rj egy percet, mert egyed�l is megy!

- Gondoltam �gy viccesebb lesz – r�ntottam meg a v�llam, �s foh�szkodtam magamban, hogy ne vegye �szre, hogy az hogy m�r a k�zfog�s�t�l is libab�r�s lett a karom.

Zavaromat leplezve elnevettem magam, megfogtam a karj�t �s r�ncig�ltam magammal a park fel�.

Az emberek furcs�n m�regettek minket, mik�zben �n hadartam neki valamit arr�l, hogy milyen sz�p az id�, �s hogy �r�l�k, hogy velem van. De igaz�n �n se figyeltem arra, amit mondok. Csak boldog voltam, hogy velem van, hogy m�g nem t�pte ki mag�t a kezemb�l. A kedves napsug�r, olyan gy�ny�r�v� tette Draco arc�t, amir�l nem hittem volna, hogy lehets�ges. H�l�t adtam a hossz� �vek titkol�z�s�nak, hogy meg tanultam uralkodni magamon, �s az arcomon. B�r aznap pocs�k volt az �lc�m, m�g egy vak is �szrevette volna, mennyire boldogg� tesz m�r az is hogy ennyire k�zel lehetek hozz�. � nem vette �szre. Elmerengve n�zte a t�voli horizontot.

- Hov� meredt el sz�p szemed vil�ga? – k�rdeztem meg t�le, mikor m�r 10 perce n�zte ugyan azt a l�mpaoszlopot. Kicsit b�ntott, hogy nem velem t�r�dik.

- Csak az j�rt a fejemben, hogy milyen sz�p minden, �s milyen cs�nya lesz ha a h�bor� …

- Ne foglalkozz a j�v�vel Draco. Ink�bb gyere, megh�vlak egy fagyira! – Pr�b�ltam elhessegetni szok�sos bor�s gondolatait, �s m�r futottam is, arra v�rva, hogy k�vessen.

� futott ut�nam, �s mintha valami mosoly f�l�t l�ttam volna �tsuhanni, az arc�n. Biztos vagyok abban, hogy � is boldog volt.

�r�kkal k�s�bb, mikor k�l�n-k�l�n vissza�rkezt�nk a szob�j�ba f�radtan ny�lt el az �gy�n.

- H�t ez j� volt!

- Na ugye, hogy ugye! – mosolyodtam el, majd ijedten tekintettem az �r�mra. K�s� volt, �s nekem odahaza, az eg�szr�l m�g be kellett sz�molnom. – Azt hiszem itt az id�, hogy t�vozzak.

- M�ris m�sz? – �lt f�l, �s l�ttam rajta, hogy nem �r�l a h�rnek.

- Ez az els� eset, hogy nem te r�gsz ki. Most meg m�r marasztaln�l? – K�rdeztem kih�v�an, mire � hozz�m v�gott egy p�rn�t.

- T�n�s!

- Ok�, ok�! Holnap j�v�k! – Intettem m�g, �s a mosolyg� arca ut�n, az els� tiszta k�p a szob�m volt.

S�hajtva d�ltem neki az ajt�mnak.

Hogy milyen volt az a nap? Maga volt az �lom. M�gis minden m�sodpercben att�l rettegtem, nehogy r�j�jj�n, hogy megtudja, azt a sok apr� kis gaztettet, amit m�r elk�vettem ellene. Kezdve att�l, hogy beleszerettem, addig, hogy fogadtam Billel… Foh�szkodtam valami fels�bb er�h�z, hogy h�zzon ki ebb�l a kalamajk�b�l, m�ghozz� �gy, hogy Drac�t ne �rje �jabb csal�d�s. Igen... �s a t�nd�rmes�k m�g mindig l�teznek.