- SOU! Azonnal gyere ki a f�rd�b�l, kapkod a t�ncos virg�csaid, mert Takeshi kidud�lja a szomsz�dokat az �gyukb�l!

- J�l van na, megyek m�r – nyargalt le a l�pcs�n p�rom, fej�t a l�pcs�fordul�n�l dugta  a pul�verbe, �s m�r el�ttem �llt mikorra kezei is megtal�lt�k a helyes ny�l�st, �s az eml�tett ruhadarab v�gre rajta volt.

- Az ut�bbi id�ben lass� vagy!

- T�vedsz vas�rnaponk�nt Te k�sz�lsz el roham temp�ban!  – Nyelvet ny�jtottam r�, majd kisz�guldottam a h�zb�l be Takeshi aut�j�ba.

- Induljuk, hagyjuk itt a morg�s v�nembert!

- Youn… Kicsit furcsa vagy.

- Hagyd r� Takeshi – sz�llt be az aut�ba Sou, morcosan. – H�rom hete ilyen.

- Mi�ta el�sz�r volt n�latok?

- Igen… Azt hiszem beleszeretett a l�nyomba.

- Youn, Hina-chan NAGYON sokkal fiatalabb, mint te!

- L�k�ttek – d�ltem h�tra �lt�mben, �s bekapcsoltam a biztons�gi �vet.

            Mikor kisz�lltunk az aut�b�l, a fekete haj� angyalka, nem az apj�hoz szaladt el�sz�r, hanem hozz�m. Az �n nyakamba ugrott, �s �n kaptam az els� puszit. Meg egy borzalmasan ronda szem�ld�kr�ncol�st Sout�l.

            A haza�t borzalmas volt. Takeshi f�t�tt az aut�ban, nekem m�gis �ssz�bb kellett h�znom magamon a kab�tot, olyan fagyos volt benn a leveg�. Sou m�rgesen meredt maga el�, �s egy �rva sz�t sem sz�lt. Eg�sz nap �gy viselkedett, �s fogalmam se volt mi a baja.

            Illedelmesen elk�sz�ntem Takeshit�l, �s megk�sz�ntem neki a fuvart. Sou a bej�rat el�tt toporgott, majd �gy csapta be az ajt�t, hogy a k�pek majdnem lek�redzkedtek a falr�l

- Ok�, azt felfogtam, hogy bajod van, de el is mondod hogy micsoda, vagy addig csapkodod az ajt�t, am�g kij�n a hely�r�l? – k�rdeztem teljesen nyugodtan.

- TE VAGY A BAJOM! – �v�lt�tte, �n pedig �rtetlen�l �lltam a helyzet el�tt. Sou nem szokott �v�lt�zni.

- Sou? Mi van veled?

- Oh teh�t a nevem m�g r�mlik.

- Mi bajod?

- Mi a bajom? Az a bajom, hogy h�rom hete meg se k�rdezed, mi van velem. Hogy, hogy megy a t�nc, egy el�ad�son sem j�rt�l az�ta, pedig m�lth�ten premier volt! Tudod egy�ltal�n ezt?

- Sok volt a munk�m…

- Egy fen�t a munka. H�rom �tkozott hete minden gondolatod Hina!

- Eszedn�l vagy? A saj�t l�nyodra vagy f�lt�keny? – n�ztem r� elk�pedve.

- Nem vagyok f�lt�keny!

- De Sou az vagy, r�ad�sul teljesen �rtelmetlen�l, �s �rthetetlen�l.

- Mi �rthetetlen ebbe? – n�zett r�m elkeseredetten.

- Csak pr�b�lom j�l kezelni a helyzetet. Nekem fontos volt, hogy j�l kij�jjek Hin�val. Pont az�rt mert neked fontos.

- H�t �n �gy l�tom, hogy neked sokkal fontosabb. �s neki is te – olyan keser�en csengett a hangja, amilyennek m�g sohasem hallottam.

- Hogy mi?

- M�r nem �n vagyok neki se az els�, m�r nem az �n nyakamba ugrik, hanem a tiedbe!

- L�ttam, hogy b�ntott t�ged de ennyire…

- Igen b�nt! Hina az �N l�nyom �s m�gis…

- M�gis mi Sou? – k�rdeztem vissza m�r �n is d�h�sen. – M�gis �n foglalkozom vele t�bbet? M�gis nekem fontosabb az, hogy min�l kevesebb id�t t�lts�n az apja n�lk�l? M�gis �n vagyok neki a fontosabb �s nem te?

