Reggel arra keltem, hogy Sou pr�b�l kib�jni karjaim k�z�l. Er�sebben szor�tottam magamhoz. Egyszer�en nem akartam elengedni.

- Youn, k�rlek, m�r alig kapok leveg�t.

- Sajn�lom…- suttogtam, �s elengedtem eddig szorongatott mellkas�t. El�gedetten sz�vta a be a leveg�t.

- Nincs semmi baj, ha el�jultam volna a leveg�hi�nyt�l, k�nytelen lett�l volna sz�jon �t l�legeztetni.

- N�lunk orron kereszt�l szok�s l�legeztetni, nem sz�jon…- oktattam p�rom m�r kora reggel.

- Hogy te mindig mindent�l elveszed a kedvem – d�rm�g�tt, �s kim�szott az �gyb�l.

- Hov� m�sz?

- Zuhanyozni. J�ssz? Oh bocs�nat, Miss. f�z�s nem b�rja a hideg vizet - g�nyol�dott.

Nyelvet ny�jtottam r�. Elindult lezuhanyozni, miut�n v�gzett, �n is be�lltam a v�zsug�r al�. Valahogy furcs�n nyugodtnak �reztem magam. Mintha p�r �vente sz�ks�gem lenne egy tiszt�t� s�r�sra, amit�l a vil�g szebb lesz, a m�lt pedig m�lt, �s nem k�nz� szemem el�tt lebeg� r�m�lom.

Mire kij�ttem a f�rd�szob�b�l a konyh�ban m�r v�rt a k�v�, s�t valami reggelinek �lc�zott pir�t�s is. Minden hang n�lk�l ett�nk. Nem szoktunk reggelizni. Sou mindig �rzi az alakj�t, �n meg nem szeretek. Csak k�v�. Csoda, hogy m�g nem kaptunk gyomorfek�lyt…

Miut�n v�gezt�nk az ev�ssel, elt�rsalogtunk a naps�t�sr�l, a melegr�l, az �vi kavicsterm�st�l, elmosogatott, let�r�lgettem a konyhapultot, �sszes�p�rtem a morzs�kat (azt a h�rmat…) �s m�r nem volt mit tenni, vagy mondani, s�hajtva vonultam be dolgoz�szob�mba. El�tte odasz�ltam Sounak, hogy menjen be a nappaliba. Engedelmesen bevonult.

            A dolgoz�szob�mban odamentem az �r�asztalomhoz, a k�z�ps� fi�k legh�ts� r�sz�b�l el�kapartam egy apr� kulcsot, amivel az als� fi�k ny�lt. Kinyitottam, �s kivettem bel�le, egy lapos dobozt. Becsuktam a fi�kot, a kulcsot visszatettem a k�z�ps� fi�kba, �s a dobozzal a kezemben elindultam a nappaliba. Letettem Sou el� �s v�rtam. �rtetlen�l n�zett r�m.

- Mi ez?

- Az amit nem akarok elmondani, �gy azt k�rem, n�zd v�gig.

- Biztos? �gy �rtem ez...

- Igen biztos - b�lintottam. Majd �t�ltem a fotelba.

            �l�be vette a dobozt. A legtetej�n, egy k�p volt anyur�l �s r�lam, nem sokkal a hal�luk el�tt k�sz�lt a k�p, ugyan olyan p�zban �l�nk egym�s mellett, hajunk ugyan �gy �tvetve v�llunkon, csak anyu� g�nd�r. Eml�kszem a k�p elk�sz�lte ut�n apu gonoszkodott, hogy �gy n�z�nk ki, mint anya �s l�nya…

            A k�p ut�n egy �js�gcikk k�vetkezett:

Egy rabl� menek�l�s k�zben elg�zolt egy p�rt!

Egy bankrabl� menek�l�s k�zben elg�zolt, egy fiatal h�zasp�rt. Tizenn�gy �ves fi�k �rv�n maradt. A rabl�t nem csak…

- Youn ez…

- Olvasd a t�bbit.

