Papírra rótt kusza

sorok. Mint megszállott

úgy kapaszkodom

töltőtollam vágtató

végébe. Ő csak fut,

rohan magamra

hagyva a szavak

áradatával.

S én írom,

a semmit. Betűhalmaz

frissen törölt buborék.

S mint vándor,

ki meglátja az élő

kunyhót, úgy

ragyog fel arcom

eme versnek végén