- Nem, nem vagyok �r�lt. Nem, nem h�ly�skedek. Nincs �prilis. H�lgyem, ink�bb p�ty�gje m�r be a keres�be, �s mondjon p�r telefonsz�mot. Nem vagyok udvariatlan de… az�rt ez m�gis csak t�lz�s… nah�t ez ennyi ideig tartott? Nyugodjon meg, meg�g�rem, hogy legk�zelebb nem �nt h�vom… Igen mag�nak is – megnyomtam a mobilomon a piros kis gombot, majd �sszecsuktam. – Mi a fasz tarthatott neked 10percen kereszt�l h�lye liba am�g megtal�ltad azt az egy kurva telefonsz�mot? – k�rdeztem nyugodtan a telefont�l, majd zsebre v�gtam a cetlivel egy�tt, amire egy nevet (K�v�ryn� Nagy M�ria), �s egy telefonsz�mot �rtam fel.

            B�r bizonyos fokig egyet kellett �rtenem a n�vel. �n soha sem hittem ezekben a h�lyes�gekben. Csill�t is �r�ltnek n�ztem, �s tartom egy kicsit a mai napig. �n a realit�sok talaj�n �lek, a t�nyeknek hiszek. R�g�sznek tanulok, a m�lt az �letem, de a t�nyszer� m�lt, Damianr�l pedig egy hajfonatnyi t�nyem sincs. Annyira t�vol volt ez a reinkarn�ci�s �r�let az �n �letemt�l.

- Karesz! – �v�lt�tt Atis �gy, hogy mind k�t l�ba m�g csak bent se volt a lak�sban.

- Mi van? – n�ztem ki a szob�m ajtaj�n.

- Na h��z�l ki a szob�db�l, f�zz�l nekem egy k�v�t, �s fejezd be a reggeli sztorit.

- Onnan n�zve szobal�ny szerk� van rajtam? – vontam f�l a szem�ld�k�m.

- Akkor el�r�l – s�hajtott. – K�rlek sz�pen, f�zz�l nekem egy k�v�t, am�g �n ledobom a t�sk�m, �s ut�na mes�ld el a reggeli t�rt�net v�g�t – mondta, �s a v�g�n egy hatalmas f�lt�l-f�lig b�jvigyort is bevetett.

            Egy ideig m�g halkan morgol�dtam, m�gis nekil�ttam megf�zni a k�v�t, k�t b�gr�be t�lteni, s�t le is �ltem, arra v�rva, hogy a lak�t�rsam megjelenjen.

- Sz�val, azut�n, hogy �lmodban megdugtad…

- M�rt haszn�lja mindenki ezt a sz�t? Mi van, ebben a kurva vil�gban m�r senki sem szokott szeretkezni? – csattantam fel idegesen.

- Karesz mi van veled? Te magad mondtad m�sf�l h�napja, hogy te soha sem szeretkezt�l, mert soha sem szeretted azokat, akikkel lefek�dt�l. �n meg k�z�ltem, hogy sz�nalmas vagy, mert �n legal�bb k�t l�nyt szerettem azok k�z�l, akikkel egy�tt voltam. �s ki az a mindenki?

- Ma besz�ltem Csill�val – n�ztem Atisra, �s v�rtam a reakci�t.

- Te sz�ba �lt�l azzal a v�mp�rral? Azzal a n� nem� v�rsz�v� pi�c�val? Azzal a... azzal a…

- Ne er�ltesd t�l a sz�kincsed, tudom, hogy tetszik, �s csak az bosszant, hogy helyetted �n kellen�k neki. Hidd el, �t meg az bosszantja, hogy nekem nem kell, neked viszont kellene.

- Ez nem igaz! – csattant fel Atis.

            K�z�lni akartam vele, hogy egy faszt nem igaz. Ami�ta azon az idi�ta bulin a k�zg�zosokkal, Csilla k�rd�s n�lk�l ellen�rizte a nyelv�vel, hogy van-e mandul�m, az�ta f�j Atis r�. �rdekes m�don el�tte „gy�ny�r� sz�ke bomb�z� volt”. De nem k�z�ltem. Ink�bb csak legyintettem egyet. Mire Atis l�tta, hogy nincs kedvem vit�zni ink�bb visszat�rt az el�z� t�m�hoz.

- Sz�val, m�rt Damiannal m�s volt? Vele szeretkezt�l? –k�rdezte g�nyosan, mire �n �reztem, hogy elv�r�s�d�m. – Hogy mi?

- Nem mondom, hogy az �sszes eddigi partneremmel, csak �gy kef�lt�nk egyet, mert bizony m�g kapcsolatom is volt m�r, de egyikkel se volt ennyire… meghitt, �vatos, f�lt�…

- Ny�las?

- Atis!

- Bocs, ami�rt megt�r�m a fejedben l�v� idillt, de ez csak egy �lom! Felfogtam, hogy �leted els� „nem �gy dugom meg, mint egy �llat” �s „k�zben azt sugdosom a f�l�be, hogy szeretlek” alkalma volt, de ez akkor is egy �lom.

