[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
Hello!
Már nagyon régen olvastam ezt a story-t és imádtam olvasni, a szomorúsága ellenére. Nagy nehézségek árán sikerült ráakadnom újra, kár, hogy nem töltötted fel azt a pár fejezetet, ami még hátra van belőle. Azért reménykedem benne, hogy egyszert fennt lesz és újra el tudom olvasni teljes egészében, mert szerintem csodálatos. :)
Bye Corvus
|
Hali!
Nekem nagyon tetszett eddig a történet, no nem azért mondom, mert ezután már nem fog tetszeni... mindegy... :-) A lényeg, hogy tetszett... :-)
Várom a folytatást, és hogy másik kis főszereplőnk is megjelenjen a "mai világban is"!
Jó pötyögést hozzá! :-P
Pussz! Arishi
Szia Arashi!
Hát tartom az álláspontom... én is várom... remélem még ebben az életben sikerül befejezni...
Hesz |
Hm.... ez olyan szép történet , bár rohadtul szomorú. MÁR ALIG VÁROM A FOLYTATÁST!!!!üdv: Lerischa
Hát még én mennyire várom.... Köszi, hogy írtál! |
azt hiszem már elég sokan fejtették ki a véleményüket a koncentrációs táborokról..... én inkább arra lennék kíváncsi, hogy mikor lesz majd új rész???? egyébként, ha lehet ilyet kérdezni, hágy részesre tervezed???? sok sikert ^_^ várom a folytatást miwako XD
Igazából lehet, hogy a héten nem lesz NES friss mert lassan haladok vele sajnos... 10fejezet +1extra.... ez az extra most úgy hangzik mintha mangáról beszélnék :D Szóval már csak 2 fejezet plusz egy ami a másik főszereplőnk szemszögéből íródik :) |
Tiszteletteljes kézcsókom Hesz Drága!
Tessék csak nyugodtan írni. Nincs ezekkel a történetekkel és a háttér-korral az égvilágon semmi baj. A NES szembesít. És nem oldoz fel. Kell a pofon az embereknek... legtöbbünk másképp nem lát, nem ért és nem tanul. Kedves zsidó barátunk sem arról nyervákolt itt órákat, hogy ki és miért és hogy mert a témához hozzányúlni. Kaptunk tőle hangos és indulatos kirohanást, hadd ne részletezzem (úgy hiszem sejthető) mi ellen.
Kezeit csókolnám Neji kisasszonynak is, és fejet hajtok a tehetsége előtt. A véleményével meg nem is vitáznék.
Csak nem vallom magaménak.
Elek
Igazából én erre már máshol reagáltam... de... akkor is... Köszönöm :) Nagyon :) |
Uhm…
Igazából nem szeretek dolgokat túl ragozni… ó a fenébe de nekem az életem a dolgok túl ragozása, de ezt itt már akkor is értelmetlennek látom, így… hát izé mindenkit szeretnék kérni, hogy meddő vitát ne fojtassunk, mert tartok tőle Neji már a környékre se teszi a lábát vagy ha igen, a kommentekre vállat von…
Nagyon szépen köszönöm Sae (én is imádom Az élet szépet… iszonyat szép formában tud megrázó lenni), Aiko :), és ugyan ti nem láttátok de én igen és Yuyu, Ri-chan *ölel*.
De szerintem hagyjuk ezt végre a sunyiba…
THX :)
Hesz :) |
Nem szeretem az ilyes fajta bonyolult, túl ragozott vitákat. Azonban nekem is van hozzá szólni valóm, amit muszáj, legalábbis úgy érzem, elmondanom. Lehet, hogy a képernyő sem tűrné el a felhalmozódott gondolataimat, főleg, hogy milyenek azok (csúnya szavak egymás hátán)
Megint a dédimamámmal hozakodok fel. Mert tudom, hogy mit kellett elszenvednie. Látom a szemeiben, hogy mennyire fáj neki. Akkor döbbentem rá, hogy mi van az erkélyünkön. Egy kávés láda. Igazából nekem nem jelentett sokat, csak néztem, és rájöttem, hogy ebből kapott a dédimamám kavét. Mennyit mesélhetne az a láda! Mennyi szörnyűségről regélhetne!
