- Te… � csak…

- Fejezd be nyugodtan a telefonbesz�lget�st. – Sz�rke szemei annyira hidegen n�ztek r�m, hogy vacogni kezdtem.

- Sajn�lom Justin, majd besz�l�nk. Nem, nem ugrom �t hozz�d, Franciaorsz�gba! Justin, hagyj m�r b�k�n! �n nem t�ged! – �v�lt�ttem m�g a mobilba, majd �sszecsuktam.

- Szeg�ny fi� most biztos szomor�, ami�rt �gy tetted le a telefont. – mondta kim�rten, �s a haj�t t�r�lgette egy t�r�lk�z�vel.

- Teljesen �s tot�lisan f�lre �rted, � csak Justin volt. Am�g otthon laktam, azt hitte, hogy van k�zt�nk valami, az�rt, mert…

- P�rszor eszm�letlenre kef�lted? – k�rdezte halkan, minden pirul�s n�lk�l, �n azonban annyira sz�gyelltem magam, hogy arcom sz�ne vetekedett Bill hajsz�n�vel.

- �hm �, szereti a cs�nya besz�det, meg az er�szakot, kicsit elvont figura. – Eszembe jutott Justin izmosan v�kony alakja barna loknisan g�nd�r�d� haja, hatalmas szemei… �gy  n�z ki mint egy porcel�nbaba, a kis t�r�keny sz�ps�gr�l a fene se gondolta volna hogy im�dja a vad dolgokat.

Megr�ztam a fejem, hogy elt�njenek bel�le ezek a gondolatok.

- Teh�t ezt szeretn�d? – l�pett k�zel hozz�m Draco – T�lem is csak ennyit akarsz �s a m�zesm�zos szavaid m�g�tt nincs semmi? Csak a testem kellene?

- Ha csak a tested kellene, m�r r�g megtettem volna, �s nem aludn�k minden este pizsam�ban, a saj�t �gyamban szem�rmesen �t�lelve t�ged, mintha nem a szerelmem, hanem a testv�rem lenn�l – fortyantam fel indulatosan.

- Megint ugyan az a n�ta – fordult el t�lem, m�g mindig a haj�t t�r�lgetve.

- Ugyan az a n�ta? Igen, mert nem jutunk d�l�re, �n akarlak t�ged, te akarsz engem, m�gsem t�rt�nik semmi, �s nem �rtem a dolgok mi�rtj�t!

Lend�letesen megfordult a t�r�lk�z�t lev�gta a f�ldre, �s a nyakamba csimpaszkodott, sz�j�t a sz�mra szor�totta, nyelve er�szakosan t�rt utat sz�mba, �s hagytam, hagytam, hogy letaroljon a cs�kja, csak �lltam ott, mint egy szobor, mik�zben az eg�sz testem bizsergett a cs�kj�t�l.

- Ezt �rzem, de nem merem. – Suttogta, m�g mindig a nyakamat �tkarolva, l�bujjhegyen �llva homlok�t az eny�mnek t�masztva – K�rlek, �rtsd meg, l�nnyal se voltam, nemhogy fi�val, szeretni se szerettem, nemhogy szerelmes lettem volna. Annyi �j �rz�s, �s mindnek te vagy a forr�sa. L�tod, m�r �gy besz�lek, mint azokban az idi�ta romantikus mugli filmekben a f�szerepl� l�ny. Egy idi�ta kisl�nny� reduk�lt�l engem, azz� tett�l, ami nem akartam lenni, �s rettegek az �j �nemt�l.

Elmosolyodtam, mert r�j�ttem, hogy minden, amit Bill mondott igaz volt. Draco szeret engem, legsz�vesebben sz�rnyalni tudtam volna a boldogs�gt�l. Hol �rdekelt az el�bbi bossz�s�g, a hossz� �h�ns�gben t�lt�tt napok… Arc�t a kezembe fogtam, r�mosolyogtam, �s megcs�koltam el�sz�r az apr� orr�t, majd a szem�ld�k�t, szemh�j�t, majd az ajkai az eny�mhez �rtek, el�sz�r �vatosan cs�kolt, majd ahogy cs�kunk m�ly�lt, �s v�lt egyre szenved�lyesebb�, v�kony ujjai m�dszeresen tett�k t�nkre �sszefogott hajam, m�g v�g�l kibontva ter�lt sz�t h�tamon.

Karjaimba kaptam, �s az �gyra fektettem. Megcs�koltam a kez�t, majd nyak�hoz f�rtam arcomat. Friss illata volt, haja m�g mindig nedvesen csillogott. R�n�ztem, � elmosolyodott, �s enged�lyt adva mindenre, amire napok, hetek �ta v�rtam, egy apr� puszit nyomott sz�mra.

- Annyira szeretlek. B�rom, v�rok, ha akarod, annyira.

- Annyira el�g volt m�r a szavakb�l. – Mosolygott r�m m�g mindig – T�rj a l�nyegre.