- H�t az, hogy �lom volt vagy a m�ltam, az ki fog der�lni, rem�nyeim szerint m�g ma – h�ztam el� a zsebemb�l a cetlit.

- Ez meg mi? – k�rdezte nem t�l kedvesen.

- Ez egy nem tudom micsod�val foglalkoz� n�, aki �ll�t�lag visszahipnotiz�l engem az el�z� �letembe.

- Mi�ta hiszel az ilyen faszs�gokba?

- Ami�ta nem l�tok m�s lehet�s�get… - mondtam, majd kivettem a mobilom is a farmerem zseb�b�l. Kinyitottam, �s nekil�ttam a sz�m bep�ty�g�s�hez. – J� napot k�v�nok, K�v�ryn� Nagy M�ri�val szeretn�k besz�lni. �dv�zl�m, V�rady K�roly vagyok, �s szeretn�k p�r dolgot megtudni az el�z� �letemr�l. Nem a j�v�h�nap egy kicsit messze van, nem lehetne ma. K�rem, nagyon fontos lenne. �lmomban l�tom a m�ltam. Ma hat �ra? Nagyon k�sz�n�m. A c�met esetleg... igen… le�rtam. Ott leszek! Viszl�t! – a c�mre n�ztem. Nem is volt messze.

- Meg vagy h�zatva Karesz? Odam�sz egy ilyen szemf�nyveszt�h�z, aki majd azt mondja az arcod f�l�tt, hogy csirib�-csirib�, �s hopp� �lb�l biztos leszel abban, hogy te bizony j� sok �vvel ezel�tt Caleb volt�l, �s volt egy sz�p szerelmed… m�gis mit v�rsz, hogy ut�na kiugrik a  fejedb�l Damian �s �n a tied te az eny�met j�tszotok? Hogy d�lhetsz be valami ennyire abszurdnak? – k�rdezte mag�t�l kikelve a lak�t�rsam.

- B�rmi jobb enn�l a nem tudomn�l! Hogy fogalmam sincs, mi t�rt�nik, �s m�rt szeretek bele lassan valakibe, aki lehet, hogy soha nem is l�tezett.

- M�rt bazd meg ha 200�ve �lt, akkor jobb?

- Tal�n… - mondtam halkan, majd fogtam a k�v�m �s becs�rtettem a szob�mba. Ahogy becsuktam az ajt�m, l�ttam, ahogy Atis s�hajt egy nagyot, �s kez�be temeti az arc�t.

            A szob�mba l�pve, letettem a b�gr�t az �jjeliszekr�nyemre, magamat pedig az �gyra. Hirtelen nagyon �lmosnak �reztem magam. H�l�t adtam az �gnek, hogy reggel bevetettem az �gyam. Hihetetlen�l ut�lok utcai ruh�ban aludni a tiszta �gynem�ben… El�kotor�sztam valahonnan egy ezer �ves takar�t. Magamra kanyar�tottam, �s a k�vetkez� m�sodpercben megsz�nt k�r�l�ttem minden, �s �jra �lmodtam.

- M�rt akarod ezt? – k�rdeztem Damiant�l hiszt�rikusan. � a b�rt�ncell�ban �lt, szomor�an, �s m�gis nyugodts�g �radt az eg�sz l�ny�b�l.

- Mert ezt kell tenned. A csal�dod�rt, �s mert �n am�gy sem menek�lhetek meg.

- Ez �r�lts�g Damian!

- Mi�rt Caleb? Az�rt mert azt mondom, hogy tedd meg azt, amit tenned kell? – k�rdezte szomor�an, fel�m ford�tva az arc�t.

- Nem �rullak el, csak az�rt, hogy valaki m�st megmenthessek! Ezt ne k�rd t�lem!

- M�r el�rult�l – mondta halkan.

- Ez nem igaz – ugrottam neki a r�csoknak. � b�san n�zett hatalmas barna szemeivel.

- Tudod, hogy �gy van.

- Nem fogadom el az alkut. Te nem k�pezed sz�momra alku t�rgy�t – ny�jtottam fel� a kezemet. Lassan felkelt �s a r�cshoz l�pdelt. Megfogta a kezem, tenyerem arc�ra sim�totta.

- Ha nem fogadod el, ti is bajba ker�lt�k. Ez meg volt �rva a csillagokban. Mi boszork�nyok m�r csak tudjuk – nevetett szomor�an.

- Te is �pp olyan j�l tudod, mint �n, hogy nem vagy boszork�ny. Nem l�tod el�re a j�v�t, nem teszel csod�kat, �s nem b�jitalt haszn�lsz a cs�b�t�sra. Az, hogy a h�gom �l nem csoda, csup�n n�h�ny j� gy�gyn�v�ny m�ve, a cs�b�t�sra pedig pontosan el�g magyar�zat a ragyog� k�ls�d, �s a nem kev�sb� ragyog� bels� tulajdons�gaid – mondtam neki, mik�zben h�velykujjammal simogattam ajk�t. – Szeretlek Damian �s ez nem b�b�j m�ve.

