Egy hétig minden este Yujinál vacsoráztam. Tora nem kérdezett semmit hova járok el. Minden este ugyan az a párbeszéd zajlott le közte és köztem.. Ő egyre szomorúbb volt, én meg egyre kevésbé tudtam, mit tegyek. Őrlődtem a szerelmem, és a legjobb barátom között. Akik testvérek voltak ráadásul ikrek. És ha ezen túl is léptem ott volt a gond még, hogy Yujinak nem bírtam elmondani valamit, amit fontos lett volna elmondanom… így erőt gyűjtöttem és egy héttel azután hogy először nála vacsoráztam, nem este, hanem délután állítottam be hozzá azzal az elhatározással, hogy mindent tisztázok vele…

            Legtöbbször nyitott ajtóval várt így, nyugodt szívvel mentem be a házába aznap is, ám akármerre kerestem nem találtam őt sehol. Akkor jutott eszembe a gyakorlóterem a pincében. Mikor leértem Yuji éppen gyakorolt, fekete feszes nadrág volt rajta, és egy balettcipő. Ez tette ki a ruházatát. Semmi felső. Nagyot nyeltem mikor megláttam, gyönyörűen kidolgozott felsőtestét. Nem az a brutális módon kigyúrt volt… inkább olyan ízlésesen szép. Minden megerőltetés nélkül lement spárgába, majd tovább nyújtotta az izmait… nem csak gyönyörű volt, hanem iszonyatosan szexis is. Elvörösödtem a gondolatra mi mindent csinálnék vele szívesen.

- Mi van most már kukkolni is szeretsz? – mosolygott rám mikor meglátott a tükörben. Én még tovább vörösödtem a mosolyától. Ő nyugodtan hozzám sétált, és minden kertelés nélkül szájon csókolt. Én nem tiltakoztam, sőt mohón visszacsókoltam. Ugyan én szabtam meg a szabályt, hogy nem érhet hozzám, mégis amióta minden este találkoztunk, egyre inkább vágytam rá. Kezemet végig húztam a mellkasán, le a hasáig. Ő felnyögött.

- Mizuki – suttogta szinte a számba – csak akkor tedd ezt, ha komolyan gondolod… nem vagyok az a fajta, aki fél úton szeret megállni…

- Komolyan gondolom…- suttogtam vissza, és finoman megharaptam a száját, majd számmal tovább vándoroltam a nyakára, miközben kezeimmel mellbimbóit izgattam. Végig csókoltam a kulcscsontját, a mellkasát, mikor elértem izmos hasát, kezemmel megszabadítottam attól az egy szem ruhadarabjától, ami alatt nem is viselt semmit.  Elé térdeltem és gyönyörű látvány tárult a szemem elé. Óvatosan végig nyaltam félig kemény férfiasságát, amitől szaporábban kezdte venni a levegőt. Lehúztam őt a földre. Ő leült velem szembe terpeszülésbe az alkarján támaszkodva, vágyakozva kicsit ijedten nézett rám, én elmosolyodtam, a lába között ültem a sarkamon, szép lassan oda „kúsztam” hozzá. Végig húztam a nyelvem az ajkán. Ő meg akart csókolni de nem hagytam. Elhúztam a fejem, és visszaültem a sarkamra, majd folytattam a félbehagyott műveletet. Lentről felfele végignyaltam a férfiasságát, majd a számba vettem, és elkezdtem szívogatni. Ő egyre hangosabban nyögött az élvezettől. A többi részt a kezemmel vettem kezelésbe.

- Mizuki így… - kezdte volna de lehurrogtam..

- Css… tudom, mit csinálok - És mindent megteszek, hogy ez legyen életed eddigi legjobb élménye… tettem hozzá magamban mosolyogva, majd tovább folytattam az eddigieket….

            - Csodálatos vagy - csókolt szájon nem sokkal később Yuji miután már megbírt szólni. Hangja még így is rekedt volt az előbbi élvezettől – de ez csalás te teljesen fel vagy öltözve – mért végig engem, felgyűrt ujjú kék ing volt rajtam, és fehér farmer. Ő viszont teljesen meztelen volt. – vagyis most én jövök… - a falnak dőlve kinyújtott lábbal ültem. Ő ráült a combomra, és nekilátott kigombolni az ingem… majd gondolt egyet és kihúzta a hajgumit a hajamból. Hátközépig érő sűrű szőke hajam, mint egy függöny zuhant le arcom mellé… ő félre söpörte és elkezdte a fülem harapdálni…

- A hajad... Annyira szép... És finom tapintású - mondta miközben beletúrt a hajamba – igazán többször bonthatnád ki – suttogta még majd miközben a nyakam csókolta végig kigombolta az ingem majd nekilátott kigombolni a nadrágom. Én azonban bambán meredtem magam elé, attól a perctől fogva, hogy megdicsérte a hajam nem járt más a fejemben, mint az a régi nap. Mikor hozzámért összerázkódtam, de nem az élvezettől. A jól ismert félelem lett úrrá rajtam. Mint mindig, ha valaki hozzám ért. Pedig reméltem… annyira reméltem hogy vele más lesz. Hogy tőle végre nem fogok rettegni.

- Mi a baj Mizuki? – Kereste Yuji a tekintetemet – mi történt?

- Semmi csak ne érj hozzám – Löktem le magamról a meztelen fiút, remegetem a félelemtől, de megtanultam már kezelni.. 14év elég volt hozzá - csak ne érj hozzám – feltápászkodtam, begomboltam a nadrágom és az ingemet. – azért jöttem ma ide, hogy véget vessek ennek az őrületnek. Többé nem akarlak látni. - mondtam háttal állva neki. Az előbbi szenvedélyem elmúlt, és rájöttem most is, mint annyiszor már hogy képtelen vagyok erre. Nem bírom elviselni, ha hozzám érnek. - Úgy döntöttem a húgoddal maradok– hazudtam hozzá az egészhez. Ez mégis jobb, mint az igazság.

- De Mizuki az előbb még! – a még mindig földön ücsörgő Yuji meg akarta érinteni a kezem. Én azonban elhúztam.

- Viszlát Yuji – Mondtam még és kisétáltam a pincehelységből. Már az autónál jártam mikor hallottam, ahogy Yuji a nevemet kiabálja. Én viszont beszálltam a kocsiba, elindítottam az autót, és éreztem, ahogy a forró könnyek folynak le az arcomon.

- Sajnálom Yuji… Annyira sajnálom… – suttogtam magamnak, mint egy mantrát egész úton hazafelé.