Boldog sz���lii naaapoott, boldog sz���lii naaapoot, boldog sz���liii naaapooot Youn �s Sou kapcsolata, boldog sz���liii naaapoot.

            Egy �v… egy �v alatt egy vir�g kiny�lik, elhervad, �jra kiny�lik, egy frissen megsz�letett ak�rmi pedig tot�lisan k�l�n�ll� szem�lyis�gg� �rik. �s mi t�rt�nik egy kapcsolattal? Sokszor unalmass� v�lik, ellaposodik, egy �v el�g ahhoz, hogy un�sig ismerj�k a m�sikat, minden porcik�j�t, minden ny�g�s�t, egy �v ut�n m�r bosszant az eg�sz, �s unod, �s valami �jat akarsz.

�s akadnak szerencs�s kapcsolatok. A mi�nk szerencs�s volt… M�r amennyire. Nehezen kezd�d�tt, m�r sz�let�sekor t�bb cs�ny�n heged� sebet ejtve mindkett�nk�n. De megsz�letett, �s egy �v ut�n vir�gz�bb, mint valaha. Reiko n�ha fejbe v�g, hogy legyek m�r olyan kedves lesz�llni a fellegek k�r�l, �s nem sz�vecsk�kkel telefirk�lni a mang�kat. Mint egy tizenn�gy �ves els� szerelmes, �gy v�rtam, hogy Sou haza j�jj�n a pr�b�r�l. Abban az id�ben n�ha sok�ig maradt el. M�g szidtam is miatta, ha kih�lt a vacsora.

            �n a mag�nyos farkas konyhat�nd�rr� avanzs�ltam. Annyi piszk�l�d�st se kaptam m�g soha, mint akkor, amikor el�sz�r l�tott meg k�t�nyben. G�tl�stalanul kir�h�g�tt, �s k�z�lte, hogy eddig nem is tudta, hogy feles�ge van. Hozz�v�gtam egy ed�nyt. Sajnos nem tal�ltam el.

            Persze az �r�k s�rl�d�s, hogy menj�nk-e sz�rakozni, vagy �lj�nk le a Tv el�. Fele esetekben �n nyertem, �s a Tanoshimi, a dolgok m�sik fel�ben nyert az esti punnyad�s. Ha megzsarol Sou akkor se vallottam volna be, hogy im�dtam vele kettesben otthon lenni. Csak vele lenni. Ezt ennyi id� ut�n jobban �lveztem, mint valaha, �s m�gis a sz�vem visszah�zott abba a nyamvadt b�rba Kazu mell�. V�g�l is Reikon k�v�l � az egyetlen bar�tom…

            M�r elszaladt mellett�nk a f�l�ves fordul�nk, mikor elt�prengt�nk, hogy mi�ta is vagyunk egy�tt. �n fel�rtam a noteszembe azt  napot is, amikor el�sz�r aludt n�lam, azt is, mikor el�sz�r fek�dt�nk le, s�t azt is amikor megk�rtem, hogy k�lt�zz�n hozz�m. El�tettem a noteszem, �s r�mutogattam a bejegyz�sekre. A szeme elfelh�s�d�tt �s a nyakamba ugrott. Meghat�dott, �s hatalmas meghat�dotts�g�ban r�gvest szexelt�nk (persze ez is elgondolkodtat�, mi�ta h�vom egy�ttl�teinket, szexnek, vagy szeretkez�snek, �s nem dug�snak, vagy kef�l�snek) is egy fergetegeset az �r�asztalomon. Ut�na pihegve k�z�lte, hogy sz�moljuk, �s, ha m�skor nem is az �vfordul�kon tartsunk nagy �nnepl�st. V�g�l abban a napban �llapodtunk meg, amikor el�sz�r n�lam aludt.