- Nem szokott fontos lenni az inkviz�ci�nak, hogy mi igaz, �s mi nem… - suttogta, �s lassan egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. – F�lek Caleb. Pr�b�lok b�tor lenni, de nagyon f�lek.

- Nincs mit�l f�lned. Ki fogsz jutni innen!

- Nem fogok. Caleb, meg fognak �getni – mondta s�r�st�l eltorzult hangon.

- Akkor veled egy�tt fogok �gni, mert nem hagyom – magam fel� h�ztam �s k�t r�cs k�z�tti r�sen ajk�hoz szor�tottam ajkam.

- Hagynod kell – suttogta, mikor elv�ltak ajkaink, �s lecs�szott a r�cs t�v�be. �n le�ltem, �gy ism�t a szem�be n�zhettem.

            K�zelr�l szeml�lhettem, ahogy a gy�ny�r� �r�kk� csillog� szemekb�l elt�nik az �let, ahogy elt�nik bel�le a csillog�s, �s �tveszi a hely�t a biztos tudat, hogy soha t�bbet nem fog kinn gy�gyn�v�nyeket szedni a r�ten, hogy soha t�bbet nem fog velem szeretkezni, hogy soha t�bb� nem l�tja a gy�ny�r� csillagos eget, mert abb�l a lyukb�l, m�r csak a m�gly�ra viszik.

            L�ttam, ahogy reszket, �s vele reszkettem.

- Caleb �g�rd meg, hogy hagyni fogod. �g�rd meg, hogy hagysz meghalni.

- Hogy k�rhetsz ilyet? – n�ztem r� hitetlenkedve.

- Tudod mi az alku t�rgya.

- Igen. Mint ahogy azt is, hogy nem egyezkedem vel�k! – mondtam dacosan, de �n is �reztem, hogy nem fog menni. Hogy kardoskodhatok napestig, nincs v�laszt�som.

- El�t�lnek m�s�rt… Caleb ez nem fontos. Csak nyugodt akarok lenni a h�tral�v� id�ben, hogy te boldogan �lhetsz. Sz�val �g�rd meg.

- Nem megy – mondtam �s �reztem, hogy a s�r�s fojtogatja a torkom. A szem�be n�ztem, abba a barna szembe, amiben semmi �letet nem l�ttam m�r.

- Meg kell �g�rned – d�nt�tte a r�csnak a homlok�t. – K�ny�rg�k Caleb…

- Meg�g�rem – mondtam ki a sz�t, �s �rtam al� a szerelmem hal�los �t�let�t.

- K�sz�n�m… - suttogta.

- Addig fogok �jra �s �jra erre az �r�lt vil�gra sz�letni, am�g meg nem tal�llak, �s boldogan nem fogunk egy�tt �lni, a sz�let�s�nk perc�t�l az utols� l�legzetv�telig ezer �ves korunkban – suttogtam a v�r�s �st�knek. Damian feln�zett, �s egy percre visszat�rt az �let szem�be. K�nnyein kereszt�l mosolygott r�m.

- Bolond vagy.

- Igen, de most te �g�rd meg, hogy visszaj�ssz!

- �s ha megint �gy lesz v�ge? Mi van, ha ez valami �tok, amit�l nem menek�lhet�nk? – n�zett r�m komolyan.

- Megoldunk b�rmit, ezek ut�n csak jobb j�het – mosolyogtam r� szomor�an.

- Rem�lem… - suttogta, �s egy utols� cs�kot v�ltottunk miel�tt, kizavartak volna.

            Lassan �bredeztem. Nem vetett ki magb�l az �lom, hanem elengedte a kezem, hogy egyed�l gyalogoljak az �bred�s fekete folyos�j�n. Ahogy kinyitottam a szemem, �s kezem arcomhoz �rintettem, vizes volt. S�rtam �lmomban.

            Att�l a perct�l biztos voltam abban, hogy tudnom kell mi t�rt�nt. Tudtam mi a szerelem, pontosan �t�ltem minden egyes perc�ben, amikor Damiannal lehettem, �s tudtam, hogy rajta k�v�l senkivel se lehettem boldog. Hogy ez�rt vagyok itt, mert meg�g�rtem, hogy itt leszek. Ezek nem csup�n �lmok voltak, hanem a m�lt. A k�z�s m�ltunk, amiknek c�ljuk volt. Nem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi, de tiszt�n l�ttam, hogy van valami oka az eg�sz �r�letnek.

            A szob�m fal�n l�v� �r�ra n�ztem. �t �ra volt rajta. Majdnem h�rom �r�t aludtam. Rendbe szedtem magam, bezsebeltem n�h�ny „ugye tudod hogy nem vagy norm�lis?” fajta mondatot Atist�l, �s elindultam.