A d�bbenett�l nem jutottam sz�hoz. Valaki ellophatta a hangom, mert sok mindenre sz�m�tottam de erre nem.

- Youn, �n…

- Ne, most ne mondj semmit, mert ak�rmit mondasz minden szavadt�l csak jobban foglak ut�lni, �s olyat teszek, vagy mondok, amit b�nni fogok. Hagyj egy kicsit, ezt az egy dolgot feldolgozni. Majd sz�lok, ha �rdekel a t�bbi. – mondtam higgadtan, pedig nem tudom, hogyan tal�ltam meg ezt a nyugodt hangot.

- Youn, csak…

- Nem vagyok r� most k�v�ncsi.

- �n… - l�pett hozz�m k�zel, �s megpr�b�lta megsimogatni az arcom.

- Ne – h�z�dtam el �rint�se el�l. – �s nem �rdekel, ma hol alszol, de velem nem. J� �jt.

- Sajn�lom! – ki�ltott a h�tamnak.

- M�gis mit sajn�lsz?! – fordultam meg �s �v�lt�ttem neki, ahogy a torkomon kif�rt. – Azt, hogy nem mondt�l el valami fontosat?! Hogy eltitkolt�l valamit, ami ennyire az �leted r�sze?! Vagy azt, hogy csak a vas�rnapi apuk�ja volt�l egy gyereknek?! Mert most kurv�ra gondolkozz el azon, hogy m�rt haragszom r�d a legjobban!

            Kiv�gt�ztam a konyh�b�l, fel az emeletre, be a h�l�ba, �s �gy csaptam be magam m�g�tt az ajt�t, hogyha �veg bet�t lett volna benne, h�t bet�rik. Furcsa �rz�s volt. Haragudtam r� az�rt, ami�rt eltitkolta ezt, de Hina-chan hely�ben haragudtam r� a legjobban, ami�rt nem volt mellette. Egy kisl�ny. Sounak van egy l�nya. Csak �ltem az �gy sz�l�n, �s nem tudtam napirendre t�rni az inform�ci� f�l�tt. Neh�z volt magam el� k�pzelni Sout komoly apukak�nt, igaz�b�l komolytalank�nt se siker�lt l�tnom. � a fejemben, egy m�ni�kus, aki a t�ncnak �s nekem �l, mert eddig biztos voltam abban, hogy nagyon fontos vagyok neki, de ha ezt egy gyerekt�l vettem el…

            Morcosan dob�ltam le magamr�l a ruh�kat, �th�gva ezzel a „koszos ruh�t a szennyes tart�ba” elvemet. A padl�n landolt a garb�, a farmer, a zokni, s�t a boxerem is. Ruha n�lk�l b�jtam be a takar� al�, arcomat Sou p�rn�j�ba f�rtam, mik�zben d�h�s voltam �nmagamra is, hogy az illata n�lk�l aludni se tudn�k. Bevackoltam magam, �s r�m�lmokkal teli, pihen�st nem ny�jt� �lomba mer�ltem.

            Reggel f�radtan �bredtem. Friss k�v� illata sz�llt a leveg�ben, ruh�im elt�ntek. Ugyan nem n�ztem ut�na, de minden bizonnyal a szennyesbe voltak. Sou biztos bej�tt ruh�t kivenni mag�nak, �s gondolta fel�l a piros biciklire. Sz�p pr�b�lkoz�s, de ennyivel nem lehetett lekenyerezni. Kik�sz�l�dtam az �gyb�l, lezuhanyoztam, magamra kaptam egy k�nyelmes m�r lassan sz�tfoszl� farmert, �s a konyha fel� vettem az ir�nyt. A k�v�f�z�n egy cetli fogadott.

„Elmentem pr�b�ra. Este j�v�k, �s nagyon szeretn�k veled besz�lni! A k�v� friss,

Szeretlek: Sou”

�gyes pr�b�lkoz�s volt. A k�v� m�r-m�r megl�gy�totta sz�vemet. �nt�ttem egy b�gr�be, majd s�hajtva le�ltem az egyik sz�kre, �s �llamat k�ny�k�mre t�masztva t�prengtem, hogy hogyan is t�rt�nhetett ez… Mindenkinek vannak titkai. A n�k titkolj�k a s�lyukat, �n azt, hogy pontosan h�ny f�rfival is fek�dtem le, Reiko Kai el�tt a v�zlatokat, de egy gyereket titkolni, borzalmas nagy h�lyes�g. Persze nem tudhatta, hogy szeretem a gyerekeket, de eleve azt felt�telezni, hogy nem �rdekel a gyereke.