Mondta m�g, majd �jra megcs�kolt, szenved�lyesen, annyi t�zzel, amit nem hittem volna r�la. Meggy�z�d�sem, hogy ebben a t�zben olvadt fel v�gleg Draco h�res-h�rhedt j�gsz�ve. A t�zben, ami mi voltunk.  A t�zben, amiben benne volt az � lelke, az �n lelkem, �s ott volt a test. K�t test, egy�tt. Nem csak szeretkez�s volt. Hanem vallom�s, a m�r ezerszer kimondott, �s az alig elsuttogott vallom�s. Az, hogy ami k�zt�nk van az maga a minden. Hogy meghaln�k �rte, minden furcsa t�lz�s n�lk�l, �s � is meghalna �rtem.

Mikor �vatosan f�lve bel�hatoltam, k�nnyt�l f�nylett a szeme. Megcs�koltam szemh�j�t, � elmosolyodott �s karj�t nyakam k�r� fonta. Tudtam, hogy az elej�n mennyire f�jt neki, mindent megtettem, hogy a lehet� legt�bb gy�ny�rt adjam neki. Meg is kapta, olyan gy�ng�den tettem magam�v�, ahogy csak tudtam, mik�zben kezemmel f�rfiass�g�n j�tszottam. A nevemet suttogva �lvezett el. Nem volt hangos, csak halkan perzselt szenved�lye, de olyan hevesen, amit sosem hittem volna…

Kimer�lten pihegve fek�dt karjaim k�z�tt, �n magamhoz szor�tottam, feltett sz�nd�kkal, hogy az �letben t�bb� el nem engedem. De nem is akart menni, b�jt hozz�m, mintha �n lenn�k a mened�k.

- Ha tudom, hogy ez ennyire j�, hamarabb a sarokba v�gom a j�zan eszem ezen marad�kait is a t�bbi ut�n – dorombolta halkan. �n elnevettem magam. Annyira boldog voltam, �gy �sszeb�jva, vele.

- �n megmondtam.

- �s akkor most mes�lj, ki ez a Justin?

- Musz�j elrontani a hangulatot? – morogtam bossz�san.

- Igen! Tudni akarom kinek, aj�nlgatsz te ilyesmit mobilon.

- Honnan tudod annak az iz�nek a nev�t? – n�ztem r� elk�pedve.

- Mugli ismeret… L�gy k�zel a bar�taidhoz, m�g k�zelebb az ellens�geidhez, vagy hogy van… de maradjunk ann�l a fi�n�l.

- Justinnal, az ut�n ismerkedtem �ssze, hogy volt Billel az a kalandom. B�natos voltam, � pedig a sz� legszorosabb �rtelm�ben v�ve felaj�nlkozott. J� volt, �gy p�rszor �sszefutottunk. -

�reztem, ahogy megrezzen a karomban – De ennek m�r v�ge, nem l�ttam m�r vagy egy h�napja. Nem �rtem m�rt h�vott.

- Biztos? Biztos, hogy nem akarsz vele lenni, hogy nem akarsz lecser�lni?

- M�rt kell neked ekkora h�lyes�geket k�rdezned? – k�rdeztem t�le szel�den, �s nagyon virult k�zben a fejem. Kis mamlasz, m�rt hitte, hogy elhagyn�m?

- Akkor j�.

- Boldog vagy? – k�rdeztem t�le, ha m�r besz�lget�s, legyen teljes a l�tk�p.

- Igen, �s te? – V�laszolta �s feln�zett r�m.

- Ha boldog vagy, boldog vagyok. - mosolyogtam r� �s megcs�koltam. – B�rcsak �r�kk� �gy maradhatn�nk!

- Nicchooolass gyerhtek le, de azonnal!

- Err�l ennyit! – nevett�nk �ssze, gyorsan magunkra kapkodtuk ruh�inkat, �s elindultunk lefel� a l�pcs�n.

- Draco Malfoy, az �n h�zamban?! Vigy�zz Nic a v�g�n h�tulr�l meg�tkoz!

- Ron?! Ginny, Harry, Hermione, APA?! Mind… megj�ttetek. – �reztem, ahogy n�ni kezd a gomb�c a torkomban, h�tra fordultam. Draco a szok�sosn�l is s�padtabb volt a d�bbenett�l. Gondoltam erre � sem sz�m�tott.

- Na menj�nk be mind a konyh�ba, �s majd ott megbesz�lj�k… Gyer�nk gyerekek – Terelte �ket Mrs. Weasley. Drac�val kettesben maradtunk, suttogta fordult oda hozz�m.

- �n erre nem vagyok k�pes, a legjobb lesz, ha hazamegyek. Ezt a sz�gyent.

- Idetartozol. – Fogtam meg a kez�t. – Hozz�m, a karjaimba, az �gyamba. Nem engedlek el, most hogy megkaptalak.

Nagyot s�hajtott.

- Akkor bemegy�nk? – n�zett r�m k�ts�gbeesetten.

- Be!

Azzal karon ragadtam, �s bement�nk a konyh�ba. �s hogy ott mi t�rt�nt? Az m�r m�sik t�rt�net, �s tal�n nem is fontos. A mi�nk ebben a form�j�ban akkor v�get is �rt. �j fejezet kezd�d�tt sz�munkra, amiben m�r nem �n volt, meg �, hanem Mi.