- V�rj�l Nicolas! El�bb ezt idd meg, azt�n �sszef�gg�en pr�b�ld elmondani. – ny�jtott fel�m Remus egy poh�r vizet. Nem eml�kszem honnan, tal�n a semmib�l var�zsolta el�. Abbahagytam a csukl�st, m�r nem is h�pp�gtem. Teljesen �resnek �reztem magam.

- Sz�val meg�rkezt�l Drac�hoz. Eddig �rtem de mi t�rt�nt azt�n? – k�rdezte Tonks, m�g mindig az �gyamon �lve. Agg�dva n�zett r�m. �n halv�nyan elmosolyodtam, azt�n Lupinra n�ztem. A boszork�ny, mintha kital�lta volna amire gondolok, jelezte a var�zsl�nak, hogy menjen ki. � megvonta a v�ll�t, keze m�r a kilincsen volt, mikor ut�na sz�ltam, hogy maradjon.

- Biztos vagy ebben Nicolas? Engem nem zavar, ha…

- Tonksban b�zok, � pedig b�zik benned. – vontam meg a v�llam. Remus elmosolyodott, elh�zta az �r�asztalt�l a sz�ket, �s le�lt az �gy mell�. S�hajtva kezdtem bele.

- Igen meg�rkeztem. A fejemhez v�gta, hogy egy hazug vagyok, mert hogy igaz�ndib�l tudok hoppan�lni, �s, hogy mindenben hazudtam. Pedig a fel�t se tudja. – Letettem az �jjeliszekr�nyre a poharat, �s idegesen t�rtam bele a hajamba.  – Azt�n, azt�n nem tudtam, hogy mit tegyek. Valljak sz�nt, vagy hazudjak m�g nagyobbat? �s akkor jutott eszembe a j� zsaru, rossz zsaru tr�kk. H�rom napig j� voltam, most gondoltam rossz leszek, �s r�ijesztek – vontam meg a v�llam. – Bel�tom h�lye �tlet volt.

- Te j� �g Nic, mit tett�l? – k�rdezte Tonks, Lupin �sszeh�zott szem�ld�kkel, n�zett minket. Nem �rtette pontosan a helyzetet.

- Csak f�l�nyesen �s cinikusan viselkedtem, azt�n meg… – belepirultam az eml�kbe, ahogy ott fekszik alattam kiszolg�ltatottan.

- Mit csin�lt�l m�g? – a boszork�ny hangja egyre t�relmetlenebb� v�lt.

- Tudod szokott lenni, az a filmes dolog, ahogy nekil�ki a m�sikat a falnak, �s cs�nya szemeket mereszt a m�sikra, �s gonosz dolgokat mond. H�t �n lel�ktem az �gy�ra, �s lefogtam a kez�t, �s cs�ny�n n�ztem, �s gonosz dolgokat mondtam, mik�zben ott fek�dt alattam... – a v�g�n m�r csak motyogtam, de Tonks szeme egyre kerekebb lett, bizony�t�kul szolg�lva arra, hogy minden sz�t j�l �rtett.

- Te k�ly�k, azt hiszed ezek ut�n m�g b�rmit, akar majd t�led?!

- M�rmint, hogy akar t�le majd valamit? – k�rdezte Remus. Kicsit magas volt a hangja. B�rmennyire sz�rny� helyzet volt, elnevettem magam.

- L�legezz kett� m�lyet. Meleg vagyok. M�g �lsz? – �vatosan b�lintott. - Beleszerettem Drac�ba! M�g mindig �lsz? – Nagyon lassan de b�lintott. Ez az apr� k�zj�t�k oldotta a helyzet fesz�lts�g�t. Tonks is elmosolyodott, m�r nem n�zett r�m olyan m�rgesen.

- Szerintem, a helyzet kor�nt sincs elveszve – k�sz�r�lte meg a var�zsl� a tork�t. �n �rdekl�dve n�ztem r�. Ha b�rmilyen �tlete van, ami kih�z a cs�v�b�l, h�t �r�l�k neki.

- Draco, s�rt. Annyira megb�ntottam, hogy teljesen �sszet�rt… Szerintem ezt maximum id�utaz�ssal lehetne rendbe hozni!

- Pedig nagyon nem! Azt mondod teljesen �sszet�rt? Egy Malfoy? Szerintem ez lehetetlen… � az a fajta, akit nem lehet m�ssal csak kalap�ccsal megpuh�tani. Tal�n ezut�n k�nnyebben form�zhatod. Most m�r, szeretettel s tudn�d alak�tani �t! – Egy szuszra mondta el. F�rfit ennyire hamar t�l lenni egy ilyen megr�zk�dtat�son, m�g nem l�ttam. Piros pont neki, is v�llon vereget�s.

- Ez nem is annyira h�lyes�g, b�r tudod mikor lett volna es�lye b�rmelyik fi�nak n�lam, egy ilyen ut�n…- mondta a boszork�ny elgondolkozva.

- De Draco fi�, �s nem l�ny! – vil�g�tott r� a dolgokra helyesen Lupin. �n csendesen n�ztem a p�r vit�j�t, mik�zben mosolyogtam a kedvess�g�k�n, hogy ennyire t�r�dnek velem, hogy ennyire t�r�dnek vel�nk. Am�g �k vit�ztak, �n magamban m�r azt is eld�nt�ttem, mihez kezdek.