            Csak n�ztem a kit�lt�tt k�v�t, �s min�l tov�bb gondolkodtam, ann�l jobban �sszekusz�l�dtak a gondolataim, �s a v�g�n azt se �rtettem, hogy mit is akartam pontosan el�rni a t�preng�ssel. A cs�ng� szak�totta meg a gondolataimat.

- Reiko! – �leltem magamhoz asszisztensemet.

- �reztem, hogy valami nincs rendben – mondta, �s vissza�lelt.

- H�t nincs. Ezt besz�lj�k meg odabent…

- Mi t�rt�nt? – K�rdezte, mikor m�r a konyh�ban �lt�nk, �s �ppen k�v�t t�lt�ttem neki.

            Milyen furcsa. Reik�val mindig k�v�z�s k�zben besz�lgett�nk. Mintha ez a nyamvadt k�v� teljesen k�zponti szerepet �ltene be az �let�nkben… Pedig a v�rnyom�som Sou bejelent�se �ta folyamatosan az egeket verte.

- Sounak van egy l�nya – mondtam t�nyszer�en, Reiko pedig f�lrenyelte a k�v�j�t.

- Hogy milye? – K�rdezte k�h�gve.

- Kisl�nya. A k�p alapj�n n�gy-�t �ves lehet. Tegnapi bejelent�sed ut�n k�rdezte, hogy mi a bajom, h�t elmondtam, hogy mennyire szerettem volna r�gen egy gyereket, � meg bevallotta, hogy neki van egy. Jobban mondva r�m b�zta a r�d�bben�st miut�n a t�rc�j�b�l el�h�zott egy k�pet, ami az � l�nyos�tott kisgyerekkori k�pe is lehetett volna – mondtam, mik�zben egyre t�bb keser�s�ggel telt meg a hangom.

- Sz�val ott j�rt vas�rnaponk�nt…

- Minden bizonnyal.

- �s, hogyan?

- H�t, hogy hogyan lesz a gyerek, azt nem hiszem, hogy magyar�znom k�ne – b�ktem a b�gr�mmel Reiko hasa fel�.

- Ja norm�lis eset�ben t�k�letesen tudom, de Sou tudtommal meleg.

- H�t igen eddig �n is �gy tudtam – horkantottam g�nyosan.

- Mit mondott m�g?

- Semmit. K�z�ltem vele, hogy nem vagyok k�v�ncsi t�bbre, els�re b�ven el�g volt ennyi inform�ci�. Persze most, m�r ha doh�nyozn�k a huszadik sz�lat sz�vn�m, mert nem tudom, hogyan, mikor, ki neveli, mennyire szoros a kapcsolatuk… �s nem tudom ezt m�rt nem merte elmondani.

- Youn, l�gy �szinte magadhoz. Te olyan gyerek szeret� t�pusnak t�nsz? – mosolygott r�m Reiko szomor�an.

            Teljesen igaza van. Nem t�n�k annak. De ha valakivel egy �ve �lek egy�tt annak tudnia k�ne, annak �reznie k�ne, hogy ha nem is lenn�k gyerekszeret�, akkor is az � gyerek�t szeretn�m, mert �t is szeretem!

- Tudnia kellett volna, hogy nem zavar, hogy van egy gyereke – summ�ztam �ssze egy mondatba gondolataimat Reik�nak.

- Aha, neki is mes�lted azt a t�rt�netet, amikor a boltba �sszetal�lkozt�l egy f�rfival, aki felvitt mag�hoz, �s az exe �ppen vitte �t hozz� a h�rom gyerek�t? Mert ha j�l eml�kszem azt a t�rt�netet „az a h�rom idi�ta takonyp�c”- al szoktad mes�lni…

- Nem, nem mes�ltem. J� nem minden gyereket szeretek. �s az am�gy is k�nos volt.

- Jah, ki �r�l, ha a volt f�rj�n�l egy f�rfit tal�l.

- �rdekes, hogy a tal�lt f�rfi szemsz�g�b�l ezt kevesen n�zik – mormogtam halkan, �s nevett�nk.

- Meg kell vele besz�lned – mondta elkomolyodva Reiko.

