Az ember sokszor szerez �j inform�ci�t. P�ld�ul azt, hogy legt�bbsz�r Takeshi aut�j�val ment haza Sou, �s sokszor maga Takeshi is vele tartott. Mikor aznap reggel �rt�nk j�tt, bocs�natk�r�en n�zett r�m. Nem mondott semmit, �s nem mondtam semmit. Egy percig �tfutott az agyamon, hogy m�rgesnek kellene r� lennem, azt�n r�j�ttem, nem volt joga Sou helyett b�rmit is mondani.

            Nem volt hossz� az �t. Egy �ra alatt meg is �rkezt�nk. Sou sz�lei egy bar�ts�gos kin�zet� kertes h�zban laktak. Ahogy az aut� meg�llt a h�z el�tt, elkezdett remegni a l�bam. Sou h�tul �lt velem, b�ztat�an megfogta a kezem, �s megszor�totta. Aha persze neki nincs mit�l f�lnie, � a f�lni val�kat le tudta cs�t�rt�k�n, amikor elmondta, hogyan is van neki most egy �t �ves kisl�nya, de nekem csak most j�n az igazi f�lelem.

            Kisz�lltunk az aut�b�l, ahogy Sou bel�pett a kapun, ki�lt�s csapta meg a f�lemet.

- Apuuuuu! – �s egy apr� kisl�ny futott Sou el�, aki megl�tva a l�nyk�t boldogan elmosolyodott, leguggolt, �s meg�lelte. Soha sem l�ttam Sout m�g ennyire �szinte �r�mmel mosolyogni, mint akkor, amikor a l�ny�t tartotta karja k�zt. Fel�llt, karj�ban tartva Hina-chant, �s fel�m fordultak. A hasonl�s�g m�g fejbe v�g�bb volt, mint a k�pen.

- Te vagy Youn-san? Apu mutatott k�pet. - Megsz�l�tott. Engem, �s l�tott r�lam k�pet, �s sz�hoz sem jutottam. �rtelmesen tiszt�n besz�lt, kor�t meghazudtol�an, �s m�gis kedvesen az �szinte gyermek mosoly�val n�zett r�m. Megk�sz�r�ltem a torkom.

- Sz�val te vagy Hina-chan. Apuk�d rengeteget mes�lt r�lad.

- Ha ilyen sokat mes�lt, m�rt nem j�tt�l hamarabb megl�togatni? – Igen egy nulla a gyereknek.

- M�rt is nem j�ttem hamarabb Sou? – n�ztem szem�ld�k�m felvonva a boldog apuk�ra. Ha � tehet a helyzetr�l, h�t viselje is a k�vetkezm�nyeit.

- �hm kicsim nem kellene ink�bb bemenn�nk? Nagyany�d meg fog engem �lni, ha sok�ig �csorgunk a h�z el�tt.

- Ez �gy igaz kisfiam – csend�lt egy kedves n�ia hang. R�n�ztem. �tven �v k�r�li m�r nem t�l v�kony n� �llt a nyitott ajt�ban, �s vid�man mosolygott. Nagyon hasonl�tott r� a fia. Idegess�g fogott el, ahogy l�ttam, hogy elindult fel�m.

- Anya, � Youn.

- �r�l�k, hogy v�gre megismerhet�nk t�ged – mosolygott r�m kedvesen, �s �n tisztelettel hajoltam meg el�tte.

- �n �r�l�k a tal�lkoz�shoz asszonyom.

- Apa hideg van! Meg fogok f�zni!

- J�l van kicsim, menj�nk be. J�ssz Takeshi?

- Nem el�tte ben�zek a sz�leimhez.

- Nem k�sz�nsz Suzunak? – vigyorgott Sou gonoszul.

- Suzu-neesan m�r nagyon v�rja Takesi-niisant. – b�logatott Hina-chan �s Takeshi f�lig pirult.

- Sz�p volt – nevetett f�l Sou, �s tenyer�t Hina-chan fel� ford�totta, a kisl�ny nevetve belecsapott apja tenyer�be.

- Menjetek a fen�be… - morgol�dott Takeshi, �s �tkullogott a szomsz�dba.

- Apu, mi az a fene? – h�zta �ssze apr� szem�ld�k�t Hina-chan, �s ezen m�r �n is felnevettem. Sou seg�lyk�r�en n�zett r�m.

- Szerintem ezt k�rdezd meg majd Takeshit�l – mondtam megmentve Sout.

- �hm rendben! – b�lintott a kisl�ny, �s v�gre bement�nk a h�zba.

            Rend, tisztas�g, �s jap�n berendez�s fogadott. N�lam minden eur�pai st�lus� volt, any�m mindig kinevette ap�t, �s k�z�lte, hogy � nem fog tudni ilyen apr� b�torok k�z�tt �lni, �s ezt a szok�st vittem magammal mikor v�gre saj�t h�zam lett. B�r sohasem j�rtam any�m csal�dj�n�l, �s egyszer sem hagytam el jap�nt, m�gis n�ha idegen volt t�lem ez az eg�sz.

