FIGYELMEZTET�S: A fejezet megbotr�nkoztat�, esetlegesen gyomorforgat�, lelki s�r�l�st okozhat� jelenetet tartalmaz. Aki nem szereti, nem b�rja, ne olvassa.

K�sz�n�n���m.

            F�jt otthagyni. Rossz volt kib�jni a meleg test szor�t�s�b�l. Az eg�szt�l am�gy is rossz volt a sz�m �ze. Annyira nevets�gesnek t�nt, hogy valami �s sok ezer �vvel ezel�tti h�lyes�g miatt nem lehetn�k Daviddal.

            Az f�k�nt b�ntott, hogy az �n hib�m. T�relmetlen vagyok. H�t nem borzalmas magyar�zat? Az�rt t�rt�nik ez mert nem hagyom, hogy a dolgok a maguk temp�j�ban t�rt�njenek, hanem el�re kapkodok. Nevets�ges.

- Hova m�sz? – d�nny�gte David mikor meg�rezte, hogy otthagytam.

- Csak p�r �ra �s itt vagyok. Hazaugrom valami ruh��rt - m�sztam vissza hozz�.

- Ut�na j�ssz vissza?

- J�v�k vissza – b�lintottam.

- �gy g�rb�lj meg? – mutatta a behajl�tott mutat�ujj�t.

- �gy.

- Szeretlek.

- �n is szeretlek – mondtam �s megcs�koltam.

            Fel�lt�ztem, mik�zben David eg�sz id� alatt a szok�sos „mindent tudok” b�lcsess�ggel figyelt engem. Mikor k�sz voltam visszahajoltam egy b�cs� cs�kra, de David teljesen visszah�zott �s szorosan mag�hoz �lelt.

- Nah, ne fojts meg! P�r �ra �s megint itt leszek.

- Persze… vigy�zz magadra j�?

- Rendben – mosolyogtam r�, majd kil�ptem a szob�b�l.

            Az el�szob�ban pont �sszefutottam David apj�val, aki kiengedett. Neki is mondtam, hogy nemsok�ra visszaj�v�k. Nem is volt goromba. A konyha ajt�ban egy perce l�ttam Ann�t. Integetett.

            A lak�som fel� vettem az ir�nyt. Nem a ruh�m volt az els�dleges ami�rt haza akartam menni, hanem a fegyverem. �gy �reztem, ha n�lam van, akkor meg tudom �ket v�deni. �ket hiszen nem csak Davidr�l volt sz�, hanem az eg�sz csal�dj�r�l.

            Hirtelen elkezdte nyomni a v�llam az a hihetetlen nagy felel�ss�g. Egy eg�sz csal�d, akit v�deni kell, �vni minden rosszt�l. �s f�k�nt �t, a szerelmemet akinek barna szem�ben �lland�an ott �lt �vsz�zadnyi �let b�lcsess�ge. Hi�ba volt ugyan annyi id�s a lelkem mint az �v�, az �n tekintetemnek sohasem volt s�lya. H�lyes�g is az eg�sz, hiszen nem �n haltam meg �lland�an…

            Haza�rve gyorsan dob�ltam a ruh�mat egy t�sk�ba. A fegyvert h�tulra t�rtem a nadr�gomba, a kab�tom hosszabb volt �gy elrejtette. Az �t, a t�preng�s, a pakol�s, id�t vett ig�nybe, de k�t �s f�l �r�val k�s�bb m�r a h�zukn�l j�rtam. Nem jutottam fel azonnal, mert egy katona el�llta az utamat.

- Engedjen! – ki�ltottam r�.

- Nem tehetem. Parancsot kaptam, hogy senki sem mehet fel – n�zett r�m hat�rozottan.

- �rtse meg nekem fel kell mennem! Nekem musz�j! �n… nekem…�n… - dadogtam �ssze vissza.

- Engedje be – ny�lt ki az ajt�, �s ott �llt Franz. � adta az enged�lyt a bel�p�semre.

- Franz mi a fene folyik itt?

- Nem k�v�natos szem�lyek likvid�l�sa – mondta rideg hangon.

- Mir�l besz�lsz?

- Hogy-hogy mir�l besz�lek? Hiszen volt�l olyan kedves felh�vni a figyelm�nket bujk�l� zsid�kra.

- Franz…

- Gyere fel, ha akarod… b�r nem sok l�tni val� akad.

