- Sz�val kb. �gy tervezz�k – fejezetem be k�zel f�l �r�s monol�gomat. Sou az asztal alatt szorongatta a kezemet. Ideges mosollyal az arcunkon v�rtuk az �t�letet.

            Az �sszevesz�s�nk ut�na d�lel�tt azzal telt, hogy elmes�ltem Sounak a tervemet. Az alapot az k�pezte, hogy nek�nk van egy �res szob�nk, neki van egy kedves kisl�nya, �s ez a kett� egy�tt biztosan nagyon j� lenne. Gondoltam �n. Persze mikor �tbesz�lt�nk a dolgokat kider�lt, hogy egy csom� gond van, kezdve azzal, hogy Hina nemsok�ra kezdi az iskol�t addig, hogy mindezt ki a fene fogja k�z�li a sz�leivel? �rett feln�ttek m�dj�n k�, pap�r, oll�val d�nt�tt�k, �s persze, hogy �n vesztettem. �n pap�rt mutattam, Sou oll�t �s kett�szelt. �llhattam �n oda a sz�lei �s Suzu el�, hogy elmondjam, magunkhoz szeretn�nk venni Hina-chant. Magamban eld�nt�ttem hogy mindenf�le templomnak elk�pzelhetetlen sok p�nzt adom�nyozok, ha �let�kben el�sz�r az �sszes fajta istenek �sszefognak, �s kih�znak ebb�l a slamasztik�b�l.

            Volt m�r p�r h�z�s helyzetem nem tagadom. Voltak enn�l szorultabbak a m�ltban. N�h�ny �vatos kisurran�st�l az asszony h�ta m�g�tt az ajt�n, egy-k�t z�ros hat�rid�s manga befejez�s �tmulatott �jszaka ut�n, f�lembe �v�lt� szerkeszt�k, de egyik esetben se dobogott annyira hevesen a sz�vem, mint amikor le�ltem ahhoz az asztalhoz.

            Eb�d ut�n, Hina-chan el�lmosodott, �gy bevitt�k a szob�j�ba. Olvastam neki, majd percekkel k�s�bb m�r egyenletesen szuszogott. �n bezzeg… mint egy idi�ta �gy kapkodtam a leveg�t, mert rettegtem, hogy p�r perc m�lva ki kell l�pnem a szob�b�l, �s el kell mondanom, hogy mit akarunk. Illetve szeretn�nk... sz�val, hogy milyen j� lenne ha…

- Nem. – �s kimondta… Sou anyja kimondta azt az egy sz�t, amit�l jobban rettegtem, mint Saeikt�l. Kimondta, �s �n d�bbenetemben, m�g  a kezemet szorongat� kezet is elengedtem. Nem… a sz� visszhangot vert a falakr�l. – Csak ha �r�kre. Nem j�tszunk vissza a felad�nak j�t�kot, ha nem tetszik a sz�l�s�g fi�k.

            K�ny�rg�m, sz�pen k�rek egy man�t, hogy �lljon m�r be az �llam al� �s tartsa, mert nekem nem ment. A hatalmas m�lyrep�l�sb�l hirtelen valaki r�m csatolt egy sz�rnyat �s nekil�ttam rep�lni.

- Sz�val ti beleegyeztek? – halottam magam mell�l Sou remeg� hangj�t.

- Azt hittem ezzel fogtok kezdeni. Sou Hina a te l�nyod, �s azt hiszem, v�gre feln�tt�l. – Sou �ntelten elvigyorodott anyja dics�r� szavait�l, �n viszont bok�n r�gtam. Persze �k nem tudtak az eszement f�lt�kenyked�s�r�l, meg a halmozott gyerekess�g�r�l. Vel�nk madarat lehetett volna fogatni, �s els�re fel sem t�nt, hogy van, aki nem ennyire boldog. Suzu s�padtan �lt az asztaln�l.

- Eln�z�st k�rek – suttogta halkan, majd elbotork�lt. Hallani lehetett, ahogy csuk�dik m�g�tte a bej�rati ajt�.

- Eln�z�st… - n�zett bocs�natk�r�en Sou anyja, majd a l�nya ut�n indult.

            Cs�nd telepedett az eb�dl�re. Sou apja lassan r�gy�jtott egy sz�l cigarett�ra, majd kif�jta a f�st�t.