M�g mindig nyugodt voltam. Szinte m�r furcs�llottam a nyugalmam. Fojtogatnia kellett volna a k�nnyeknek, de semmi. Csak nyugalom… Pedig a dobozban borzalmak szerint n�vekv� sorrendben voltak a dolgok. B�r azt hiszem a legf�j�bb a sz�leim hal�la volt, azt hiszem eml�kekben a legborzalmasabbak csak a cikk ut�n, j�ttek… a k�zvetlen�l ut�na l�v�, csak k�zepesen rossz eml�k. Egy napl�. Nem is napl� ink�bb csak egy v�kony f�zetke, amibe csup�n egyetlen bejegyz�s volt �rva.

A N�nik�m meggy�zte a B�csik�mat, hogy k�ldjenek pszichol�gushoz. Ez az �r�lt n� pedig, kiadta, hogy �rjak napl�t. Azt hiszi labilis vagyok, �s meg akarom �lni magam. Pedig �n annyira akarok �lni! N�nik�m �sszeszedte a hajam. M�g s�rt is mikor megl�tta. Olyan furcsa, ahogy hozz��rek, sz�r az eg�sz. Saeki megverni eddig sohasem vert meg. A  k�t�l nyomok n�ha l�tsz�dtak a csukl�mon, vagy bok�mon, ahogy kik�t�tte sz�tfesz�tve a l�bam az �gyhoz, de most a hajam miatt, megvert. Az arcomat nem b�ntotta, azt mondta t�l sz�p, azt nem teszi t�nkre. Nem f�jt jobban, mint az, ahogyan eddig meger�szakolt.

            A hajam… minden az�rt volt, mert… nem tudom le�rni, a n� szerint jobb lesz… de… szinte �rzek mindent megint.

            Egy �ve tart. M�r egy �ve minden h�ten t�bbsz�r is… N�ha m�g eg�szen �lveztem is. A kik�t�z�st sohasem, a megal�z�st… de a testem nincs f�b�l. N�ha, n�ha �lveztem. T�nyleg n�ha. De most, t�l messzire ment. Fark�t szok�s szerint beleer�szakolta sz�mba, undorodtam t�le, �klendeztem, de m�r az elej�n figyelmeztetett, hogy akkor j�rok a legjobban, ha nem rontom el az �r�m�t. Ha b�rmiben hib�zok, olyan b�ntet�st kapok, hogy belehalok. Rettegtem t�le, �gy teljes�tettem k�v�ns�g�t. De most nem er�ltette le sperm�j�t torkomon. Eg�sz id� alatt a hajamr�l motyogott, v�g�l nem sz�mba �lvezett el, hanem hajamra. �lvezete undor�t� nedv�t, a hajamra spriccelte. Elborzadva figyeltem magamat ut�na a t�k�rben. Mostam, d�rzs�ltem hajam, de folyamatosan �reztem… a testembe ezerszer �lvezett m�r el, hajam is piszkol�dott m�r be t�le de ennyire, m�g soha a hajam… a hajam egy eml�k volt any�mt�l. Mindig azt mondta, ha r�n�z, nem �rzi mag�t itt egyed�l, pont olyan, mint az �v�. Az�rt is hagytam mindig pont olyan hossz�ra, mint az �v�. Olyan �rz�sem volt, mintha nem csak engem, hanem az any�mat is meger�szakolta volna…

K�r�moll�val v�gtam le a hajam. N�hol megkarcolva fejb�r�m, �gy v�rzett.  El�re h�tra ringattam testem, mikor r�m tal�ltak a f�rd�szoba k�v�n. L�ttam, ahogy Saeki el�gedetten vigyorog. Egy �v alatt nem siker�lt el�rnie, hogy t�lzottan kiboruljak. Persze remegtem, ha a k�zelembe j�tt, de t�rtem, b�rtam, k�s�bb kinevetett, hogy pont a hajam akasztott ki ennyire. Korcs f�regnek nevezett �s… Nem akarok t�bbet �rni. Ki volt az, az idi�ta aki kital�lta, hogy ett�l kev�sb� fog f�jni?!