Én nem értek egyet abban, hogy nem lehet írni slash-t egy olyan eseményről, ami a mai napig kihatással van az emberekre. Az a legszomorúbb, hogy a német gyermekek nem tudják, ki az a Hitler. Művésznek vagy költőnek titulálják. Egyszerűen nem hajlandóak elismerni, hogy létezett. Már pedig a japánok, a lengyelek, magyarok, amerikaik, oroszok, angolok, franciák, és az egész világ mesélhetne, hogy mi ment itt. Nos ez a szomorú. Úgy érzem, hogy az ilyesfajta "szólás szabadáságra" szükség van. Szegényebb lett valaki azáltal, hogy elolvasta? Nem hiszem.
Sohasem tudod, hogy min ment keresztül az az ember, akit valóban fejbe lőttek, mert szeretteit védte. Nem tudod. Mert nem élted át. És ezért nem tudom megkérdezni a dédimamámat. Mert látom szomorúságtól terhes szemeiben, hogy nem bírná elmondani. Mert valamit nem lehet feldolgozni.
Ezek az én gondolataim. Úgy érzem senkit sem bántottam meg. Ha igen. Nagyon sajnáéom, nem ez volt a szándékom.
Aiko |
Neji, kicsit hülyén véleményeztél... ennyi erővel Roberto Benigni, Steven Spielberg és még sokan, mások, akik a második világháborúval és a holocausttal kapcsolatban rrendeztek és csináltak fimet, öncélúan használták fel a dolgot.
Hesz tettében nincs öncélúság... az emberiség történelmének egyik legszégyenletesebb dolga a Holocaust, és egy ilyen történetbe miért ne lehetne beleszőni... a részünk, a tanulságunk, a történelmünk... mai napig visszhangzik a fejemben a szegedi zsinagóga vezetőjének vádló hangja, ahogy a magyar rendőrségről beszélt, amikor táborozáskor meglátogattuk a gyönyörű épületet. sosem fog kimenni a fejemből a Sorstalanság, a Shindler listája vagy Az élet szép... és most már ez se... Ha a holocaust szóba kerüll, szégyellem hogy ember vagyok... de a múlton változtatni nem lehet, ha pedig valaki úgy érzi írnia kell róla, belekell szőnie a történetébe, hadd tegye. Amíg nem neonáci nézeteket vall, kit érdekel, hogy mibe zövi bele és miért???
Sae |
(Spirit is megmondja, aztán jól úgy is hagyom ahogy eredetileg volt... :D Ugyanis mint említettem gyakorlatilag a kidolgozatlanság volt a gondja nékije is....)
Öncélú? Neharagudj Neji, de... ha azt mondod, hogy a jelenetsor maga undorító volt, fejet hajtok. Ha azt mondod hatásvadász volt, hát egyet értek, mert MINDEN történet a falfestmények óta hatásvadász, mert az egyik célja valamilyen hatás keltése... De ez a szál nem lehetett felesleges mert igazából az volt a célom, hogy azt az alapvető igazságot láthassuk benne, hogy az ember sohasem tanul a hibáiból... mert bocsánat de olvassátok vissza, amikor Damiant megégetik, végignézetik Calebbel, miközben az inkvizítor tudta jól, hogy mit érez Damian. Franz, úgy erőszakolja meg Carlt, hogy végig arra kényszeríti, hogy nézze a halott szerelmét. Kegyetlenség. Gyilkosság. Értelmetlenül emberek elpusztítása. Ugyan az ismétlődik évről évre, évszázadról évszázadra, évezredről évezredre. Ciki de így van. Az, hogy én mindezt próbálom egy slash köntösbe burkolni, hogy így talán aki könyvet sem ragad a kezébe csak bóklászik a cyber térben és ficceket olvas, ahhoz is jusson ilyen információ is.