- Tudod is te milyen ap�nak lenni!

- Mert te azt�n olyan nagyon j�l tudod! Otthagytad �t Sou, �s most f�lt�kenykedsz. �gy viselkedsz, mint egy �retlen kamasz.

- Igen. Mindig elfelejtem, hogy kett�nk k�z�l te vagy az �rett feln�tt ember – hangja g�nyos volt.

- Ne besz�l �gy…

- Ne mond meg, hogy mit tegyek! �s ha m�r itt tartunk, m�rt is vagy m�g velem? Az�rt mert velem akarsz lenni, vagy az�rt mert �gy v�gre lehet egy gyereked?

A d�bbenett�l egy ideig t�togtam. Kerestem hangom, az igazs�gtalans�g miatt. Sou v�daskod�sa, gyerekes volt, �s kicsinyes.

- Ez nem volt igazs�gos Sou. �s ha te magadt�l nem tudod mennyire nem, akkor csak sajn�lni tudlak! – mondtam halkan, majd a dolgoz�szoba fel� vettem az ir�nyt.

- Hova m�sz? – fogta meg a csukl�m. Hangja a r�gi volt, �s ahogy a szem�be n�ztem, l�ttam, hogy m�r nem mondana akkora h�lyes�geket, de k�s� volt. Kimondta.

- Dolgozni. Mert t�nyleg elmaradtam a munk�val, mivel h�rom hete nem dolgozunk Reikoval vas�rnap is. �s most engedd el a kezem – elengedte, �n pedig bel�ptem a dolgoz�szob�mba, s halkan csuktam be magam m�g�tt az ajt�t.

            Mikor becsuk�dott, h�tamat neki d�nt�ttem, lassan lecs�sztam a f�ldre �s s�rva fakadtam, gyerekesen szaggatottan, nem a feln�ttek cs�ndes b�nat�val, hanem a gyermek tehetetlens�g�vel. Lassan nyugodtam meg, s mikor m�r csukl�som is al�bbhagyott, akkor t�p�szkodtam f�l, s �ltem le az asztalhoz.

            �llam k�zfejemre t�masztottam, �s a s�r�st�l megtisztultan pr�b�ltam �tgondolni a helyzetet. �n pr�b�ltam a legjobbat cselekedni. �n pr�b�ltam a legjobb lenni. Pr�b�ltam elfogad� lenni, �s meg�rt�, nem kiborulni a helyzet abszurdit�s�t�l, hogy egy �t �ves kisl�ny mellett k�ne �gy p�tapuka lennem, hogy j� p�tapuk�hoz h�ven nem az anyuk�val, hanem a val�di ap�val alszom egy �gyban.

            A helyzetet m�r-m�r �n is komikusnak tal�ltam volna, ha nem t�nt volna fel, hogy Sout az els� perct�l zavarja az, hogy mennyire k�nnyed�n veszem. Eleinte j�l titkolta, de m�r a m�sodik h�ten keser� lett �s hisztis, amit �n m�g t�bb j�kedvvel pr�b�ltam kompenz�lni term�szetesen sikertelen�l. Hina-chan meg�rezte apja rosszkedv�t, ez�rt hozz�m futott el�sz�r, �s a puszija ut�n f�lembe suttogta a k�rd�s�t:

- Youn-san, mi baja apunak?

- Biztos csak f�radt – mosolyogtam a kisl�nyra.

            Sou mindig ezt teszi. Nem veszi �szre, hogy a k�r�l�tte �l� embereknek mennyire fontos is val�j�ban. Mikro el�sz�r tal�lkoztam Takeshivel, akkor is ezt j�tszotta nem �rtve, hogy ami�rt �n a mai napig j� kapcsolatban �llok Takeshivel az az, hogy mind a kett�nknek fontos Sou.

            �s - ugyan nem csak ez�rt-, de ez�rt is vagyunk els� perct�l fogva j�ban Hin�val. Annak a kis pr�cs�knek az apja a mindene, m�g ha neki ez fel sem t�nik n�ha. �s �n elfogadom ezt. Azt hogy a gyereknek kell lennie az els�nek. Soha sem b�ntott, hogy a szenved�lye a t�nc el�r�bb val�, mint �n, mint ahogy az sem b�nt, ami�rt a gyereke fontosabb lehetne.

