Holnap
Csak ülök, s szememből a könnyek
Úgy peregnek, mint ablakon az esőcseppek
Csak ülök, s arra gondolok
Holnap talán végre meghalok
Feloldozást nyer lelkem
E test acél béklyóiból
Ó holnap csak jönnél el végre!
Hisz rád vágyom minden éjjel.
De nem jössz.
Maradok én is.
Testemben perzselő lánggal ég lelkem is.
|