Hmm ha most mufurc itt lenne ő erre biztosan azt mondaná, hogy "Mért kell egy mezei slash köré ideológiát gyártani? Két pasi együtt kész ennyi" De én vele sem szoktam egyet érteni... mert számomra van mögötte is valami.
Hmm ennyi :)
Hesz |
| Megértem, hogy nem repestél ennek a fejezetnek a megírásától, és újraolvasgatni sem bírtad. De az értékén, ami elég magas, ez nem váltotat. Jól írtad meg. A nácik agymosott barmok voltak, akik azt hitték,ők a tökéletes faj, és ez bármire feljogosítja őket. Jól ábrázoltad ezt... a fajelméletet... és halálukat is... nekem tetszett, a hangulata ellenére..
Sae
Sae *nyakába ugrik* köszönöm köszönöm köszönöm! Jah és köszönöm :) |
Szia!
Egy író mindig öncélúan használja fel a különböző témákat, azért, hogy a történetét olyanná formálja, amilyennek megálmodta, hogy el tudja mesélni azt a történetével, amit át szeretne adni az olvasóinak. Ezt hívják írói szabadságnak. Az ember arról ír, amiről akar, addig, amíg az nem törvénysértő, vagy amíg nem felbújtó (törvényileg vagy erkölcsileg) jellegű. Szerintem egyáltalán nem volt felesleges ebben a történetben ez a szál. A történelem szörnyűségei által akarta Hesz megmutatni, hogy milyen volt a szereplői élete (vagyis régi élete), milyen hibákat követtek el a múltban és szerintem ezt úgy tudta a legjobban kifejezni, hogy kiválasztotta a múlt legszörnyűségesebb eseményeit (inkvizíció, II. világháború). Egyébként, hogy mi a gondod a mű kaliberével, azt nem tudom. Szerintem egy nagyon érdekes és izgalmas írás.
Amúgy azzal nincs baj, ha egy író nem csak dicséretet kap, én is megmondom Hesznek, ha valamin javítania kéne, ahogy egy pár nappal ezelőtt is megtettem, bár nem itt, hanem msn-en. Egy író a negatív kiritkából tanul a legjobban, ha nem megsértődik rajta, hanem átgondolja. Legalább is én mindig így voltam ezzel. Csakhogy... Az, hogy te kinyilvánítod, hogy egy zsidót biztosan rosszul érintene ez a történet, és ezáltal úgy véled, hogy érzéketlen az, aki ilyet ír, nem építő jellegű kritika. Szerintem. Mert nem a műről, mint írásról mondtál véleményt, hanem arról, hogy mit gondolsz egy olyan esemény, mint a II. világháború, feldolgozásáról egy slash írásban.
De ez csak az én véleményem. Nem veszekedni akartam vagy ilyesmi, csak én is véleményt nyílvánítottam.
Spirit Bliss
U.i. Hesznek: Bocsi, de muszáj volt válaszolnom... De ha úgy érzed, hogy nem a te oldaladra való ez a vita, akkor töröld nyugodtan. :) |
| Üdv!
Elmondtam a véleményem, amire az író reagált is, el is gondolkodott rajta és ezzel nem is akartam többet foglalkozni az üggyel. Ám mivel konkrétan megszólítottál, válaszolok neked.
Félre értettél. Nem arról beszélek, hogy tabu a holokauszt téma. Csak arról, hogy öncélúan felhasználni a 2. világháború borzalmait egy ficben csak a hatás kedvéért, az elég kicsinyes. Mert nincs ember aki meg tudná indokolni nekem, mért kellett egy ilyen kaliberű ficcbe ez a fajta háttér. Hogy sokkolt-e? Nem. Egyszerűen felesleges volt.
