El�sz�r csak finoman �rintettem ajkam az �v�hez. Nem v�gott k�pen, nem l�k�tt el mag�t�l. Eg�szen b�ztat� kezdetnek v�ltem, m�g k�zelebb h�z�dtam hozz�, jobb kezem m�g mindig a tark�j�n volt, bal kezem a h�ta m�g� cs�sztattam. M�g mindig nem adott semmilyen jelet. �n m�r s�rni tudtam volna �r�m�mben, de gondoltam fesz�ts�k enn�l is tov�bb a h�rt. Nyelvemet v�gig h�ztam als� ajk�n. Egy meleg tenyeret �reztem a mellkasomon, ami hatalmas sajn�latomra eltolt mag�t�l, �s kibontakozott �lel� karjaim k�z�l.

Draco szem�t meresztve, nagyokat pislogva n�zett r�m. Hatalmas csend �lte meg a szob�t.

- �n… - akartam mondani, de intett, hogy hallgassak. Szinte l�ttam cik�zni a gondolatait, ahogy feldolgozza az inform�ci�kat. K�rbe n�zett a szob�ban mintha nem tal�ln� a hely�t. Nem b�rtam cs�ndben maradni.

- K�ny�rg�m, mondj m�r valamit! – k�rleltem f�jdalmasan.

M�g egy percig �lt n�m�n. Azt�n r�m n�zett, sz�rke szemeiben egyszerre volt helye az �rtetlens�gnek, a d�bbenetnek, �s l�ttam, esk�sz�m, l�ttam megcsillanni benne egy apr�cska v�gyat.

- Mit akarsz, mit mondjak? Hogy �n is szeretlek, �s �r�mmel v�lok a n�dd� Nicolas? – k�rdezte fagyos hangon.

- Ne… ne mond ezt.

- Akkor mond, mit mondjak? Az el�bbi mag�nakci�db�l l�tszik, hogy az, hogy mit akarok t�ged, nem �rdekel. – M�r nem l�ttam a v�gyat a szem�ben, de helyette hatalmas l�nggal �gett benne a harag. – M�r akkor is erre v�gyt�l igaz? Mikor akkor f�l�m m�szt�l, m�r akkor meg akart�l dugni ugye? – sziszegte az arcomba, �n meg a k�nnyeimet nyeldestem.

Tudtam, hogy nem �gy gondolja. Csak a s�rtett Malfoy b�szkes�g besz�l bel�le, nekem m�gis olyan �rz�s volt, mintha t�rt d�fne a sz�vembe. Nem akartam r�n�zni, f�lre ford�tottam a fejem.

P�r percig megint n�m�n �lt�nk.

- N�zz r�m Nic! – k�rte. M�r nem volt m�rges, s�t eg�szen elesettnek t�nt.

- N�zlek – v�laszoltam. �reztem, ahogy egy k�nnycsepp leg�rd�l az arcomon.

- H�! Kett�nk k�z�l nekem van jogom s�rni, �gyhogy ne j�tszd a b�g�masin�t! – mondta megj�tszott haraggal, �s let�r�lte arcomr�l a k�nnycseppet.

- Nem haragszol? – k�rdeztem bizakodva

- M�g nem tudom, hogy haragszom-e. Nic annyi minden t�rt�nt ma, m�rt kellet m�g ez is? – cs�v�lta meg szomor�an a fej�t.

- Csak tudod… sajn�lom. Igazad van, nem kellett, volna.- M�r nem s�rtam, de nagyon szomor� voltam. T�nyleg h�lye voltam. Mint mindig. – Azt hiszem, �n most lemegyek inni. Addig, te fek�dj le nyugodtan. Esk�sz�m, nem fekszem be mell�d az �gyba – emeltem tr�f�san esk�re a kezem.

- Rendben – b�lintott.

