- M�gis mi a j� fen�re gondolt�l te? – k�rdeztem dr�ga egyetlen szerelmemt�l idegesen. �s belet�rtam hajamba.

- �n csak, arra mikor el�sz�r tal�lkoztunk, azt�n az els� itt t�lt�tt �jszak�mra, azt�n a teg… - elv�r�s�d�tt.

Ron �s Harry csak a fej�ket kapkodt�k. Gyorsan elt�ntettem a mumust, �s k�zben t�nedezni kezdett a patr�nus �n is… nagy �r�m�mre. Egy�b okokn�l fogva nem szerettem, ha mindenki azt n�zi, hogyan is n�zek ki ruha n�lk�l.

- Sajn�lom Nic… – d�nny�gte Draco.

- De ez hogy lehet? M�g sosem hallottam, hogy egy patr�nusnak ilyen t�k�letese ember alakja legyen! – Mondta Ginny.

- De el�fordul… sokszor olyan szem�ly, akihez nagyon k�t�d�nk. Ez olyan, mint Harry szarvas patr�nusa, azzal a lend�lettel ak�r az apja is lehetne.

- �s akkor mit jelent a halott Nic? – k�rdezte Ron.

- H�t anyuk�dnak is halott form�ban jelentetek meg, mert fontosak vagytok neki. – folytatta a gondolatmenetet Hermione.

- Ok� ezek szerint Nic fontos Drac�nak… Brr m�g elgondolni is. Drac�nak fontos valaki – Mondta Harry. Jesszum, a l�nyok m�r r�gen vigyorogva n�ztek Drac�ra, �s r�m mikor a fi�knak m�g mindig nem esett le. V�rtam mikor koppan.

- Sz�val ez�rt kell b�znunk benne? – k�rdezte mosolyogva Hermione.

- Igen. – mondtam �s r�mosolyogtam.

- Mi? �n ezt most… �gy gondolod Hermione hogy Draco �s Nic, hogy �k egy�tt… hogy… TE J� �G! – ki�ltott fel Ron.

- H� de lassan esik le nektek. – cs�v�lta a fej�t Ginny.

Draco csak �llt cs�ndesen, f�lig pirulva.

- Na ne ez k�ptelens�g… azt akarj�tok vel�nk elhitetni, hogy Nicolas, ami szeretett Nicolasunk, nem el�g, hogy meleg, de egy ilyen aranyv�r� p�khendi…

- J�l gondold meg, hogyan fejezed be a mondatot Harry – mondtam fenyeget�en.

- … j�fej sr�ccal van egy�tt? Ugye csak vicc? – n�zett r�m k�ny�rg�en.

- Nem, nem vicc. – sz�lalt meg halkan Draco. Mindenki r�n�zett, a l�nyok kedvesen mosolyogtak, de a k�t fi� �gy n�zett r�, mint a v�res rongyra.

- Draco… - suttogtam.

- Mondtam neked! Mondtam, hogy ez �gy nem lesz j�, mert persze ami j� az m�rt tartana egy h�napn�l tov�bb… �n mondtam neked! – l�pett el�m, �s k�nnyt�l csillogott a szeme. Majd fogta mag�t �s felrohant a l�pcs�n.

- Micsoda hisztis hercegn� – mondta g�nyosan Ron.

- Na j� most telt be a poh�r! – emeltem f�l a hangom. – M�gis mit hisztek magatokr�l? Draco idej�tt, v�llalta a hal�lt, mert ha Lucius megtudja, hogy a mi oldalunkon �ll szemrebben�s n�lk�l meg�li. Itt maradt az�rt, mert �n k�rtem, mert �n meg�g�rtem neki, hogy megv�dem, �s higgy�tek el nem p�r h�lye volt iskolat�rs�t�l, kell tartania, de ahelyett, hogy elfogadn�tok a seg�ts�g�t, beletapostok, amikor csak tudtok! Igen szem�t volt, de ti is vele. Igen aranyv�r�, ahogy te is Ron! �s igen szeretem �t, �s � is engem, �s ha ezt nem tudj�tok tiszteletben tartani, akkor rosszabbak vagytok minden hal�lfal�n�l!