De mint mondtam, nem szándékozok hosszabban foglalkozni az üggyel és boncolgatni a véleményemet. A lényeget elmondtam: azt szerettem volna, ha az író hall egy másféle véleményt is. (Nem lehúzást, csak véleményt.) Hisz mióta világ a világ az írók mindig hajszolják a kommenteket -amivel nincs is baj- csak akkor, ha más szemszögű kritikákat sose kapnak.
Neji |
Szia, Neji!
Először is, mint olyan ember, akinek a fél családja zsidó, kikérem magamnak, hogy azt mondd, nem lehet a II. világháború és a holokauszt szörnyűségeiről írni. Igenis lehet! Akár slash, akár nem slash témában! A világháború idején történtek ilyen szörnyűségek, ha nem is szó szerint úgy, mint ebben a regényben, mert hát ez Hesz saját ötlete, akkor is voltak ehhez hasonló gyilkosságok, erőszakos cselekedetek. Ha erről, ahogy mondtad, nem lehetne írni, akkor amint tabutémává válna, elfelejtenék az emberek. Igenis jó, hogy egyes írók írnak ilyesmikről, és igenis sokkolják az embereket! Ha tabutémának kéne tekinteni ezt az időszakot, elfelejtenék, hogy mik történtek. Emlékezzenek rá! Ha emlékeznek, talán nem ismétlik meg a múltban elkövetett borzalmakat, vagy nem hagyják megismétlődni! Az összes haláltáborban meghalt rokonom és az azt túlélő rokonaim nevében mondom, hogy köszönet mindenkinek, aki erről a témáról ír, és ezáltal próbálja megakadályozni, hogy elfelejtsék az emberek a múltat.
Ami a slash témát illeti... Úgy vélem, hogy egy slash történet is lehet legalább olyan komoly, mint egy nem slash. Tudom, hogy Hesz számára a slash sztorik írása nem csak egy játék. Az a baj, hogy Magyarországon nem elfogadottak az ilyen regények igazán. Persze, sokan olvassák őket a neten, de ezt csak szórakozásnak tekintik, és mint láthatjuk, a boltokban nem sok meleg vagy leszbikus regény található a polcokon. Ez ellen próbálnak tenni a meleg szervezetek, mint pl. a Labrisz, és ezért kell az olyan tehetséges íróknak, mint pl. Hesz, írni, írni és írni. Akárki akármit mond.
Spirit Bliss
Eredetileg nem ált szándékomban belefirkálni abba amit írtál... de megteszem.
Határozottan elzárkózom Spirit bizonyos részű véleményétől... Ő tudja mitől........................................................................................... |
először is gratulálok az írásaidhoz. nagyon jók. a 8. fejezet tényleg nagyon sokkoló volt, de ennek ellenére nagyon tetszett. az eddigi részek is nagyon jók voltak. már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a vége. érdekes és nagyon jó ez a történet. ebben a műfajban még nem olvastam ehez hasonlót... gratula és nagyon várom a folytatását... üdv: miwako
Nagyon nagyon szépen köszönöm :) |
Jaj, ne is mondd, emlékszem a filmre... Az a Jeanne d'Arc eleje volt, nem? (Remélem, jól írtam, most nincs kedvem utána keresgélni...) Brrrrrrrr... bevallom, nekem életem legstresszelőbb filmjelenete az A Napfény ízében, amikor a táborban addig folyatják a hideg vizet a mínusz ezer fokban Ralph Fiennes-ra, amíg egy jégtömb nem lesz belőle... Egyszer láttam, de néha még most is álmodom róla...
Idgie.
Igen igen az... na az dúrva jelenet volt... bár nekem az egyik kedvenc filmem a Zongoratanárnő, amiben van egy elég ronda megerőszakolós jelenet. Bár az a film eleve gyomorforgató.
A napfény ízéből nekem csak az maradt meg amikor pont ezért az esetért, üvölt az egyik férfi, hogy ott voltak több százan pár fegyveres ellen és áltak mint a birkák... Valahogy bennem ez maradt, meg és az, hogy inkább lőjenek engem le de nem lennék birka... |
No, jól van írok én is...