- Tudom. Este meg is fogom vele besz�lni.

- Nem ord�tasz majd?

- Nem szoktam… - Reiko a szem�t forgatta. – T�nyleg nem szoktam… na j� tegnap igen ord�tottam, de nagyon b�ntott.

- Pontosan mi?

- Nem tudom. Tal�n, hogy neki megadatott, ami nekem nem, �s m�gsem tud vele el�gg� �lni. Hogy ahelyett, hogy a l�ny�val lenne, vagy egy dohos pinc�ben t�ncol, vagy velem van. Persze �n �r�l�k, hogy velem van csak… egy gyerek enn�l t�bbet �rdemelne, nem?

- Teljesen, tot�lisan, �s v�gleg visszavonhatatlanul feln�tt�l Youn-chan! – mosolygott r�m Reiko vid�man.

- Igen. – b�lintottam. – �n is ett�l f�lek.

            A kanap�n �ltem �s olvastam. Legal�bbis az egyik percben, a k�vetkez�ben m�r Sou keltegetett �vatosan simogatva karomat. Lassan kinyitottam a szememet, nagyon fur�n l�ttam a vil�got, megd�rzs�ltem a szememet, de f�l�ton megakadt a mozdulat. Szem�vegben olvastam �gy nyomott el az �lom, �s f�lig rajta kereszt�l n�ztem sz�t, az�rt volt olyan fura minden.

- �bren vagyok – d�nny�gtem, majd ny�jt�zkodtam egy nagyot.

- Besz�lhet�nk? – k�rdezte Sou komor arccal. Azonnal �ber lettem.

- Persze.

            Felkuporodott mell�m, mindk�t l�b�t felh�zva a kanap�ra. Csak n�zett maga el�, n�ma cs�ndben.

- M�g ma elmondod, amit akarsz? – k�rdeztem �lesen. � egy nagyot s�hajtott, �s r�m n�zett v�gre. Hatalmas szomor�s�g volt a szem�ben, �s egy cs�ppnyi s�rtetts�g.

- �n bezzeg sohasem siettettelek…

- Aha, de �n nem is v�rtam ennyi id�t, hogy elmondjak valami fontosat. Mikor akartad elmondani, hogy van egy l�nyod?

- Nem tudom.

- El akartad mondani?

- Persze az els� perct�l kezdve, �s Suzu ezerszer elmondta, hogy bajom lesz ebb�l, meg Takeshi is �s anya, �s apa is…

- Az eg�sz csal�dod tud r�lam?! – Pattantam fel hirtelen a kanap�r�l.

- �lj le, k�rlek. Nyugodj meg �s kezdj�k az elej�n.

- �dv Hamano Youn, �s te idegen? – a hangom s�rtetts�ggel volt teli.

- Sajn�lom Youn.

- Ezt m�r mondtad.

- Akkor hagyod, hogy v�gre m�st is mondjak?

            Lassan le�ltem. Igaza volt. �n nem hagytam besz�lni, �s ha m�shoz nem is, ahhoz joga volt, hogy elmondja a dolgokat. Cs�ndben v�rtam, am�g elkezdi.

- Tizenhat �vesen j�ttem r�, hogy meleg vagyok. T�ncosok k�z�tt voltam, akiknek a fele meleg volt, nem �reztem zavar�nak, csak az iskol�ban titkoltam, a sz�leim nagyon meg�rt�ek voltak, azt hiszem el�bb tudt�k mint �n magam. Hina-chant egy v�letlennek k�sz�nhetem. Lefek�dtem az egyik l�nnyal, akivel egy�tt t�ncoltunk. Egy szerelmesp�rt kellett elt�ncolni, �s csak ketten voltunk a teremben a v�g�re olyan… term�szetesnek t�nt. Persze m�r abban  percben �reztem, hogy ez �gy nem lesz j�, de megtett�k. M�snap m�r nem jelent meg pr�b�n. K�ld�tt egy levelet, hogy nem b�r a szemem el� ker�lni. Kilenc h�napra r� am�g �n iskol�ban voltam elvitte a sz�leimhez…  � lemondott minden jog�r�l, �gy Hina-chan egyed�l az eny�m lett, de �n k�ptelen voltam r�la gondoskodni. Otthagytam a sz�leimmel �s Suzuval. �n… lemaradtam a l�nyom els� k�t �v�r�l. Egy tizennyolc �ves m�g nem alkalmas sz�l�nek. K�t �vig fel� se n�ztem, csak k�pet l�ttam r�la. Azt�n k�t �vig rengeteget voltam vele, az ut�bbi egy �vben megint csak heti egy napot…

            D�bbenten �ltem. Elhanyagolta a gyerek�t, �s a v�g�n m�r miattam. Hirtelen borzalmas m�rges lettem Soura.