- Youn �n… - tette, le a v�kony f�zetet Sou remeg� k�zzel.

- N�zd tov�bb a dobozt. – mondtam neki.

            Hallgatott r�m. A dobozban m�r egy dolog volt. Egy fot� album. Ez volt Saeki b�cs� aj�nd�ka. Akkor m�g csak hobbi szinten fot�zgatott. K�s�bb a nagyn�n�m p�r level�b�l megtudtam, hogy profi fot�s lett. �n voltam a k�s�rleti alanya…

            Sok k�pet k�sz�tett r�lam. Im�dta elgy�t�rt testem fura p�zokba csavarni, �s �gy fot�zni le.  Abban az albumban minden volt. K�p az els� alkalomr�l, a gy�r�tt �gyr�l, �s k�zeli a sebemr�l, ahogy v�rzik. K�psorozat, ahogy arra k�nyszer�tett, hogy �nmagammal sz�rakozzam el. K�p az utols� alkalomr�l, testemet d�sz�t� k�k-z�ld foltokr�l, sebesre karcolt fejb�r�mr�l.

            Egyszer n�ztem v�gig azt az albumot, �s minden k�pe �gy �l eml�kezetemben mintha valaki bele �gette volna. V�gig tudn�m sorolni mind az �tven k�pet, ami benne van. Hogy melyiken merre l�g a hajam, hogy melyik k�sz�lt az �, �s melyik az �n szob�mba…

            Sou letette kez�b�l az albumot. Eg�sz test�ben remegett.

- Meg�l�m… - suttogta maga el�.

- M�r nem sz�m�t.

- Oh dehogynem, fogom azt az undor�t� f�rget �s lenyeletem vele azokat a k�peket!

- Hidd el, hogy nem sz�m�t. - Felkeltem a fotelb�l, �s hozz� l�ptem. Mag�hoz h�zott a kanap�ra.

- M�rt tartottad meg ezt az undorm�nyt?

- �n se tudom. Anyur�l a k�pet ki akartam venni, de nem ment egyszer�en… Nem akarom a m�ltam l�tni. Van m�g egy doboz, Kib�r�l, de az valahogy megnyugtat, ezt soha nem szoktam el�venni, mert, mert elborzaszt, hogy… - akadoztak a szavaim.

- Elmondtad valakinek?

- H�t gyakorlatilag tudja a vil�g, csak soha sem hitt�k, hogy igaz… - s�t�ttem le a szemem.

- A manga? – n�zett r�m d�bbenten.

- Igen…

            Az els� hosszabb sorozatom, gyakorlatilag err�l sz�lt. Egy fi�r�l, akit meger�szakol a saj�t unokab�tyja. Az �sszes durv�bb eml�kem felhaszn�l�s�val egy hat k�tetes sorozat sz�letett. Az utols� k�tet m�r a f�h�s �j �let�r�l sz�lt… azzal a t�rt�nettel futottam be.

- �s t�nylegesen kik tudj�k?

- Kiba tudta. Meg Reiko, �s most m�r te. Nem tudom Saeki h�ny embernek mondta el…

- A nagyn�n�d�k nem is tudj�k?  - n�zett r�m d�bbenten.

- Nem j�rtam n�luk, mi�ta elk�lt�ztem. Nem b�rtam t�bbi r�juk n�zni, �s am�gy sem hitt�k volna el.

- Soha nem akartad elmondani? Hogy mit tettek, hogy v�gig n�zt�k �s nem vett�k �szre, hogy…

- Sou ne f�raszd magad ezen. R�gen volt. Ha nem futunk vele tegnap �ssze, tal�n el sem mondom soha. M�r nem fontos. – Egy apr� cs�kot leheltem ajk�ra. � m�g mindig fesz�ltem �lt. �reztem, hogy minden izma g�rcs�s a d�ht�l.

- Hogyan �rinthetett t�ged olyan durv�n az, az �llat? Azon csod�lkozom, hogy ilyen �lm�nyek ut�n, m�g k�pes volt�l valakivel… - f�gg�ben hagyta a mondatot. Tudtam, mire gondol.