Tényleg elég ütős fejezet volt, és elég érzékeny téma... nekem nem voltak zsidó családtagjaim, de van egy zsidó származású barátnőm, és valamiért kamaszkoromban nagyon érdekelt a téma. Amikor Magyarországon mozikba került a Schindler listája én gimis voltam, olyasmi idős, vagy kicsit fiatalabb, mint most Te, hát, az első sorban bőgtük végig a lányokkal... ma már nem szeretem annyira azt a filmet, de csak azért, mert nem szeretem a hatásvadászatot...
Másrészt meg... mindenféle érzékeny területeket belerángattok, -rángatunk a slash-be, mert miért ne? Tudom, hogy a közelebbi történelem sokkal érzékenyebben érinti az embert, és talán csak én tartok túl nagy távolságot a történelemmel általában, de miért ne lehetne írni slash-t a Holokauszt idejéről?
Őszintén szólva engem nem ez zavart a fejezetben, illetve a történetben. Már az elején is írtam, hogy egyáltalán nem hiszek a reinkarnációban. De azért egy csomó mindent olvastam róla korábban... és nekem ez egyáltalán nem hiteles, hogy ennyire dikret módon jön az álom, és találják meg egymást a következő életükben... Egy kicsit lehetne elmosódottabb, véletlenszerűbbnek ható... A másik bajom, hogy folyton úgy érzem, jobban ki kellene dolgozni. Olyan, mint egy vázlat, és persze ráfoghatjuk, hogy balladisztikus, de szerintem megérne egy alaposabb karakterkidolgozást akár Karl, mint meleg német katona, akár David, mint meleg zsidó karaktere. Így nekem picit erőltetett, nem tudom mögé látni a motivációt, a sorsukat, a történetüket, az álmaikat...
Hogy kicsit a blogodra is reagáljak, szerintem nem szent és sérthetelen a téma, nem jobban, mint más. Én is felháborodhattam volna, mondjuk amikor a kutyájával és egyéb tengeri herkentyűkkel "játszadozó" papról olvastam. Nem tettem, mert sajna volt realitása (attól még majd elhánytam magam...)
A vége viszont kimondottan sokkoló volt ennek az utolsó fejezetnek. Nem biztos, hogy akartam olvasni ilyet... Tényleg nem ártott volna egy figyelmeztetés, hogy legalább készüljek rá... Egyáltalán nem szeretek halálról olvasni, így meg főleg nem... Ez nem azt jelenti, hogy nem volt jól megírva, inkább azt, hogy jól volt. (Itt is majd elhánytam magam...)
Idgie.
*sóhajt* tettem a fejezet elejére, nagy betűs figyelmeztetést... De most vissza az elejére.
Megmondom őszintén reménykedtem benne, hogy írsz valamit. Bízom benned, és a karakteres véleményedben.
A történet kidolgozatlanságával kapcsolatban (el nem hinnéd mennyire fáj) de igazat kell adnom, és ezzel kapcsolatban Spirit is felhívta már néhány részléetre a figyelmemet, amiben igaza volt... csak... Hm. Könyvekben is van kidolgozatlan és héé én csak egy 19éves kislány vagyok :) Oké ez kurvaszar védekezés volt... mert ha meg csak egy kislány vagyok akkor húzzak a téma közeléből...
A fejezetről még annyit, hogy én nem hittem, hogy ennyire ilyen lett. Persze forgott a gyomrom írás közben, de én elég gyomorforgós típusd vagyok (pl.: egyik film majdnem kezdő jelenete mikor egy kislány elbújik a szekrényben, a nővére a testével védi az ajtót, egy katona meg átszúrja a nővért, majd megerőszakolja a halottat... jelezném nállam ilyen nem volt! ), mégis öhm bocsánat de ezt szeretem a legjobban írni.
