Az apró öltöző nyögésektől volt hangos. A primadonna széttárt lábbal ült az alacsony sminkasztalon, s előtte térdelt egy fiatal lány. Egy éve volt statiszta a nagy vidéki színháznál, s soha nem jutott előrébb a leghátsó soroknál. Nemrég kapta meg eddigi legnagyobb szerepét, amihez már szöveg is tartozott. Szolgálót játszott a Rómeó és Júliában.

            És természetesen ezt is a primadonnán végzett áldásos tevékenységének köszönhette. A színháznál mindig is szó szerint lehetett értelmezni, az „aki nem nyal, az repül” szlogent.  Jelkép egy pina, s történetesen egy elég befolyásos pina, ugyanis ő a direktor úr elsőszámú szeretője. Kicsit talán ironikus, hogy a nő szeretője pedig egy lány, aki fiatal, és gyönyörű nem mellesleg szólva profi módjára bánik a nyelvével.

            Mint mindenhol, természetesen itt is megvan a biztos módszer a ranglétrán való feljebbjutásra. A választás van, bár mindegyik egy gócpont köré gyűlik, ami a szex. Előrejutáshoz dughatsz, vagy hagyhatod, hogy dugjanak. Esetleg szopsz, vagy nyalsz. A végcél egy és ugyan az. Hatalom, hírnév és pénzszerzés. Ugyan az, ami ezer éve mindig…

            A primadonna előtt térdeplő lány szinte üdítő kivétel volt. Szerette azt a nőt, akit, ím ismét magával ragadott az orgazmus önkívülete. Borzalmasan önző volt. A kielégülés után megcsókolta a lányt, majd leszállt az asztalról, se nekilátott a sminkje megigazításához.

            A lány az öltöző sarkába vonult, rejtve arcát a tükrök fénye elől, s szomorúan leste a primadonna minden mozdulatát.

            Este prömier volt. A Rómeó és Júlia. Júlia halálakor a primadonna tökéletesen a szívébe célzott az apró tőrrel. Tökéletesen tudta, hogy a lány kicserélte a kelléktőrt egy valódira. Rámosolygott a függöny mögött álló lányra, majd előre zuhant, testének súlya még mélyebbre nyomta testébe a tőrt.

            Másnap este a direktori iroda, nyögésektől volt hangos. Egy fiatal lány könnyes szemekkel szopta az igazgatót. Az esti előadáson, már ő volt Júlia.

2007. 04. 23.