            N�ma csend �lte meg a pinc�t. Hermione t�n�d�tt, a fi�k sz�gyellt�k magukat… volt is r� okuk.

- Rendben Nic, de l�ssd be, ez nem megy egyik napr�l a m�sikra. Hat �v az hat �v. – Mondta Hermione.

- Tudom, �s persze meg�rtelek benneteket is, csak… Szeretem �t, �s azt akarom, hogy boldog legyen, de mostans�g erre vajmi kev�s es�lyt l�tok, �s rossz, hogy m�g ti is �gy viselkedtek. - mondtam halkan.

- Ki tudja? – k�rdezte Ginny … az �ldott j� Ginny.

- Tonks, Remus, �s Bill.

- Bill mi�rt? – k�rdezte Ron. – Csak nem r�tok nyitott? – kerekedett el a szeme.

- Nem, ne r�m�ld�zz nem nyitott r�nk, �s Bill nagyon j� bar�tom. – mondtam, �s m�r-m�r mosolyogtam. M�k�s egy helyzet, ha m�s szemsz�gb�l n�zz�k.

- M�s ne tudja meg? – t�rt vissza a t�rgyhoz Ginny.

- H�t, ha k�rhetem t�letek, akkor ne.

- �hm, Nic, nem akarok �nnepront� lenni, de szerintem menj ut�na! – mondta Hermione. �s �n a homlokomra csaptam. A fen�be is neki most nagyon neh�z lehet.

            Sz� n�lk�l fordultam ki a pinc�b�l, �s futottam f�l a l�pcs�n, ahol majdnem hasra estem.

- Csak eddig jutott�l? – k�rdeztem a l�pcs�n b�slakod� szerelmemt�l, miut�n majdnem kereszt�l estem rajta.

- Rem�ltem, hogy ut�nam j�ssz – mondta hidegen.

- Csak, p�r dolgot letiszt�ztam m�g…

- Nem kell magyar�zkodni. Mindig ezt teszed – szomor�an n�zte a l�bfej�t.

- H� kett�nk k�z�l nekem kellene megs�rt�dn�m! Lemeztelen�tett�l! – mondtam �l felh�borodva.

- Az, teljesen v�letlen volt!

- Sz�val k�t�dsz hozz�m – mondtam.

- Mintha eddig nem lett volna nyilv�nval� - s�hajtott, t�rd�re t�masztotta k�ny�k�t, �s k�z�be temette arc�t.

- H�! N�zz r�m!  Mi a baj? – emeltem meg az �ll�t, hogy a szemembe n�zzen.

- Haza akarok menni - mondta szomor�an.

- Itthon vagy – v�gtam r�.

- NEM!

- De.

- Az�rt mert veled alszom egy �gyban ez nem lett az otthonom.

- Sz�val, az a hely ahol velem vagy nem az otthonod, sokkal ink�bb az, ahol s�t�t van, �s az arany b�torok ragyog�sa semmi melegs�get nem sug�roz… Ott olyan, mint egy frizsiderben!

- Nic, itt nem j� nekem. �n ebbe nem tudok beleszokni. Nem tudom fel fogni, m�rt k�ne norm�lisan viselkednem azzal a szob�nyi poj�c�val, �s nekem m�rt kell vel�k emberien besz�lnem, nem s�rv�r�zn�m, �s nem v�r�rul�znom, ha nekik a legkedvesebb jelz�j�k r�m a mocskos hal�lfal�! – ahogy besz�lt, hangja egyre jobban elv�konyodott, �s k�nnyeivel k�zd�tt.

- Gyere ide! – ny�jtottam fel� karomat, s � v�delmet keresve hozz�m b�jt.

- �n ezt nem b�rom Nic, legal�bb annyira megm�rgez, mint ami otthon volt. Nem ezt v�rtam a j� oldalt�l…

- Amilyen az adjon isten olyan, a fogadj isten.