Köszönöm Idgie, a piszkálást is és az igaz adást is. Lelket öntöttél belém ezzel most :)
ui.: váó akkor a rebellis hangomnak volt igaza a fejemben? Megnyugtató...
ui1: tengeri herkentyűkkel???? Tudod mit felejtsd el a kérdést... szerintem nem akarom tudni....
|
Húúú Hesz! Imádom ahogy írsz! Sajnálom szegény Karlt és Davidet. Remélem a befejezés szép lesz. A háborúval kapcsolatban: gyűlölöm a témát. Nah jó... nem gyűlölöm, de nem szeretem, mert mindig elszomorít, hogy anno hogyan oldották meg a problémáikat az emberek. Sőt még ma is nagyon hasonlóan oldják meg és ez elszomorít. A fejezet sztem nagyon élethűre sikerült. Nagyon várom a folytatást. katy18
Katy tudod mi ezzel a baj? Hogy a háborúk nem régen voltak, és nem soha többé nem lesznek... És borzalmasan döbbentes amikor ez először tudatosul benned. Hogy hülye, könnyen manipulálható emberekből nincs kevesebb mint régen...
Próbáljunk vidámabbak lenni. Nemsokára csupa mosoly lesz minden. :) |
| Szia!
Egyik kedves ismerősöm hívta fel a Never ending story(?) -ra a figyelmem. Kérte, hogy olvassam el, mert kíváncsi volt a véleményemre, főleg így a legutóbbi fejezet kapcsán.
Elolvastam, aztán az itteni kritikákat is, és őszintén megdöbbentem.
Gondolom nem történelmi ficcnek szántad a történetet, viszont lopva ebben az utóbbi pár fejezetben a felé tendál, ráadásul épp egy olyan korszakot taglal, ami talán nem a legszerencsésebb választás.
"Te nem látod úgy néha, hogy félre vagyunk vezetve?"
"Mi németek vagyunk Karl. Hitler hű szolgái, a törvény betartatói."
Ezek ilyen formában biztosan nem hangozhattak el. Az emberek nem mertek ilyesmit komondani, az meg hogy hű szolgái, inkább szarkazmusnak hangzik. És ha már nevén nevezzük a dolgokat akkor maradjunk a Führer megszólításnál.
Ezen túl... *főleg az utolsó rész kapcsán* gondolom az volt a koncepció, hogy sokkold és megdöbbentsd az olvasókat. Azt hiszem ehhez nem kell belefolyni a világháborúba. Ez nem az a korszak, ami csak úgy hátteréül szolgálhatna egy slashficcnek. Van amihez hozzá szabad nyúlni és van amihez nem. Nem hiszem, hogy bárki a hazai slasherek közül megérett volna arra, hogy olyan kőkemény koncepcióval rendelkezzen, amivel a 2. világháborút képes lenne feldolgozni.
De tudom, nem ez volt a cél, ez egy játék. Kedvtelésből írsz és kedvtelésből olvasnak. De milyen érzés lehet egy zsidó ember számára belebotlani egy ilyen borzalmakat taglaló ficbe? Vannak akiknek ez a történet nem játék. Talán tiszteletben kéne ezt is tartani.
Üdv.: Neji
Sokat gondolkoztam azon, hogy mit válaszoljak…
Persze bevallom volt köztük sértő gondolat is, bár ez inkább annak szól, hogy ez a komment megszakította az anime nézésemet.
Tudod az a baj, hogy egyszerre vetted túl komolyan amit írtam, és túl komolytalanul.
Persze ezeknek az írása a hobbi, a többi más a vérkomoly.
Most minden kedves, általam szeretett, és nagyra tartott zsidó ismerősöm, és rokonomtól kérem, hogy forduljon el… már ha erre járnak bár kétlem.
Szerintem nincs igazad. Ez nem játék volt ez nem egy ízléstelen tréfa, és a direktbe sokkolást csak kis történeteknél űzöm, ebben csak a sorsszerűség volt benne.
