Sóhajtva veszem kézbe a legújabb mangáját. Már megint egy magas erős izmos seme. Hatalmas vállak, lapáttenyér, kedvesen mosolygó tekintet. Az uke alacsony, törékeny hosszú hajú szépség, már-már nőiesen gyönyörű.

            Valaki igazán elmondhatná, hogy mért van ez. Persze Youn-chan tényleg gyönyörű, de én személy szerint nem vagyok a vállas lapáttenyerű ember. Én is inkább törékeny vagyok, mint kigyúrt, és ha mellém rajzolna egy két méteres izomkolosszust nagyon szép uke lennék.

            De nem vagyok. Az első alkalom óta kétségem sem fért ahhoz, hogy ebben a kapcsolatban (elnézést kérek a kifejezésért de,) ki dug meg kit. Nem Youn engem, nem felváltva, csak és kizárólag én őt. És most nem arról van szó, hogy Yoiun-chan irányítás mániás még az ágyban is, hogy már-már le kell kötöznöm ahhoz, hogy valóban én legyek eme húsvér mangában a seme.

            De hol legyen őszinte az ember, ha nem a saját belső monológjában. Amire én igazán vágynék néha az, az uke szerep. Tudom, hogy nem lenne benne. Nem csak láttam már valahol, hanem vele élek.

            Persze, a szex akkor jó ha elmondod a másiknak mire vágynál, de hogy - magamban gonosz lehetek- város szerte híres uke szerelmem biztosan nem lenne seme a kedvemért az biztos. Ez már abból látszik, amiket rajzol. Minden mangáját olvastam (néha a válla fölött az éppen készülőket is) de sehol sem láttam, hogy az uke és a seme cserélt volna.

            Nem tölti ki minden gondolatomat a fantáziálgatás, hogy milyen lenne, ha én adhatnám magam oda neki, de szoktam rá gondolni.

            Sok kapcsolatomban voltam uke. Pontosítsunk: a legtöbben uke voltam. A mai napig, ha éjszaka későn érek haza, vagy ha Youn dolgozik hajnalig, hátam a fürdőszoba falának vetem, és felidézem magamban milyen érzés volt, ahogy belém hatoltak előző szeretőim. Arcuk helyére Youn arcát képzelem, s az ő illata van olyankor orromban. De a farok, az másé.

            És igen, kezemben mangájával, magam elé vizualizálom a jelenetet, ahogy Youn elé tárom a kívánságom. Az eredmény döbbent Youn-chan.

             Lassan lapozom a mangát, végre az érdekes részhez érek ahol… JÉZUSOM! A széles vállú általam semének vélt lapátkezűbe lassan behatol a valódi seme. A vékony légies gyönyörűség, akinek méreténél erősen meglódult drága párom fantáziája.

            Éppen elmerülök a képek csodálatában mikor egy kar kulcsolja át nyakam hátulról.

- Mit olvasol? – suttogja fülembe, és finoman megharapja a fülcimpám.

- Csak az új mangád – billentem felé, hogy jobban lássa.

- Fúj dobd el! Reiko ötlete volt az egész, magamtól ilyet sohasem írnék!

            Viszlát remény, örültem neked, néha még térj vissza azért, hogy belém rúgjál még egyet-kettőt…

- Nem jössz? – néz rám drága párom a lépcsőfeljáróban, miközben ingjét kigombolja. Fedetlenné válik gyönyörű mellkasa, és én megnyalom a szám, és szinte éreztem a puha bőrt ajkaim alatt, ahogy percekkel később végig fogom csókolni.

            Megvonom a vállam… miért is ne? Azzal elindulok utána, a kanapén hagyva a mangát, és uke gondolataim, abban a biztos tudatban, hogy az én uralkodni vágyó párom, úgyis elfeledteti majd velem őket perceken belül…