- Kor�n j�tt�l fiam – hangzott fel egy komoly hang, �s m�r szembe is tal�ltam magam Sou apj�val. Komoly, szigor� von�sokkal rendelkez� embernek t�nt. Nagyot nyeltem.

- Nagyapa, � Youn-san, aki Apu szerelme.

            Kb. a homlokom k�zep�ig szaladhatott a szem�ld�k�m, �s biztos voltam benne, hogyha n�gyszemk�zt maradok Souval ez�rt az egy mondat�rt megfojtom, de minimum nagyon cs�nya k�nz�soknak vetem al�. Lelkem megnyugtat�s�ra szolg�lt, hogy volt a p�romban annyi tisztess�g, �s legal�bb elpirult. A k�r�l�tt�nk �ll�k azonban hangosan felnevettek. Persze, �k �rtett�k zavarunkat, csak a kisl�ny nem �rtette, m�rt nevetik ki a t�bbiek.

- Apu valami rosszat mondtam? – n�zett szomor� szemekkel Soura.

- Nem egy�ltal�n nem mondt�l rosszat.

- Sz�val � az a h�res Youn. – Jelent meg k�t�nyben egy l�ny, v�llig �r� haja k�t hull�mcsattal volt elt�zve, hogy ne l�gjon a szem�be. Ugyan olyan sz�p volt l�nynak, mint Sou f�rfinek.

- Youn � a h�gom, Suzu – mondta Sou, pedig magyar�zata n�lk�l is t�k�letesen tudtam, hogy a testv�re az.

- �r�l�k a tal�lkoz�snak. – Hajolt meg, s �n ugyan �gy k�sz�nt�ttem �t.

Hangom suttog�ra fogva fordultam Sou fel�.

- Van m�g valaki? Kutya, macska, nagymama?

- Nincs senki - mosolygott r�m b�ztat�an.

- Youn-san gyere velem rajzolni!- r�ngatta meg egy apr� k�z pul�verem alj�t, majd k�zen fogott �s a szob�j�ba vezetett. El�vette az �res lapokat, a sz�nes ceruz�t. Kedvesen el�bb nekem adott lapot, amit h�l�san megk�sz�ntem, majd fel�m ny�jtotta a sz�nes ceruz�s dobozt, a vend�gnek kij�r� joggal, hogy el�bb vehessek ceruz�t.

- Mit rajzoljunk Hina-chan?- k�rdeztem, mert nem tudtam d�nteni a sz�nek k�rd�s�r�l.

- Te rajzolj egy orrszarv�t, �n meg rajzolok egy lovat. – Ny�ltam a sz�rke sz�n�rt. Elv�gre az orrszarv�ak sz�rk�k, de Hina-chan arc�t l�tva tudtam, hogy rosszul d�nt�ttem.

- Milyen sz�n� legyen az orrszarv�?

- H�t k�k Youn-san! M�g ezt se tudod? – vid�man nevettem fel.

- Igazad van az orrszarv�k k�kek – megsimogattam a haj�t, � pedig r�m mosolygott, �szinte felt�tlen szeretettel, ami csak az�rt j�rt nekem, mert tudta, hogy az apuk�j�nak fontos vagyok.

            Eg�szen eb�dig cs�ndben rajzoltunk, n�ha f�lszemmel l�ttam, hogy valaki megjelenik az ajt�ban, �s megn�zi, hogyan boldogulunk egym�ssal. Suzu j�tt be sz�lni, hogy eb�del�nk.

- Nah�t! Ez gy�ny�r�! Sou! M�rt nem mondtad, hogy Youn m�v�sz? – ki�ltott mikor megl�tta a rajzom.

            M�v�sz? H�t nem tudom. Sok rajzom kapott m�r dics�retet, de ez csak egy orrszarv� volt, aki a h�t�n fek�dt �s napozott. Ok� sz�pen volt megrajzolva, de napoz� orrszarv�t megrajzolni nem m�v�szet. Hina-chan elszontyol�dva n�zett a rajz�ra. Hatalmas dics�retet v�rt �rte, �s nem azt, hogy a nagyn�nje majd engem dics�r, de �sszeh�zott szemmel n�zte a rajzom, �s b�natosan b�lintott, mintha csak azt mondan� „H�t igen, az a jobb”.

- Szerintem Hina-chan rajza sokkal szebb – mondtam komoly hangon. A kisl�ny arca azonnal felder�lt.

- T�nyleg Youn-san?

- Hat�rozottan!

- Neked adom – ny�jtotta fel�m rajz�t, �s �n m�r ett�l k�nnyeimet nyeltem. – Cser�be nekem adod a tied?

- Am�gy is neked k�sz�lt.