            Keser�en felnevettem. Persze. Tizen�t �vesen mentem el onnan, egy �vvel k�s�bb ismertem meg Kib�t, �s azut�n, hogy elmondta mit �rez ir�ntam, majdnem egy �v kellett, hogy le b�rjak vele fek�dni. Remegtem a f�lelemt�l mikor el�sz�r �rt hozz�m, nyugtatott, kez�nek minden mozdulat�val, hangj�val, cs�kjaival. Lassan old�dtam fel annyira, hogy csak nagyon ritk�n t�rtek vissza a m�lt eml�kei. Oh hogyne ut�na kamatostul bep�toltam k�s�bb a kihagyott �veket…

- Nehezen ment. De gyorsan fejl�dtem - mosolyogtam r�, �s halv�nyan visszamosolygott. – Nekem m�r alig f�j. T�nyleg, vagy t�z �ve nem borultam ki emiatt…

- Soha nem akart�l visszamenni, elmondani, megbesz�lni?

- De ezerszer… �s tudom, hogy b�nn�m. Tudod, ha filmen l�tn�m, kir�h�gn�m azt a seggfejet, akit minden este maga al� gy�r a gonosz szerepl�. Kir�h�gn�m gyenges�g�t. De amikor ott voltam, megb�n�tott a f�lelem. M�r csak felzaklat. Ha l�tom, van d�h�m, de ha r�gondolok, csak f�j. Nem akarok t�bb� r�gondolni…

- Dobjuk ki – emelte meg a dobozt. – Vegy�k ki anyuk�d k�p�t, tegy�k bele egy sz�p keretbe, �s a t�bbit dobjuk ki a szem�tbe.

- Azzal elt�nik a m�ltam? – n�ztem r� szem�ld�k r�ncolva.

- Nem. De a doboz igen, �s legal�bb nekem nem jut majd eszembe keresni a dobozt, megint v�gign�zni ezeket az ocsm�nys�gokat, �s ut�na puszta k�zzel meggyilkolni azt az undor�t� tetvet – vonta meg a v�ll�t. Elnevettem magam. K�nnyed�n felszabadultan. Mintha Sou egyetlen v�llr�nd�t�ssal �zn� el m�ltam �sszes d�mon�t. Elt�nt minden. Nem �reztem Saeki undor�t� eml�k�t. Nem t�rt vissza a gondolat, ahogy el�sz�r bel�m hatolt (pedig ez nagyon sok�ig k�s�rtett). Csak a b�ke, �s a v�gy, hogy Sout �rintsem. Megnyaltam a sz�m, kivettem a dobozt a kez�b�l, �s �thaj�tottam a nappalin. Hangosan puffant a sz�nyegen.

- Majd holnap foglalkozunk vele! – susogtam ajk�nak, �s lovagl� �l�sben az �l�be �ltem.

- Ohh… eml�kek. – ny�g�tt fel, ahogy hozz� simultam. – De ugye most valami m�s fajta megnyugtat�s lesz, mint a tegnapi �lomba ringat�sod?

- Igen ez teljesen m�s fajta lesz…- mosolyogtam r�, mik�zben kib�jtattam a p�l�j�b�l.

- Valami tizennyolc �ven fel�lieknek? – fogott r� derekamra.

- Igen – mondtam m�g, majd sz�j�t �reztem sz�mon, er�s karjait derekam k�r�l, az �sszhangot, az egyszerre mozdul�st, az �r�m�t, amit m�r csak ez a k�z csak ez a sz�j, �s csak ez az ember adhat meg nekem.

            Azon a napon a nappaliban, a doboz v�gig n�z�s�vel, ugyan �gy v�gleg eltemettem valamit, mint p�r h�ttel azel�tt Kiba s�rk�v�n�l, csak az�rt, hogy valami teljesen �jba kezdhess�nk. Csak Sou, �s �n, az �sszes r�gi sz�rnyem n�lk�l.