            F�lrel�ktem Franz-ot az ajt�b�l, �s futottam fel a l�pcs�n. A sz�vem azt zakatolta, hjogy ez csak egy rossz �lom �s Franz… a r�gi j� bar�tom csak viccel, hiszen ez nem t�rt�nhetett meg. Nem lehet semmi bajuk, hiszen nincs m�g h�rom �r�ja sem, hogy itt hagytam �ket. Az nem lehet…

            A bej�rati ajt� t�rva nyitva volt. A lak�sban �v�lt�tt a csend. El�sz�r a konyh�ba l�ptem. A sarokban volt David h�g�nak a teste, szorosan mag�hoz h�zva a l�nya. Csak test volt, nem t�bb. A lelke m�r messze j�rt. Lel�tt�k, a v�r s�t�ten v�r�sl�tt k�r�l�tte. Az egyik sz�kr�l f�lig lecs�szva David anyja, �s az asztalra d�lve David apja. Mind halottak voltak.

            Azok az emberek akik egy nappal azel�tt m�g t�lem rettegtek, t�bb� nem f�ltek m�r senkit�l. A halottak nem tudnak f�lni.

            De egy valaki hi�nyzott. A legjobban szeretett. Gyors l�ptekkel mentem ki a konyh�b�l, az ajt�ban l�ttam felvillanni Franz alakj�t. A kisszob�ba siettem. Az ablakr�l le voltak t�pve a deszk�k, csak az�rt, hogy jobban l�ssam.

            David m�g mindig nem �lt�z�tt fel, �s az a test soha t�bbet nem is viselhetett m�r ruh�t. Mag�t�l legal�bbis nem. A halottak nem szoktak magukt�l fel�lt�zni. David is halott volt, de vele nem �gy v�geztek, mint a csal�dja t�bbi tagj�val. �k 1-1 goly�t kaptak. Kev�s f�jdalom azonnali hal�l. Davidot kiv�reztett�k. A matrac amin el�z� �jszaka szeretkezt�nk tocsogott a v�r�ben. Tudom mert amikor megl�ttam a t�z� nap f�ny�ben �tl�tsz�nak t�n� b�r�t t�rdre estem. R� a matracra. Nadr�gom itta mag�ba szerelmem v�r�t. Szeme �lettelen�l meredt r�m. Direkt be�ll�tott�k, hogy �gy fogadhasson. Nem �rdekelt a v�r, csak meg akartam �rinteni. Meg akartam r�zni, sz�lni neki, hogy �bredjen fel…

- David! David! Kelj fel! Hallod ne csin�ld ezt! David… David… - zokogtam a nev�t, mik�zben fej�t az �lembe h�ztam. Teljesen a matracon t�rdeltem, pont �gy ahogy el�z� este m�g �t cs�koltam. Mint egy rongybaba, �gy fek�dt �lel�semben.

- David… David.. �hh csak nem meghalt�l? Sz�vf�jd�t�… - hallottam egy g�nyos hangot az ajt�b�l. Franz �llt ott, ajk�t g�nyos mosolyra h�zva.

- Na milyen hullak�nt a kis szerelmed?

- Te mocskos szem�tl�da! – Pattantam fel, �s m�ris neki ugrottam. Nyaka k�r� fontam ujjaim, gyilkos d�h�t �reztem.

            B�ntani akartam. Azt akartam, hogy f�jjon neki jobban, mint amennyire nekem f�j. Ezerszeresen kapja vissza a k�nt amit okozott.

- Meg�lted �t! – h�r�gtem pedig nem engem fojtogattak. – Meg�lted, pedig �n meg�g�rtem, hogy megv�dem!

- Sz�val ez a baj. Megint csal�d�st okozt�l – lehelte, mikor m�r siker�lt lefejtenie ujjaimat tork�r�l.

- D�g�lj meg Franz! – morogtam, �s megint nekiestem, de gyorsabb volt. Maga el� r�ntott, h�trafogva mindk�t kezem.

- Valami baj van Karl? – g�gy�gte a f�lembe. – Tal�n f�j valami? – Lassan visszaford�tott, a kisszoba fel�, hogy l�ssam a halott Davidot. – Csak nem meghalt a kis zsid� sz�vszerelmed? – Szinte k�pte a zsid� sz�t.

- Kit �rdekelt, hogy zsid� Franz, �n szerettem! – Borzalmasan f�jt…

- K�t f�rfi nem szereti egym�st, az csak szex.

- �n nem �gy eml�kszem r�nk se. �n b�ztam benned, �s te is bennem. �s most meg�lted…

- Meg�ltem, mert minden mocskos undor�t� zsid�val v�gezni kell, �s meg�ltem, mert ezt akartam tenni. �s most meg foglak dugni, itt ezen a k�sz�b�n fogsz t�rdelni, mik�zben h�tulr�l duglak, �s a halott sz�vszerelmed �lettelen szemeit b�mulhatod… ez hogy tetszik Karl?

