- Renjiii-chan �breszt���!

- Ishigaki akadj le r�lam, nem alszom, csak n�zek ki a fejemb�l – sz�lok r� inger�lten, pedig �n nem szoktam ilyen lenni. Nem szoktam �v�lteni egy kuncsafttal, nem szoktam a „dug�s” sz�t haszn�l. �s egy�bk�nt is mit keresek �n itt. Ut�lom ezt. Ma minden bosszant. Ez a kedves fi� is. � is itt dolgozik, ugyan azt, mint �n. A b�rpulton t�maszkodunk. Nincs kedvem megmozdulni, nincs kedvem dolgozni. Nincs kedvem l�tezni.

- Mi a baj Renji? – emeli meg az �llam, hogy r� keljen n�znem. Meleg barna szemei kedvesen n�znek r�m. T�r�keny l�nyos alkata van. Ha neki lenne olyan hossz� haja, mint nekem akkor � sokkal n�iesebb lenne, mint �n. Mit tesz a hossz� haj… De neki r�vid k�cos barna haja van.

- Ehhh… Tudod. Tegnap volt az els� Munk�m – direkt nyomom meg a munka sz�t, itt mindenki �rti, ha nagybet�s munk�r�l besz�lsz az csak egyet jelent. Elengedi az arcom �s megt�maszkodik a k�ny�k�n, �ll�t k�zfej�n t�masztja. Ha valaki enn�l jobban n�ies lenne az m�r n� lenne…

- Igen t�nyleg mintha l�ttalak volna elmenni Kavagucsi-sanal – elr�vedve n�z maga el� – nekem sosem volt dolgom vele. Tudod � a friss h�sokat, szereti… �n m�r akkor sem voltam �rtatlan mikor idej�ttem… - mintha egy kicsit szomor� lenne a hangja. 26 �ves, nincs m�s munk�ja… ha hihetek a pletyk�knak 18 �ves kora �ta, �zi ezt a mesters�get… H�t minden tiszteletem az �v�. Ha �n kifogok m�g egy olyat, mint a tegnap este akkor meghalok… b�r �lek a gyan�perrel hogy m�g egy olyan f�rfi, mint � nincs a k�rny�ken. Csak azt nem tudom, hogy sajnos vagy szerencs�re…

- De a t�bbiek sokat mes�ltek r�la – �lmodoz�somb�l Ishigaki hangja �breszt. - Nem f�ltetlen�l adja oda neki a f�n�k az �j fi�kat beavat�sra. �ll�t�lag kezdem�nyez�, t�zes m�gis figyelmes… Nekem m�rt nincs dolgom ilyen f�rfival… - kezdem�nyez�? Eml�keimben kett�nk k�z�l, �n voltam a kezdem�nyez�bb… azt hiszem �ssze, vagyok zavarodva… - Azok a fi�k, akik megvoltak neki, mindig csak ut�na s�hajtoznak. � viszont ha bet�ved figyelemre se m�ltatja �ket. Ne ess ebbe a hib�ba Renji-chan – mondja, �s hat�rozottan n�z r�m. Tudom, hogy igaza van, de ha m�r beleestem ebbe a hib�ba, akkor nem tudok mit tenni.

- �s ha m�r beleestem, hogy j�jjek ki? – valami kaparja a torkom. Nem, nem tetszik ez a gondolat, hogy a k�r�l�tt�nk l�v� fi�k nagy r�sze megvolt m�r neki, hat�rozottan gy�l�l�m azt a gondolatot, hogy mindenki megfordult m�r a kezei k�z�tt. �v�lteni tudn�k a f�jdalomt�l, annyira, de annyira b�nt.

- Saiki-san, � itt Izawa Renji. �j fi� n�lunk. Rem�lem �r�m�t, leli majd benne – �sszerezzenek a f�n�k hangj�ra, finoman lecsusszanok a b�rsz�kr�l. Meghajolok, majd r�n�zek a f�rfira. Ez nem az �n napom k�nyvelem el magamban. A f�rfi jobban hasonl�t Hayato-sanra mint Kavagucsi-sanra… alacsony kopaszodik, k�v�r, cs�nya. Nem ez lesz �letem legjobb �jszak�ja…

- Sz�val Renjinek h�vnak? – k�rdezi mik�zben z�ld ingemet, gombolja ki, a hangja legal�bb olyan undor�t�, mint a kin�zete, viszolygok a gondolatt�l, hogy hozz�m fog �rni. Kir�ngatja az inget a nadr�gomb�l, majd v�gigsim�t a mellkasomon. Ez nem j�. Ez rossz. Nem olyan, mint tegnap volt… A tark�mhoz ny�l, kiszedi a szalagot a hajamb�l. Z�ld pont olyan, mint az ingem. Majd k�zel h�z mag�hoz, �s sz�jon cs�kol. A nyelve, mint valami ny�las csiga tekerg�zik a sz�mban. Szorosan tartja a fejem, �n meg szabadulni szeretn�k… nem akarom ezt. De… ez a munk�m… Az ember pr�b�lja mindig a t�le telhet� legjobbat ny�jtani… fut �t az agyamon, �s leg�rd�l egy k�nnycsepp az arcomon.

- Megtenn� uram, hogy elengedi? – Ez a hang…

- A fi� az eny�m ma �jszak�ra… fizettem �rte. �s k�l�nben is mi jogon j�n be m�s szob�j�ba? - mondja ez az undor�t� r�m.

- Az ajt� nem volt bez�rva... �s tudja mit? Tripla �rat fizetek mag�nak, ha elengedi. – A hangja rideg, �s hat�rozott.  Szememb�l meg peregnek a k�nnyek, szinte alig l�tom �t…

- Ennyire kell mag�nak ez a ringy�? Akkor vigye. – elengedi a kezem, �n bizonytalanul elindulok Kavagucsi-san fel�. � kiny�jtja a kez�t, szinte beleb�jok az �lel�s�be. Apr� puszit nyom a homlokomra.

- Vedd fel az inged �s v�rj meg az ajt� el�tt. Nekem van m�g egy apr�cska elint�znival�m j�? – �gy suttogja, ezt hogy m�g mindig mag�hoz �lel. Sut�n b�lintok, felkapom az ingem, a szalagom, �s kil�pek a szob�b�l. Becsukom az ajt�t, begombolom az ingem, �sszek�t�m a hajam. Mire v�gzek tompa puffan�st hallok, majd kil�p Kavagucsi-san is �s a kez�t r�zogatja.

- Nem vagyok �n �k�lv�v�… - morogja meg maga el�, majd karon ragad. – Gyere.

- De m�gis hova? – loholok ut�na.

- A lak�somra.

�s mint aki ezzel mindent megmagyar�zott, fut velem, alig birok szaladni ut�na. Csak annyi id�re engedi el a kezem, hogy felvehessem a kab�tom. A sz�vem pedig hangosan d�b�r�g nem hallok t�le semmit, Csak a kez�t �rzem a kezemen, csak �t l�tom… �s �r�l�k annyira, �r�l�k, hogy itt van velem. Hogy nem azzal az undorm�nnyal kell lennem, hanem vele… �s aminek a legjobban �r�l�k, hogy ez nem az els�, hanem a m�sodik �jszaka lesz.