- M�rt nem mondtad? – k�rdeztem, mikor m�r meg tudtam sz�lalni.

- Youn, a minap mikor mes�ltem egy teny�rnyi kismacsk�r�l, akit Takeshi tal�lt, �s k�rdezte, hogy nem kellene nek�nk, �gy reag�lt�l, mintha egy kis�llat a f�ld legrosszabb dolga lenne…

- Egy gyerek nem egy macska!!!

- Honnan kellett volna tudnom, hogy nem ut�lod a gyerekeket?

- Onnan, hogy ismerned kellene m�r ennyire!

- De ha �n se tudtam mit kezdeni mag�val a t�nnyel se, hogy gyerekem van �veken kereszt�l, hogy v�rhattam volna, hogy te tudsz majd vele mit kezdeni?

- Azt hittem, egy p�r vagyunk. Az �gy nem m�k�dik, ha ennyire nem vagy �szinte. – mondtam halkan. Egyre kev�sb� voltam d�h�s, csak szomor� �s csal�dott.

- Nem tudtam, hogy mondjam el, ezt nem… nem lehet csak �gy k�z�lni. Szia Yagami Sou vagyok, 23�ves t�ncos, �s van egy 5�ves kisl�nyom, akit a sz�leim nevelnek, mert �n egy akkora cs�d vagyok, hogy m�g a gyerekemet se tudom felnevelni! Nagyon szeretem Hina-chant, �s nagyon fontos nekem, de egyed�l erre k�ptelen voltam. Annyira b�nok mindent. – l�ttam, hogy gy�lnek a k�nnyek a szem�ben.

            M�rges voltam, hogy nem tudok r� annyira haragudni, mint szeretn�k. De annyira fiatalnak l�ttam �t ott a kanap�n kucorogva, annyira gyeng�nek �s sebezhet�nek, hogy kiny�jtottam fel� a karom, �s � kapva a kimondatlan aj�nlaton, hozz�m b�jt �s �n �t�leltem.

- A sz�leid mit sz�ltak?

- Nagyon haragszanak r�m ez�rt, de nagyon szeretnek, �gyhogy nem tudj�k el�gg� kimutatni, hogy mennyire nagyon haragszanak.

- J� de ismer�s… Mondtam a feje b�bj�nak.

- Szeretn�nek t�ged megismerni. F�k�nt Suzu, m�r f�lt�keny volt, amikor Takeshi mes�lt r�lad.

- Engem, megismerni? �s a l�nyod mit fog sz�lni?

- Hina-chan nagyon meg�rt�, �s okos. Fogalmam sincs mit�l lett ennyire �rtelmes gyerek.

- H�t nem az apj�ra hasonl�t.

- Nagyon haragszol?

- Kimondhatatlanul d�h�s vagyok r�d, �s nem akarok fenyeget�zni, de m�g egy ilyen eltitkol�s, �s nem a kanap�ra sz�m�zlek, hanem az utc�ra.

- M�s m�r ez�rt kitette volna a sz�r�m.

- Soha sem voltam �tlag ember – vontam meg a v�llam, �s Sou szomork�san felnevetett. Lassan elh�z�dott t�lem, �s a szemembe n�zett.

- Szeretn�l vas�rnap velem j�nni?

- Mit tudnak r�lunk a sz�leid? – k�rdeztem vissza f�lve.

- Mindent. – Elkerekedett szemmel n�ztem r�. – Igen t�nyleg mindent. – Mosolygott r�m, �s fel�m hajolt, hogy megcs�koljon. A kezemmel befogtam a sz�j�t, miel�tt m�g az eny�mhez �rt volna.

- Nincs t�bb titok?

- Nincsen – d�nny�gte a tenyerem m�g�l.

- Biztos?

- Biztos.

- Akkor veled megyek – Mosolyogtam r�, majd elvettem a kezem a sz�j�r�l, �s hagytam, hogy megcs�koljon.