            Az viszont borzalmasan rosszul esett, hogy azt felt�telezte, elveszem t�le a gyereket. S�t, hogy csak haszonszerz�sb�l vagyok vele a gyerek�rt. Szinte megd�bbentett ez a hatalmas h�lyes�g. T�bb mint egy �ve �lt�nk egy�tt, �s m�g azt felt�telezte, hogy nem �nmag��rt, hanem egy �t �ves kisl�ny�rt szeretem �t, akinek a l�tez�s�r�l r�ad�sk�nt m�g egy h�napja se tudtam.

            Fogalmam sem volt, hogyan m�sszunk ki ebb�l a g�d�rb�l, csak abban voltam biztos, hogy nagyon hamar ki k�ne m�szni, miel�tt m�g t�bbet b�ntjuk a m�sikat. Annyira h�lye voltam megint elfutottam a vita k�zep�n, persze megs�rtettek, de vajon mindig a megfutamod�s a legjobb megold�s? M�r-m�r felkeltem a sz�kb�l, hogy kil�pjek a szoba v�delm�b�l, �s szembe n�zzek a h�tfej� Souval, amikor valaki halkan megkapar�szta az ajt�t.

- Bej�hetek? – hallatszott egy halk hang az ajt� t�l oldal�r�l.

- Gyere! – ki�ltottam ki.

            Bel�pett az ajt�n, hal�l s�padt volt, �s szomor�. Hirtelen elkezdtem f�lni att�l, hogy nem akarja megbesz�lni f�lre�rt�s�nket, sim�n csak elhagy. Becsukta az ajt�t, �s pont �gy ahogy negyed �r�val el�tte �n lecs�szott, h�t�t az ajt�nak vetve.

- Abban a m�sodpercben, ahogy bej�tt�l ide, felh�vtam Takeshit. Azt akartam, hogy igazat adjon nekem. Hogy meger�s�tsen abban a hitemben, hogy igazam van – r�m n�zett. Szomor� mosolyra h�z�dott az ajka, �s �n m�g mindig f�ltem att�l, hogyan fejezi ezt be. –Tudod te h�nyszor �v�lt�z�tt m�r velem Takeshi? Rengetegszer. Mindig m�s�rt. Kezdetben, hogy m�rt m�szom fel olyan f�ra, amir�l nem tudok lej�nni, vagy m�rt dobom �gy a labd�t, hogy eltal�lja Suzut. Azt�n, hogy takarodjak haza megl�togatni a l�nyomat. De soha nem �v�lt�tt velem m�g annyira, mint most a telefonba. – Most m�r vigyorgott szemtelen�l, ahogy szokott. �s �n megnyugodtam.

- Mit mondott? – k�rdeztem mosolyogva.

- Nem mondott �v�lt�tt. Szerintem s�r�lt a dobh�rty�m. K�z�lte, hogy egy �vod�s szintj�n megragadt kis h�lye pisis vagyok, aki nem tud �rt�kelni egy olyan nagyszer� embert, mint te, aki nem el�g, hogy alapvet�en el b�r engem viselni, de m�g elfogadja a t�nyt, hogy van egy gyerekem, s�t a gyerekemmel az els� perct�l kezdve megtal�lja a k�z�s hangot – m�r nem vigyorgott csak b�tortalanul mosolygott. – Egy seggfej vagyok ugye?

- Hat�rozottan egy seggfej vagy Sou! – mosolyogtam r�. – M�ghozz� egy hisztis, �retlen seggfej – felkeltem az asztalt�l �s lassan hozz� s�t�ltam, �s let�rdeltem el�. � azonnal fel�m hajolt, hogy ajk�t ajkamhoz �rintse. Nem h�z�dtam el, de nem is hajoltam el�r�bb megk�nny�tve dolg�t.

- Sajn�lom – mondta mik�zben v�gigsim�tott ajkamon.               

- Mindig ezt mondod, miut�n megb�ntasz, �s m�gis �jra megteszed – suttogtam v�laszul. Sou hatalmasat s�hajtott, �s visszad�lt, h�t�t ism�t az ajt�nak vetve.

- Tudom. Ideje lenne feln�ni ugye? – G�nyosan horkantottam. – Ok� m�r r��g fel kellett volna n�n�m.

- �gy van. Nincs mindig minden megoldva egy bocs�natk�r�ssel.

- Szeretlek.

- Akit szeret�nk Sou, azt megpr�b�ljuk min�l kev�sb� b�ntani.