            �s most, tess�k. Ott �lltam egy nappal az �vfordul� napja el�tt. �s v�rtam a post�st, hogy meg�rkezzen Sou aj�nd�k�val. Nem tudtam � k�sz�lt-e, de �n nagyon is. Gyakorlatilag att�l a perct�l kezdve erre k�sz�ltem, hogy kimondtuk, van k�z�s minket �nnepl� napunk. Tervezgettem, szabad perceimben ezt rajzoltam. Egy vonalnyit se k�rtem Reiko seg�ts�g�b�l. �s k�sz volt. Soha, semmit nem csin�ltam m�g ekkora er�bedob�ssal. Reiko m�r a haj�t t�pte, ami�rt elhanyagolom a munk�t, �s semmi m�ssal nem foglalkozom, csak ezzel. De… meg�rte.

Cs�ngettek. Loholtam az ajt�hoz, �s mint egy �r�lt �gy t�ptem f�l. Helyes post�s fi� �llt az ajt�ban. Kedvesen mosolygott r�m.

- Hamano Youn?

- Igen �n vagyok.

- K�ldem�ny – ny�jtotta �t a csomagot, �s �n magamhoz �leltem a dobozt. – �hm al��rn� az �tv�teli…

- Hogyne, eln�z�st, de nagyon v�rtam m�r – nevettem fel sz�rakozottan, k�ldem�nyem a h�nom al� szor�tva.

- Egy�bk�nt, nagy rajong�ja vagyok a mang�inak – somolygott r�m sokat sejtet�en a fi�. Jobban megn�zve m�g ann�l is helyesebb volt. Haja a sapka alatt a szem�be l�gott picit, telt ajkak, izmos kar, �s l�b. Fels�hajtottam. K�r, a r�gi id�k, sz�p id�k.

- H�t, annak nagyon �r�l�k. M�nn�l t�bben veszik ann�l jobb. Tov�bbi j� munk�t. – k�sz�ntem el gyorsan �s bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. Nem olyan id�ket �lt�nk, hogy el kellett volna bizonytalanodnom.

            Az ajt�nak d�lve bontottam csomagom. Kett� k�nyvszer�s�g volt benne. Tartalom ugyan az, de egyik az eny�m a m�sik Sou aj�nd�ka.  Az egyiknek a f�li�j�t r�gvest felt�ptem, �s �lvezettel lapoztam f�l a k�nyvet… Igen. Olyan lett amilyennek akartam. A bontatlant fogtam �s becsomagoltam. Nem lett valami sz�p, de �n mindent megtettem. M�g masnit is k�t�ttem r�. Elrejtettem a szekr�nyem legalj�ba. Na nem Sout�l kellett f�lteni. Ink�bb t�lem, hogy m�g aznap a kez�be adom.

            Borzalmasan k�s�n �rt haza. Haja a szok�sosn�l is k�cosabb volt, tart�sa g�rnyedt, minden l�p�sn�l megr�ndult egy picit az arca. Nem is kellett mondania, mint egy aura villogott k�r�l�tte a f�radts�g, �s a megszokott jelmondat „Elh�z�dott t�ncpr�ba”.

- M�rt er�lteted mindig t�l magad? – k�rdeztem cs�ndesen a f�rd�szoba ajt�keret�nek d�lve.

- Ami�rt neked megint egy dioptri�t romlott a szemed a sok rajzol�st�l, �s mert n�ha m�g a l�mp�t se kapcsolod fel, annyira belefeledkezel a munk�dba – mosolygott h�tra a v�lla f�l�tt.

            S�haj t�lem, gy�ztes vigyor t�le. Tudja, hogy igaza van, �s �n is tudom, az �r�k vit�nk, ami igaz�b�l sohasem lehet vita. A munka ir�nti szeretet�nk, legal�bb akkora l�nggal �g, mint amit egym�s ir�nt �rz�nk. �s ez sosem fog megv�ltozni.

            Ledobta a ruh�it a f�ldre. �n meg, mint egy j� feles�g szedtem �ssze, �s tettem a szennyes tart�ba. Persze a m�lyensz�nt� munkabesz�lget�sek ut�n mindig j�n egy vita arr�l, hogy m�rt nem k�pes a ruh�t a szennyes kos�rba rakni a f�ld helyett…

            Ahogy kil�pett a zuhanyf�lk�b�l, a t�r�lk�z� helyett �rtem ny�lt, �s mag�hoz �lelt.

- Sou, tiszta v�z vagy!

- Tal�n zavar? – h�zta v�gig ajk�t nyakamon.