- �n nem b�ztam benned fiam. �desany�d mindig azt mondta, hagyjunk t�ged, m�v�sz vagy, te nem �gy �led az �leted, mint a norm�lis emberek.

- Tudom apa…

- �n nem hittem, hogy meg�rem a napot, amikor j�ssz�vvel r�d merem b�zni a saj�t l�nyod. De meg�rtem, �s ennek borzaszt�an �r�l�k. – Halv�ny mosolyra h�z�dtak v�kony ajkai, �s der�sen n�zte fi�t.

- K�sz�n�m – suttogta Sou, mire az apja felnevetett.

- Neki k�sz�nd – b�k�tt �ll�val fel�m. – Ne nekem.

F�lig v�r�s�dtem. Nekem k�sz�nhet�?

- Tudom apa. Tudom - mosolygott r�m Sou, majd megfogta a kezem, megszor�totta �s r�m mosolygott.

- El… eln�z�st –dadogtam zavartan, �s elindultam a bej�rati ajt�hoz. Friss leveg�t akartam sz�vni, annyira zavarba hozott az a besz�lget�s. Meg is feledkeztem arr�l, hogy a k�t n� oda ment besz�lgetni. R�snyire nyitottam mikor besz�lget�s �t�tte meg a f�lemet.

- Suzu ennek �gy kell lennie.

- Nem fogadom el! – toppantott Suzu idegesen.

- Hana-chan Sou gyereke nem a tied – mondta csit�t� hangon az anyja.

- Soha sem t�r�d�tt vele. Mit sz�m�tott neki, hogy beteg, hogy a sz�let�snapja van. N�ha be�ll�tott ide, �s azt v�rta, �juljunk el ett�l. H�t �n nem �julok.

- Sou a testv�red, legy�l egy kicsit…

- Eln�z�bb? – g�nyosan horkantott Suzu, de m�r hallani lehetett az elfojtott k�nnyeket hangj�ban. – Mindig az eln�z�s, mert Sou m�v�sz. Mert t�ncos. �s most haza hozza ezt a mangak�t. Hogy tartj�k majd el Hin�t? K�t m�v�sz. Ez a biztos h�tt�r? K�t f�r…

- Ha ezt a mondatot most v�gig mondod Suzu akkor soha az �letben nem bocs�tok meg neked – a mindig kedves hang, most idegesen vibr�lt.

- De akkor is kimondom, ha m�r mindenki elhagyta a j�zan esz�t ebben a csal�dban a hatalmas modern gondolkod�sok mellett. K�t f�rfi hogy fogja �t felnevelni?

- Hamano-san k�rem, j�jj�n el�, �s magyar�zza el a makacs l�nyomnak, hogy fogj�k Hin�t felnevelni.

- Asszonyom, nem lehetne ink�bb Youn? Nem szeretem a formas�gokat… - k�rtem m�g az ajt� rejteke m�g�l.

- Rendben de akkor nem asszonyom, hanem Ako-san. – Elmosolyodtam, �s kis�t�ltam az udvarra. Suzu olyan ellens�gesen m�regetett, amihez nem szoktam hozz�. A n�k sokszor voltak r�m f�lt�kenyek, de ennyire t�m�ny ut�lat ritk�n ir�nyult fel�m.

- Nem vagyok szeg�ny. El�g h�res vagyok a magam ter�let�n, �s ezzel el�g j�l keresek. B�r t�nyleg a munkaid�m furcsa, mint ahogy Sou munkaideje is az, de meg tudjuk oldani – r�mosolyogtam. De nem nyugodott meg. S�hajtva d�ltem neki a falnak. – L�tom ez nem el�g. Mit mondjak? – n�ztem seg�lyk�r�en Ako-sanra, de � csak megvonta a v�ll�t.

- Mondj el mindent.