- Franz ez nem te vagy. Ez az eg�sz egy �r�let te nem te…

- �n nem �ln�k embert? Ugyan, mintha te m�g nem v�gezt�l volna ki ugyan �gy csal�dokat.

            Lehunytam a szememet. Nem akartam hallani. Nem akartam tudom�st venni arr�l, hogy p�r h�ttel azel�tt, valaki ugyan �gy zokoghatott azok�rt akiket szeretett mint �n ott a k�sz�b�n.

- �rtelmetlen hal�l… �rtelmetlen �let – suttogtam magam el�.

            Franz el�re ny�lt �s a nadr�gom kezdte bontogatni. M�r nem �reztem matat� kezeit, �gy l�ttam mindent mint valami k�v�l�ll�.

- Nah�t, egy fegyver… V�gig itt lapult a h�tadn�l, �s nem akartad haszn�lni kicsi Karl? Most m�r biztosan b�nod…

            Nem b�ntam. Ez is mindegy volt m�r. Ler�ngatta nadr�gom, majd h�tulr�l megl�kte a t�rdem. Orra buktam. Als�ruh�zatom a bok�mra volt csavarodva. Franz er�szakosan sz�ljel tolta a l�bam. Egy kez�vel m�g mindig a kezeim fogta h�tra a m�sikkal a hajamn�l fogva felemelte a fejemet. Nem kellett volna lefogni. M�r nem volt er�m semmihez, csak �gy voltam.

- Ne mer�szeld becsukni a szemed, vagy megb�nod – sziszegte a f�lembe.

            M�r az sem �rdekelt, hogy l�tok-e egy�ltal�n. Nyitva volt a szemem, de nem l�ttam a halott Davidot. �l�nek l�ttam, �gy mint p�r �r�val azel�tt. R�j�ttem, hogy igaza volt. Nem tehetek soha semmit. Nem menthettem meg �t, nem menthettem meg a csal�dj�t, �s nem menek�lhettem att�l, ahogy Franz er�szakosan bel�m nyomuljon.

            Fel se ki�ltottam, pedig azt �reztem sz�tszakadok. Mintha az agyam felfogta volna, hogy f�j, hogy rossz amit tesznek velem, de nem akarta volna tov�bb�tani sehova. Megmaradt az agyamban, �s kihalt bel�lem az �sszes �let�szt�n.

            H�nyi akartam. A gyomrom ki akarta adni mag�b�l minden tartalm�t. A gondolat megakadt, nem tudom az�rt mert a gyomrom tot�lisan �res volt, vagy mert m�r erre sem voltam k�pes.

            Ahogy mozgott bennem hajszolva az �lvezet�t, csak az j�rt a fejemben, hogy cserbenhagytam azt, akit szerettem. Hogy halott � is, �s halott az unokah�ga. Kisgyerek volt m�g, �s az �sszes amit az �letb�l l�thatott a szenved�s volt.

            S�rni akartam. De ez is olyan volt ami megakadt f�l�ton. Amikor elpusztul minden ami sz�m�tott, �s lassan gyilkolnak t�ged is, akkor s�rni kell. Nem jutott t�l a gondolat az agyamon.

            �reztem ahogy Franz el�lvez. �reztem, ahogy kih�z�dik bel�lem, �s a fark�t megt�rli a h�tamon a kab�tomba.

- Kegyes legyek hozz�d Karl? Szeretn�d? – h�zta mag�hoz fejemet. Nem sz�ltam. Nem tudtam… nem akartam nem teljesen mindegy?

- Akarod a hal�lt? Megtehetn�m, hogy itt hagylak, ezzel a sok mocskos halott zsid�val egy lak�sban. De tudod mit, az�rt mert r�g�ta ismerlek, megkegyelmezek neked �s meg�llek. Rendes leszek – suttogta teljesen a f�lembe – nem v�reztetlek ki mint �t, nem hagylak sok�ig szenvedni. Csak egy goly� �s v�ge. – K�jesen belenyalt a f�lembe. Borzonganom kellett volna. M�g a borzong�s is megakadt a b�r�m alatt. M�r ez sem sz�m�tott.

- Viszl�t Karl – mondta vigyorogva. Majd felkelt mell�lem, kez�be vette a pisztolyomat, �s l�tt. Egy goly�, a fejembe. Pontosan c�lozva.

            Azonnal elnyelt a s�t�ts�g.