- Hmm ak�r nem is zavarhat – s�hajtottam, �s hozz� simultam. A j�ghideg v�zcseppeket felsz�vta a p�l�m �s �tadta az �n b�r�mnek. – Vagy tudod mit, ak�r nagyon is zavarhat. T�r�lk�zz meg �s v�rlak az �gyban. – Adtam egy b�cs� puszit az arc�ra, �s kimentem a f�rd�b�l. Igaz�b�l sz�gyen, �s gyal�zat, de mire a f�rd�b�l ki�rt �n m�r aludtam...

            M�snap reggel �gyba vittem neki a reggelit. Ami mivel nem eszik reggel egy b�gre k�v� volt. Vid�man l�pdeltem a szoba fel�. Egy �v… egy �v! Kiba �ta m�g egyhetes kapcsolatom se volt, nem hogy egy�ves…

- Ki az �gyb�l �lomszusz�k. – suttogtam a f�l�be, �s bele is cs�koltam. Igen gal�d �breszt�si m�d, mert �gy cseng, mint a fene.

- H�ha minek k�sz�nhetem a reggeli cseszeget�st? – k�rdezte morcosan, am�g feltorn�zta mag�t �l� helyzetbe.

- Hoztam k�v�t – mosolyogtam r�.

- Ezzel akarod j�v�tenni, hogy elaludt�l este? – h�zta el a sz�j�t.

- Nem, azt ezzel akarom j�v�tenni… - letettem a b�gr�t az �jjeliszekr�nyre, �t�leltem a nyak�t, �s megcs�koltam.

- Nem rossz, de az�rt enn�l t�bb kell, hogy megbocs�ssak - mosolygott, r�m, �s mag�ra h�zott. Lepillantott a k�v�sb�gr�re, �s elkerekedett a szeme. - J�zusom mennyi az id�?

- F�l t�z.

- A fen�be elk�sem! – szitkoz�dott, �s kics�szott a takar� al�l, magamra hagyva. �n elny�ltam Sou hely�n. M�g �rizte az illat�t az �gy. H�t igen… boldog �vfordul�t.

            Szomor�an n�ztem, ahogy mag�ra kapkodja a ruh�it. M�g miel�tt elindult volna, odal�pett hozz�m, nyomott egy puszit a homlokomra, �s megesketett, hogy hatra, odamegyek a sz�nh�zhoz. Fogalmam se volt minek, de ha egyszer ilyen sz�pen k�rte…

            Csak tengtem ide, lengtem oda. Eg�sz nap nem k�t�tt le semmi. Percenk�nt n�ztem az �r�t, hogy mennyi van m�g h�tra. �tkor nekil�ttam fel�lt�zni. A hajam kif�s�ltem, �jra fontam… majd meg�lt a k�v�ncsis�g, hogy m�rt akarja, hogy ott legyek…

- Gyere, �lj le ide! – fogadott mosolyogva Sou, �s az els� sor k�zep�re vezetett.

- De m�rt…

- Mindj�rt megtudod! – olyan sz�lesen mosolygott, hogy azt hittem a sz�ja k�rbeszaladja a fej�t. De nem tette. Ink�bb nyomott egy puszit az orromra, �s letuszkolt a sz�kre. Elindult a sz�npad k�zepe fel�, el�g sokan voltak, �s egy perc alatt elcs�ndesedett mindenki. V�rt�k, hogy mit mond Sou.

- Kedves k�z�ns�g! �n, nem vagyok a szavak embere. T�ncos vagyok, nem �r�. – visszafojtott kuncog�s a k�z�ns�g soraib�l - �m ma m�g sem fogok t�ncolni. A ma esti darabot �n �rtam, �s nem akartam volna m�ssal szerepelni benne, mint a kedvesemmel, de mivel neki bot l�ba van, �gy ez nem megval�s�that�. – F�lig pirultam. A k�z�ns�g k�r�ben n�h�nyan ny�ltan felnevettek. A�. – A mai darabot, neki koreograf�ltam. Ez az �v�. Youn k�rlek, gyere ide.  Gyere! – Felkeltem, �s reszketeg l�bakkal hozz� l�ptem. � szok�s�hoz h�ven homlok�t az eny�mnek d�nt�tte, �s �gy mondta. – Boldog �vfordul�t. – Boldogan �leltem �t nyak�t. A k�z�ns�g soraib�l, n�h�nyan tapsoltak, p�ran nevetg�ltek. �n pedig a k�nnyeimmel k�szk�dtem. Kaptam egy darabot!