- Nekem nincs csal�dom. Egyke voltam, �s a sz�leim m�r r�gen meghaltak. Mikor Souval megismerkedtem, azt hittem tal�lkoztam a f�ld legnagyobb h�ly�j�vel, mert valamilyen rejt�lyes okn�l fogva ragaszkodott hozz�m. Kinevettem, �s annyiszor j�tt vissza ah�nyszor elk�ldtem. �s v�g�l nem k�ldtem el t�bbsz�r. De nem lehet�nk teljes csal�d, nem lehet egy gyerek�nk, akit k�z�sen neveln�nk, aki… Nem lehet. Mikor megtudtam, hogy van egy l�nya azt hittem belefojtom egy kan�l v�zbe. Azt�n ezzel is megb�k�ltem, �s v�g�l eljutottunk ide. Hogy r� tudtam venni arra, hogy akarja a saj�t gyerek�t. Hogy akarjon minket egy csal�dnak. �n nem t�led akarom elvenni Hin�t, hanem azt szeretn�m, hogy kapjon egy teljes ap�t, mert rem�nyeim szerint erre m�r Sou is alkalmas. �n csak azt szeretn�m, ha ez �gy m�k�dne. M�k�dhet Suzu? Mert ha azok sem hisznek benne, akik szeretik Sout, akkor mi m�rt hihetn�nk?

- Egy �lomvil�gban �lsz Youn – mondta rekedt hangon Suzu. – Mindezek ellen�re, ha Hina-chan azt mondja, hogy veletek szeretne �lni, akkor engem nem fog zavarni.

- J� d�nt�s Suzu. Szerintem Takeshi is �r�lni fog ennek – mosolyogtam a l�nyra, de � Takeshi n�v hallat�n f�lig pirult, �s besietett a h�zba.

- Szerintem menni fog. – mosolygott r�m Ako-san.

- �n f�lek. Igaza van Suzunak egy �lomvil�g. Hin�t g�nyolni fogj�k ha megtudj�k, hogy k�t apja van, �s am�gy is Sou �s �n mint felel�ss�gteljes sz�l�k? Istenem micsoda egy elmebeteg �tlet ez? – n�ztem r� elkeseredetten. Hirtelen annyi k�ts�gem lett amennyi el�tte m�g sohasem.

- Az �let teli van neh�zs�gekkel. Akkor sem egyszer�bb, ha norm�lis a csal�dfel�ll�s, �s ha mindk�t sz�l� norm�lis munk�val rendelkezik. De mindenki megoldja. Majd megoldj�tok ti is – mosolygott r�m b�ztat�an. Nyugalom �radt a l�ny�b�l, �s �n is megnyugodtam egy kicsit. Visszament�nk a h�zba, megszerezni az enged�lyt att�l az embert�l, aki mindennek ura.

            Mikor vissza �rt�nk, Hina-chan m�r nem aludt. Apja �l�ben �lt, �s �l�nken mes�lt valamit az �vod�r�l.

- Youn-san! Youn-san! – �dv�z�lt lelkesen, �s �n borzalmasan �r�ltem ennek a lelkesed�snek.

- Hina-chan valamit meg kellene besz�ln�nk - h�ztam oda egy sz�ket k�zvetlen�l Sou sz�ke mell�.

- Valami baj van Youn-san?

- Nem dehogy – mosolyogtam r� megnyugtat�an. – Csak meg kell k�rdeznem valami fontosat.

- Mi az?

- Szeretn�l az apuk�ddal lakni?

- Apu idek�lt�zik? – kerekedett nagyra a szeme.

- Nem, te k�lt�zn�l hozz�m - sz�lalt meg v�gre Sou.

- �s mi lenne Nagyival, �s Suzu-neesannal?

- Megl�togatn�nk �ket, nagyon nagyon nagyon gyakran!

- �s Youn-san is vel�nk lakna?

- Igaz�b�l, mi lakn�nk Younn�l. Baj lenne? – kereste a l�nya tekintet�t Sou. A kisl�ny egy pillanatig komolyan meredt maga el�, majd hangosan felkacagott.

- Nagyon j� lenne! – �lelte �t apja nyak�t, majd ny�jtotta �rtem pici kez�t, �gy csatlakoztam az �lel�s�kh�z.

- Micsoda csal�d – cs�v�lta a fej�t Sou apja. �s egy�tt nevett�nk.