- Tess�k? – emelte f�l Draco a fej�t �s �sszevont szem�ld�kkel n�zett engem.

- Mugli mond�s… te gonosz volt�l vel�k, most gonoszak veled.

- Mindenki meg tud bocs�tani, mindenki t�l tud l�pni r�gi s�relmeken.

- �k nehezebben.

- M�g �ket v�ded? – csattant fel m�rgesen.

- Nem v�dek senkit, �s mindenkit v�dek Draco.

- Engem nem �rdekel ez az eg�sz. Vissza akarok menni az otthonomba.

- �s mit csin�lsz? Magadra z�rod a szobaajt�t kedvesem? �s ha kopogtat Lucius hogy k�s�sben vagytok a Hal�lfal� gy�l�sr�l mit teszel? Ha felizzik ez itt – ragadtam meg kez�t -, rohansz a h�v�s�ra, mint engedelmes kuty�ja, �s ha a harc k�zben �sszetal�lkozunk szemrebben�s n�lk�l meg�lsz engem is?

- Kegyetlen vagy! – n�zett r�m k�nnyt�l f�tyolos szemekkel.

- Nem Draco, az �let kegyetlen mostan�ban.

- Nem akarok itt lenni, nem akarom, hogy a nap minden perc�ben eml�keztessenek az �sszes elhib�zott d�nt�semre, de nem akarok odamenni, �s embereket �lni, b�r ha j�l l�tom itt is arra fognak el�bb-ut�bb felk�sz�teni – felelte ep�sen.

- Jah, tudod manaps�g a feh�r oldal is ink�bb sz�rk�s – mosolyogtam r� �s kezemben fogott karj�n�l fogva magamhoz h�ztam. – Nem hagyhatsz itt Draco – suttogtam f�l�be.

- Nem akarlak itt hagyni, de nem tudom, meddig b�rok m�g itt maradni – suttogta vissza.

- Ki fogok tal�lni valamit, hogy jobb legyen, rendben? – toltam el magamt�l, hogy szemeibe n�zhessek.  Sut�n b�lintott, majd kibontakozott karjaim k�z�l.

- S�t�lok egyet – mondta, s minden egy�b sz� n�lk�l felkelt a l�pcs�r�l �s elindult. �n tenyerembe temettem arcom, �s nem tudtam mi az �rd�g�t tehetn�k…

            Gondolataimb�l egy h�v�s teny�r �rint�se a v�llamon riasztott fel.

- Hermione? – n�ztem a l�nyra csod�lkozva.

- Adj id�t Nic. Neki �s nek�nk is.

- Nincsen Hermione. Ha valamib�l most nincs, az az id�. Ha ti marj�tok �t, � pedig benneteket abb�l sz�th�z�s van, �s nem lesz egyed�l, mert ha a fi�k ezt �gy folytatj�k Draco mellett �ll majd Bill, az �sszes feln�tt, �s �n is. Nem � lesz v�g�l mag�nyos, hanem ti.

- Hiszen vacill�l Nic!

- Nem csak elkeseredett, mert el�rult valami olyat, amit nem akart.

- Hogy egy�tt van veled.

- Hogy vannak �rzelmei – mosolyogtam r� halv�nyan a l�nyra.

- Nic, nem t�rt�nhet az meg, mint Piton pro…

- Ne mond v�gig Hermione! Nem tudom, mi oka volt megb�zni Dumbledore-nak Pitonban, de a leger�sebb veriteserum se tesz olyan �szint�v�, mint amilyen �szinte tud lenni Draco velem.

- Szereted �t? – k�rdezte komolyan.

- Mindenn�l jobban.

- Nic nekem nagyon rossz el��rzetem van. Nem tudom mi fog t�rt�nni de nem j�, az biztos…

            Hermione nem hisz az el��rzetekbe �s �n sem. De nem kellett �vegg�mb ahhoz, hogy az ember a k�zelg� h�bor� idej�n m�r ne higgyen abban, hogy t�rt�nhetnek m�g j� dolgok is…