- Fogadj�k sok szeretettel! – mondta m�g Sou nevetve mikor kibontakozott �lel� karjaim k�z�l. Derekamat karolta, �gy s�t�ltunk vissza a hely�nkre. V�gig az eg�sz el�ad�s alatt fogtuk egym�s kez�t.

            A sz�npadon s�t�t lett. Egy hossz� haj� f�rfi be�lt a sz�npad elej�re. B�natosan l�gatta a fej�t. Egy m�sik t�ncos futott be. Kereste a m�sik tekintet�t, de az nem akart r�n�zni. A k�s�bb j�v� egy gyors mozdulattal megp�rgette, s a h�t�ra d�nt�tte �gy, hogy fej�k a k�z�ns�g fel� legyen. R� m�szott a f�ld�n fekv�re, kez�t feje f�l� fogta. Megcs�kolta, test�t a m�sikhoz sim�totta. Az alul l�v� egy gyeng�bb r�g�ssal vette r� a m�sikat, hogy lesz�lljon r�la. F�jdalmas arccal g�rd�lt le. A hossz� haj� fel�llt. Egy ideig szomor�an n�zte a f�ld�n l�v�t, majd kis�t�lt.

- Nem eml�kszem, hogy valaha b�ntottalak volna – s�gtam Sounak.

- A lelki r�g�s, is r�g�s. – Igaza volt. Egy null oda.

            �jabb s�t�t. A hossz� haj� ez�ttal egy m�sik f�rfit cs�kolt, �lelt. Mindenf�le kedv vagy �r�m n�lk�l. Mozdulatai darabosak voltak. A m�sik n�zte ezt a kett�st, majd elszak�totta a p�rosb�l azt, aki neki kellett, �t�lelte, d�delgette. A m�sik lassan felengedett, m�r-m�r k�sza mosoly j�tszott ajk�n. De nem, ell�kte mag�t�l, �s megint elfutott. Kirohant a sz�nr�l.

            Vagy t�zszer j�tszott�k �r�lt j�t�kuk. A szeretetteljes k�zeled�st, �s a rideg elutas�t�st. �m egyre kev�sb� volt rideg az elutas�t�s, m�gnem a hossz� haj�t lenyomta a f�ldre p�rja. �s zene hangzott fel, gy�ny�r� n�i hang csend�l, �s a m�sik lass� t�ncba kezdett. Gy�ny�r�. Egy ember egy t�nc, �s annyi �rzelem, hogy a k�z�ns�g is a k�nnyeit t�r�lgeti. Ahogy v�ge volt a zen�nek, let�rdel a m�sik el�, �s megsim�totta arc�t. Homlok�t a m�sik�nak d�nt�tte, a hossz� haj�, k�nnyes arccal b�jt a m�sikhoz. S�rt a szeme, a sz�ja m�gis boldogan nevetett. Szerelmesen �lelt�k egym�st. �s s�t�t…

            Hullottak a szememb�l a boldogs�gom k�nnyei. Sou r�m n�zett, elmosolyodott, �s megcs�kolt.

- Az�rt ennyire nem voltam neh�z eset. – suttogtam miut�n elv�ltak ajkaink.

- Nem te enn�l nehezebb eset volt�l - nevetett f�l.

- Gonosz.

- �n soha.

- Menj�nk haza!

- Menj�nk.

            Sz�npadias cs�kot lehelt k�zfejemre, majd felkelt, engem is felseg�tett, �s k�z a k�zben elindultunk hazafel�, mint valami romantikus filmb�l kiugrott szerelmesp�r.