            Egy h�ten bel�l megvolt a k�lt�z�s. Hina-chan megkapta az emeleti �res h�l�szob�t. �gy a h�zra v�gre kiker�lhetett volna a „Minden szoba megtelt” t�bla, �s ez engem hatalmas �r�mmel t�lt�tt el. Egy�tt vett�k meg a tap�t�t. Amikor felmutattam egy helyes r�zsasz�n tap�t�ra, Hina-chan elfintorodott �s egy k�kre b�k�tt. R�b�lintottunk. Borzalmasan rem�lem, hogy nem a k�k orrszarv� tehet err�l is, ugyanis Hina-chan ruhat�r�ban felt�n�en sok a k�k. El is hat�roztam, hogy fogok Souval vetetni, valamilyem m�sik pl�ss�llatot. Mondjuk r�zsasz�nt. Kapott is Hina-chan egy malacot. A tervem nem v�lt be.

            Suzuval le�ltem megbesz�lni a fontos dolgokat. Hina-chan allergi�s-e valamire, van –e olyan �tel amit egy�ltal�n nem eszik meg, �s m�g egy�b fontos apr�s�got. Mikor Suzu megl�tott egy jegyzetf�zettel �s egy tollal, elismer�en biccentett, majd k�z�lte, hogy Sounak ez esz�be se jutott volna. A megbesz�l�s v�g�re teljesen �sszebar�tkoztunk, �s �mulva n�ztem, ahogy v�gre felenged el�ttem. Mosolygott a szeme, �s egyszer�en d�bbenetesen sz�p n� lett bel�le. Kerek egy �vet adtam, hogy z�gjanak az esk�v�i harangok, �s bizton �ll�thatom nem �n k�sz�ltem megh�zasodni. Mindenki furcs�llotta a hirtelen j�tt bar�ts�gunk, de mi csak mosolyogtunk rajtuk.

            A bek�lt�z�s se volt egyszer�. K�s� �jszaka est�nk be az �gyba. Sou �t�lelt, belecs�kolt a nyakamba, �s m�r �ppen fordultam volna fel�, hogy megcs�koljam, mikor egy apr� k�sz kopogtatott az ajt�n. Szorosan z�rtam a szemem, hogy m�g csak egy gonosz gondolat se jusson el a fejembe.

- Furcsa az eg�sz apu… - dugta be a fej�t az ajt�n Hina-chan. Sou arc�n l�ttam, hogy � nem fogja vissza a gondolatait, �n fel�ltem, �s �gy k�rdeztem vissza.

- Mi a baj Hina-chan?

- R�miszt�, �s �j, �s a b�torok nagyon �s furcs�k, �s a h�z is.

- Gyere ide – ny�jtottam fel� a karom. � az �gyhoz szaladt �s beb�jt k�z�nk. Has�ra fordult, arc�t az apja fel� ford�totta.

- J� �jszak�t! – mondta m�g majd szinte azonnal elaludt.

- M�rt kellett? – t�togta �t Sou a l�nya feje f�l�tt el�gedetlen arcot v�gva.

- Viselkedj feln�ttk�nt! – t�togtam vissza, mire elmosolyodott, �thajolt Hina-felett �s megcs�kolt.

- J� �jt – suttogta olyan k�zelr�l, hogy az ajka m�g s�rolta az eny�met. R� mosolyogtam, �s biztos voltam abban, hogy menni fog. Nem fogjuk elsz�rni. M�r csak az�rt sem, mert akkor Suzu n�gybe v�g…

            P�r nappal k�s�bb megl�togattuk a sz�leimet a temet�ben. A fekete m�rv�nylapokra v�sett nevek a k�t mellettem �csorg� fekete �st�k� alaknak nem sokat jelentett, az �n szemem el�tt azonban sz�leim arca t�nt fel. Mosolyogtak r�m. Orromban �reztem any�m haj�nak illat�t. Sou �s Hina el�re mentek, �n m�g p�r percet �csorogtam a s�r mellett.

- Anya… j� lesz �gy? – k�rdeztem a k�t�l. Az nem felelt, mert nem tud, f�lemben m�gis ott hallottam any�m kedves hangj�t, �s szavait, amit sosem mondott ki, de biztos vagyok abban, hogy ezt mondta volna:

- Kisfiam, megkapt�l v�gre mindent. Mindent, ami j�rt neked!

            Mosolyogva l�ptem el a s�rokt�l, �s elindultam a csal�dom ut�n. Sou fut�lag megszor�totta a kezem, majd h�rmasban haza indultunk…

~~ V�ge ~~