Vagy egy �ra eltelt, mire ki tudtam �ket tess�kelni a szob�mb�l. Egyed�l akartam maradni, hogy v�gre el�sz�r �letemben j�l �tgondoljak valamit. Nagyon fontos volt minden mondat, minden mozdulat, mert ez volt az utols� es�lyem. M�r csak egy napom volt a fogad�s v�g�ig, �s nem utols� sorban, ha ezt elhib�ztam volna, biztos, hogy Draco t�bb� nem �ll velem sz�ba. Dudor�szva v�logattam a csal�di k�pek k�z�l. Egy, ami nem sokkal a sz�let�sem ut�n k�sz�lt, egy nem t�l r�gi. Egy Bill �s Fleur… istenem h�nyszor pr�b�ltam Fleurt elzavarni err�l a k�pr�l. Most nem szeretn�m. Annyira aranyosak egy�tt. A gy�ny�r� Bill, �s a gy�ny�r� Fleur. Mes�s p�ros�t�s. �s persze egy esk�v�i k�p.  �k �gy is boldogok, de direkt olyat kerestem, ahol nagyon j�l l�tszanak Bill hegei. Mikor ezt a n�gy k�pet megtal�ltam, betettem egy bor�t�kba, �s kiraktam �ket az asztalomra. Csak arra v�rtak, hogy m�snap magammal vigyem �ket, mikor utols� l�togat�som teszem a Malfoy k�ri�ban.

A nap h�tral�v� r�sze, csendes mag�nyban telt. Lementem ugyan vacsor�zni, de p�r falat ut�n eln�z�st k�rtem �s ink�bb felmentem a szob�mba. K�s�bb hallottam, hogy valaki kopog az ajt�mon, majd halkan bel�p. Csukott szemmel, m�lyeket l�legezve sz�nteltem, hogy alszom. Egy puha k�z megsim�totta a hajam, majd kiment. Mikor m�r az ajt�ban volt, kinyitottam a szemem, s l�ttam a hossz� v�r�s �st�k�t. Elmosolyodtam a l�tv�nyon. B�rmi is t�rt�nt k�zt�nk, m�g mindig nagyon j� bar�tok voltunk. Egy percre �tfutott az agyamon, hogy h�t m�g milyen j� szeret�k lenn�nk, de hamar elhessegettem a k�pet. Az elk�vetkez� napon gondolkoztam, v�g�l csendesen �lomba s�rtam magam, rem�nykedve abban, hogy Remusnak �s nem Tonksnak van igaza.

Hatalmasat s�hajtva t�rtem vissza a szok�sos l�togat�sb�l. J� szok�somhoz h�ven t�ptem fel az ajt�m, �s nyargaltam le a l�pcs�k�n. Tonks a konyh�ban �lt, Mrs. Weasley, �s any�m t�rsas�g�ban. Nem akartam bemenni, �gy t�volr�l t�togtam neki, hogy mentse ki mag�t, �s j�jj�n ut�nam a kertbe.

- Na, hogy ment? – k�rdezte �rdekl�dve.

- Azt hiszem j�l, b�r… - „Esetleg, megint m�ssz r�m, �s viselkedj �gy, mint tegnap h�tha att�l jobb lesz!” Jutott eszembe Draco szikr�z� tekintete, �les hangja, ahogy d�h�dten fordult fel�m. Megr�ztam a fejem, nem ezt akartam l�tni.  Nagyot nyeltem, �s pr�b�ltam Tonksra mosolyogni.

- B�r? – vonta f�l a szem�ld�k�t.

- Nem �rdekes. Vittem magammal k�peket, azokat mutogattam meg neki. �s megh�vtam holnap eb�dre. J�jjetek p�ran a rendt�l is. Azt szeretn�m, ha min�l t�bben lenn�nk. Had �rje els�re egy kis sokkhat�s. – mosolyodtam el gonoszkodva, � megcs�pte a karom.

- Okozt�l m�r neki el�g fejf�j�st! Szeg�ny fi�.

- Majd a holnapi nap eld�nt mindet…

Mondtam elgondolkodva. Nagyon rem�nykedtem. Draco annyira �rdekl�dve n�zte a k�peket. B�r �n nem mondtam el neki mindent. Nem sz�ltam arr�l, hogy Bill t�bb mint az unokan�v�rem f�rje, �s hogy az ap�m arc�n a heg, az � apj�t�l sz�rmazik. Azt hiszem mindez nem is fontos. Az el�bbit, �n nem akartam, hogy megtudja, az ut�bbi meg neki volt jobb nem tudni. Csak ut�lag gondolkoztam el azon, nem lett volna jobb, ha mindent elmondok neki, ha viszek m�s k�peket is. (Mondjuk azt, amin Bill, �s �n vagyunk. Ugyan az egy bar�ti �t�lel�s k�pnek k�sz�lt, k�pm�saink m�gse tesznek m�st, mint cs�kol�znak. N�ha irigylem �ket.) De annak, a hatodik napnak, nagyon bizakodva v�gtam neki. K�r, hogy nem minden �gy siker�lt, ahogy elterveztem.