            M�g ki se nyitottam az ajt�t, m�r egy �hes sz�j tapadt a f�lem m�g�tti �rz�keny fel�letre, egy hideg k�z tolakodott kab�tom al�. Ahogy sikeresen kinyitottam az ajt�t, azt se v�rta meg, hogy becsukjam. M�r kapott volna karj�ba, k�l�n priv�tba �nnepelni az �vfordul�t a h�l�szoba cs�ndj�be, ami perceken bel�l m�r nem is lett volna olyan cs�ndes. Nem is tudom hogyan, de bez�rtam az ajt�t, �s nagy kegyesen hagytam, hogy j� szok�s�t megtartva velem eddzen, �s felcipeljen a h�l�ba. Ott azonban megk�rtem, hogy tegyen le, �s forduljon el. Annyira volt lelkes, mintha �rz�stelen�t� n�lk�l h�ztam volna ki a fog�t.

            Gyorsan szedtem el� a szekr�nyem elrejtett zug�b�l a becsomagolt aj�nd�kot. R�mosolyogtam a cs�l� masnira, majd meg�lltam Sou m�g�tt �s a v�lla f�l�tt az orra el� dugtam a csomagot.

- Ez az �n aj�nd�kom.

- Azt hittem elfelejtetted. - Fordult velem szembe, �gy l�thattam, milyen vid�man csillog a szeme.

- �n meg azt hittem, te felejtetted el, nem sokra �rt�kelted az �gyba hozott k�v�t… - h�ztam el a sz�mat.

- Mert rohantam pr�b�ra! �h nem fontos… Mi van benne? - r�zta meg a csomagot.

- Nyisd ki �s megl�tod – mosolyogtam r�, de � minden b�ztat�s n�lk�l, m�r t�pte is f�l a pap�rt. Mikor el�rt a f�li�ig, elkerekedett a szeme. Tov�bb t�pte, m�g v�gre mag�t a k�nyvet tartotta kez�ben. Kinyitotta, �s (ugyan �n nem hittem volna) de m�g jobban elkerekedett a szeme. R�m n�zett, a szeme k�nnyt�l f�tyolos volt, jobb kez�ben tartva a k�nyvet, bal kez�vel mag�hoz h�zott �s �t�lelt.

- Harap�fog�val kell kih�znom, hogy mondd, erre most pap�ron l�tom viszont – hangja rekedt volt. Kib�jtam az �lel�s�b�l.

- N�zd tov�bb! – B�lintott, fel�lt az �gyra, �s elm�ly�lt a k�nyvben.

            Hogy mi volt, ami majdnem megr�katta Sout? Az els� igazi nagy ArtBookom tartotta a kez�ben. Aminek az els� lapj�n ez volt olvashat�:

Mellettem mindig kitart� szerelmemnek, Sounak.

Alatta egy rajzolt k�p, r�la �s r�lam. Mind a ketten kifele n�z�nk a k�pen. Szorosan �lel engem, hajam szok�s szerint egy fonatban van a k�pen, �s mosolygunk.

            A f�l ArtBookban mang�im szerepl�i vannak, a m�sik fele az �v� �s az eny�m. F�lmeztelen Sou, f�lmeztelen �n. Mindig csak egy�tt. K�l�n k�pen sohasem. �s mindegyiken mosolygunk. Mikor v�gzett a n�zeget�ssel, letette a k�nyvet az �jjeliszekr�nyre, �s kiny�jtott a kez�t �rtem, hogy menjek oda hozz�. Felm�sztam mell� az �gyra. R�m mosolygott, a magabiztos „tudom, hogy az eny�m vagy” mosoly�val, �s a mosoly�nak igaza volt. Az �v� voltam.

            Lassan simogatta le r�lam az �sszes ruh�m, �s olyan lassan, �vatosan tett mag��v�, mintha porcel�nb�l lenn�k. Nem k�ny�r�gtem, gyorsabb temp��rt, nem k�ny�r�gtem nagyobb szenved�ly�rt. Annak is megvan a maga ideje. Aznap este �nnepelt�nk, �s m�r v�gre �n is �rtettem, hogy azt nem csak v�gtelen tombol�ssal lehet, hanem lassan, minden m�sodperc�t, a m�sik minden s�haj�t ki�lvezve.

            Az �lvezett�l m�morosan, boldogan simultam Souhoz, s szinte egyszerre suttogtuk a m�siknak:

Boldog �vfordul�t…