Miut�n becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, arr�bb l�ptem p�r l�p�st, �s belevertem azt a h�lye fejem a falba. Mindig elhamarkodottan cselekedtem. H�t most NAGYON elhamarkodottan. B�r f�ksikerk�nt volt elk�nyvelhet�, hogy nem �tkozott meg, de jobban �r�ltem volna a kirohan�s helyett egy j� �jt cs�knak. M�lyeket l�legeztem, majd elindultam a lefel�, ha m�r azt hazudtam, hogy inni megyek, akkor iszom is egy kortyot.

Egyszer csak azt vettem �szre, hogy valaki ber�nt a f�rd�szob�ba. K�rdezi akartam, hogy mi t�rt�nik, de m�ris egy k�vetel�z� sz�j, tapadt az eny�mre. Ahogy magamhoz t�rtem a sokkb�l r�j�ttem, hogy Bill az. Egyik keze a fenekemen volt, a m�sikkal a h�tamat fogta �t. Az ismer�s �rz�s ker�tett hatalm�ba, ahogy meg�reztem nyelv�t a sz�mban. Tiltakozni akartam, de nem volt hozz� er�m. Eszembe jutott egy m�si sz�j, egy m�sik fi�, aki ma este elutas�tott. H�t Bill �ppen nem elutas�t� kedv�ben volt, szenved�lyesen cs�kolta v�gig a nyakamat, er�tlen�l felny�gtem. Mindenre eml�kezett, tudta j�l hol kell �rinteni, hol kell cs�kolnia ahhoz, hogy remeg� zsel�v� reduk�ljon.

- Hi�nyozt�l – s�gta a f�lembe, majd finoman megharapta.

J� volt, ahogy meleg teste az eny�mhez simult, minden cs�kj�t gy�gy �rnek �reztem sajg� sz�vemre. De j� szok�somat meg�rizve bel�l s�rtam, mert nagyon j�l tudtam, hogy nem vele akarok lenni.

Az ajt� nyit�d�s�ra eszm�ltem fel.

- Ohm, sajn�lom. Csak a f�rd�szob�t kerestem. – m�rt v�gig rajtunk egy g�nyos tekintet. V�gig n�ztem a kett�s�nk�n. Billen is csak als� nadr�g volt, egyik keze derekamon, a m�sik a boxeremben, �n a nyak�ba csimpaszkodva, kipirulva…

- Ne zavartass�tok magatokat, m�r megyek is. – mondta m�g, majd elt�nt, halkan becsukva maga ut�n az ajt�t.

- A rohadt �letbe! – k�romkodtam el magam, �s ell�ktem magamt�l Billt, aki a f�ld�n landolt. – Mi a j� fen�t tett�l?

- Tett�nk, Nicolas… ha j�l eml�kszem nem tiltakozt�l t�lzottan. – vonta f�l a szem�ld�k�t. – Megnyerted a fogad�st, gondoltam valami ilyesmi d�jat szeretn�l…

- Te idi�ta! �n arra gondoltam, hogy te mosogatsz k�t h�tig, vagy te viszed ki a szemetet! Nem arra, hogy egyik percr�l a m�sikra r�ngass be a f�rd�be, �s teperj le, hogy ut�na magyar�zkodnom kelljen annak, akinek el�tte t�z perccel vallottam szerelmet! – az el�bbi v�gyam fortyog� d�hbe csapott �t. Meg tudtam volna fojtani Billt, aki szomor�an n�zett r�m.

- Sz�val t�nyleg szereted �t – suttogta halkan.

- Ezt pr�b�lom abba a cs�k�ny�s fejedbe beleverni m�r egy hete! M�g csak most �rtetted meg? – k�rdeztem m�rgesen.

- T�nyleg szereted �t…- mondta megint.

- Igen Bill Weasley szeretem �t, �s ha nem bocs�t meg nekem, ez�rt az �r�let�rt esk�sz�m, �sszepakolok, elt�n�k innen, �s soha t�bbet nem l�tsz! – suttogtam a k�p�be visszafojtott haraggal.

Elindultam a f�rd�szob�b�l, a h�tam m�g�tt m�g hallottam Bill halk suttog�s�t.

- Sajn�lom Nicolas… nagyon sajn�lom.