- Tudom…

- �s te nagyon gonosz dolgot mondt�l.

- Tudom…

- Gyere velem! – ragadtam k�zen, majd felh�ztam, kinyitottam az ajt�t, �s felr�ncig�ltam az emeletre, be a h�l�ba. Kinyitottam a szekr�nyt, �s el�vettem k�t nyakkend�t.

- Azzal m�gis mit? – n�zett r�m k�ts�gbeesve. Egy sz�t sem sz�ltam, csak az egyikkel �sszek�t�ttem a kez�t a feje f�l�tt, m�g a m�sikkal bek�t�ttem a szem�t. Zoksz� n�lk�l t�rte, s�t kifejezetten �lvezhette a helyzetet, mert ahogy a farmer sz�vet�n kereszt�l v�gig sim�tottam f�rfiass�g�n, �reztem, hogy mennyire felkeltette �rdekl�d�s�t a b�ntet�si m�dszerem.

            Levettem r�la a farmert, �s a boxer�t is. P�l�j�t felh�ztam, �s a mellbimb�j�t kezdtem sz�vogatni. Cs�p�j�vel felfele mozdult, keresve tenyerem, hogy kezembe fogjam, �s �gy ingereljem. Nem kapta meg az �h�tott �rint�st, csak nyelvemmel kalandoztam fels�test�n, majd egyre lejjebb merev f�rfiass�g�ig. Nyelvem v�gig futtattam rajta p�rszor, �s �r�mmel hallgattam Sou ny�g�seit. Teljesen a sz�mba fogadtam �t. Ahogy s�hajtozott k�nyeztet�semt�l, �n is egyre jobban felizgultam, akartam �t.

            Mikor �reztem, hogy m�sodpercek v�lasztj�k el a beteljes�l�st�l, abbahagytam. Kelletlen�l ny�g�tt fel, �n pedig elnevettem magam. Gyorsan ledob�ltam magamr�l a ruh�im, majd f�l� m�sztam, �s nagyon lassan magamba fogadtam fark�t. Egyszerre ny�gt�nk fel az �rz�st�l.

- Lass�ts… �gy nem b�rom… - ny�sz�r�gte kis id� eltelt�vel.

- Nem is kell…

            Mozg�som �gy ir�ny�tottam, hogy nekem is a legjobb legyen… magamhoz se kellett �rnem, valahogy minden t�k�letes volt. Ennyire hamar m�g sohasem �lvezt�nk el.

- Ha ilyen a b�ntet�s akkor ezent�l is idi�ta leszek! – ny�g�tt fel Sou, mikor m�r leoldoztam r�la k�teleit, �s h�tam mellkas�hoz szor�tva elny�ltunk a takar� alatt.

- Ne �lmodozz… Ez egyszeri eset volt.

- Nem is tudtam, hogy ilyen perverz vagy…- s�hajtottam egyet. Sou sohasem fog megjavulni.

- Van egy �tletem! – sz�laltam meg kis id� m�lva.

- Nekem t�bb is… - suttogta �s megharapta a f�lcimp�m.

- ��! Cannib�l! �s nem ilyen �tlet.

- Akkor milyen?

- K�lt�zz�n hozz�nk Hina-chan.

- Ha ez szex k�zbe jutott eszedbe �n most pakolok…

- SOU!  - mordultam r�, �s bok�n r�gtam. - K�t hete jutott eszembe, de nem mertem mondani, mindig morogt�l, �s m�rges volt�l.

- �s hogy gondolod? – komorodott el a hangja.

- H�t, tal�n el�sz�r csak egy kis id�re… hiszen ott az a szoba �s… - motyogtam. � megford�tott, �s ragyog� mosoly�val tal�ltam szembe magam.

- Csod�latos lenne – mondta �s megcs�kolt.

- De mit sz�lnak majd a sz�leid? �s Suzu? – aggodalmaskodtam hirtelen.

- Majd megoldjuk – mosolygott b�ztat�an, majd f�l�m g�rd�lt.

- �s most m�gis mit csin�lsz?

- Szerinted? – vonta f�l a szem�ld�k�t, �s v�gig h�zta nyelv�t nyakamon, majd finoman sz�vni kezdte a puha b�rt.

- Ugye �n nem kapok k�telet? – pislogtam r�, mire � felnevetett.

- Ha j� leszel nem…

Hat�rozottan mondhatom, hogy nagyon j� voltam azon az �jszak�n…