- Apuuu n�zd mit rajzolt nekem Youn-san! – futott ki a kisl�ny, keresve apj�t, hogy megmutassa mit rajzoltam neki.

- V�� b�mulatos – mondta, majd felh�zta a szem�ld�k�t. – Youn, eddig azt hittem tudsz rajzolni, de azt orrszarv�ak mi�ta k�kek?

- Az�ta, te �t�d�tt, mi�ta tavaly kar�csonyra vett�l a l�nyodnak egy k�k orrszarv�t! – sziszegte oda neki h�ga, � pedig bocs�natk�r�en vigyorgott.

- Nekem sokkal szebb rajzom van – mondtam b�szk�n kid�llesztett mellkassal.

- Neked mid van? Lila halad? – Sou k�rd�s�t hallva elnevettem magam, �s felmutattam a z�ld lovat.

            Utolj�ra gyerekkoromban lehetett r�szem ennyire vid�m eb�dben. Az els� morcos kin�zet ut�n kider�lt, hogy Sou apuk�j�nak gyilkos humora van, �s hogy pont annyira elfogult az unok�j�val, amennyire egy rendes nagyap�nak elfogultnak kell lennie. Az eb�d f�nypontja, az egym�s kez�t v�letlen�l meg�rint� Suzu, �s Takeshi volt, akik ut�na v�gig pirult�k az eb�det, a t�bbiek szemforgat�s�val k�s�rve. K�v�ncsian v�rtam mikor ismerik m�r v�gre el azt a valamit, ami k�r�lbel�l Sou�k sz�let�se �ta van k�zt�k.

            Ev�s ut�n seg�tettem a mosogat�sban. Majd k�zen fogott Hina-chan �s Sou, hogy megmutass�k a k�rny�ket. A j�tsz�teret, Hina-chan �vod�j�t, Sou r�gi sulij�t �s minden egyebet. M�r majdnem s�t�tedett, mikor teljesen �tfagyva �m nagyon vid�man vissza�rkezt�nk. Kaptunk forr� te�t, majd nekil�ttunk megn�zni Hina-chan kedvenc mes�j�t. Elaludtunk, m�rmint Hina-chan meg �n. Soiu v�gig �bren volt �s minket figyelt. Mikor fel�bredtem azt l�ttam, hogy meredten n�z minket, a szeme furcs�n csillog, �s apr� f�lmosoly j�tszott az ajk�n.

- Mi az?

- Semmi. Sz�pek vagytok – mondta kuncogva, �s nyomott egy puszit a sz�mra. Ijedten h�z�dtam el.

- Sou!

- Mi van?

- Viselkedj!

- Ugyan m�r senki sincs itt.

N�m�n mutogattam a mellettem alv� Hina-chanra.

- � alszik.

- �gy igaz – mondta �s kilesett f�lig lehunyt szemh�ja al�l. Sou felnevetett, �lbe kapta, �s elkezdte csikizni. Nevettek mind a ketten, �n meg csak n�ztem, �s cs�v�ltam a fejem. Takeshi szak�totta meg a vid�ms�got.

- Bocs, tudom �nnepront�, vagyok, de reggel �gyelek. – azonnal elm�lt Sou �s Hina-chan j�kedve. A kisl�ny apuk�j�hoz b�jt.

- Ne menj m�g.

- Musz�j.

- J�v� h�ten j�ssz?

- M�g sz�p.

- Youn-san te is j�ssz? – n�zett r�m az apja v�lla f�l�tt. Szem�ben rem�nyked�s csillogott.

- Szeretn�d? – k�rdeztem remegve.

- Nagyon!

- Akkor j�v�k – nevettem r�. � elh�z�dott Sout�l, �s fel�m ny�jtotta karj�t. Magamhoz h�ztam �s �t�leltem. Apr� karj�t nyakam k�r� fonta.

- Addig is vigy�zz apura – s�gta a f�lembe. Csak b�lintani tudtam, mert fojtogatta torkomat a s�r�s. Annyira boldog voltam v�gre.

- Nos?- k�rdezte Sou mikor haza�rt�nk. S�hajtva b�jtam ki a kab�tomb�l.

- Hogy b�rod ki ezt?

- Mit?

- Hogy minden egyes h�ten �gy k�ri, hogy maradj…

- Mostans�g rosszul – mosolyodott el szomork�san.

- Akkor m�rt nem maradsz vele?

- Itt �lek. Veled. �s itt dolgozom, nem lehetne megoldani.

- Vagy csak eddig �gy gondoltad, hogy nem lehet. - mondtam halkan. M�g nem tudtam pontosan �n se, hogyan gondolom. Csak azt tudtam, hogy �me a t�k�letes lehet�s�g, hogy „lecsapjak” egy csal�dra.

- Menj�nk ink�bb aludni - mondta Sou. Adott egy puszit a homlokomra, �s elindult az emelet fel�.