Tudod hol sántít a szememben amit írsz?
„De milyen érzés lehet egy zsidó ember számára belebotlani egy ilyen borzalmakat taglaló ficbe?”
Olvastál már mondjuk olyan slash történetet ahol megerőszakoltak egy szőke hajú fiút? Biztosan, mert nagyon sokan szeretnek élni ezzel, legjobban Lia , akinek szinte minden történetében megtalálható ez a nem túl kellemes momentum.
Én szívből várom a percet amikor egy szőke hajú feláll és közli, hogy nem tűri tovább, hogy Lia történeteiben szőke hajúakat gyaláznak…
Esetleg a tüntető fotósokat a házam előtt az előző történetes Saeki miatt…
Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez a történet nem erről szól.
Sajnálom ha szívedre vetted, ezt tényleg őszintén sajnálom. De semmi mást nem sajnálok azok közül a szavak közül amiket monitorra vetettem, mert úgy gondolom, hogy egy egyszerű „pasik dugnak egymással” címen kezdődött slash dologból is sülhet ki más.
Persze. Jogod van azt gondolni, leírni, mondani, amit akarsz. És nekem is, még ha számodra ez ízléstelen, és úgy gondolod, nem való.
Ez van.
Jah, de még valami, ha végre a gportal lesz annyira jó fej, hogy elküldi ezt az üzenetet, akkor a figyelmeztetések közé beteszem, hogy a történet egyes momentumai bizonyos emberek számára sértőek, és bántóak lehetnek így aki nem akarja ne olvassa. |
Az én dédimamámnak csak arra volt lelkiereje, hogy az I. világháborút mesélje el úgy valamennyire. Valahogy nem is merem megkérdezni. A Sorstalanság nekem túl nyomasztó, néhány fejezet után letettem, mert gyomorforgató volt felébredni az igazságra. A barátom volt nagy II. világháború szakértő, nemcsak a vadászgépekért rajongott, de mélyen átlátta a mögötte rejlő "valódi" háborút.
Éreztem, hogy a fejezeteket körül lengi egy fajta sötét aura, vagy valami hasonló. Nem tudom elolvasni újra, ne haragudj. Túlságosan beleképzeltem magam a történetbe, ahol amolyan mellékszereplőként mindent láttam, mindent hallottam, de tenni már semmit sem tudtam. Vajon Karl is így érezhetett? Úgy beszélek róla, mintha élt volna. Biztos létezett egy hasonló felfogással élő személy, aki rejtegetett zsidókat. Mindegy, hogy mikor játszódik a történet, úgy érzem, hogy az esély szépen eltűnik teljesen arra, hogy valaha, békésen egymás karjaiban legyenek. Most már csak az lenne a legrosszabb, ha Kareszt elküldenéd az iraki háborúba.... >.< vagy nem tom.
Aiko
Sorstalanságot nem olvastam. Van annál sokkal jobb ebben a témakörben.
Karl... nem akarom őt bántani, de pont ugyan olyan volt, mint a többiek... amíg nem fedezte fel a zsidóban az embert, addig csak azzal foglalkozott ahogy átmosták az agyát... nem nem megy Karesz sehova főként hogy ő régész lesz ha nagy lesz nem katona (asszem második fejezetben ejtettem meg erről egy mondatot), nem mondom meg a jelenlegi életben a nevét sem készül katonának... az utolsó lecke elég dúrva volt ahhoz, hogy Karesz végre felfogja :) |
Hát Hesz én nem mondanám,hogy rossz lett ez a fejezet,csak nagyon felkavaró...én teljesen a hatása alá kerültem,mivel nekem a nagyapám sokat mesélt a nácikról meg a zsidókról engebb kicsit jobben megérintett ez a rész talán mint másokat*akkoriban sajnos azokat is kivégezték akikről kiderült,hogy zsidókat bújtatnak és tőlük is elvettek minden értéket,még a papokat sem kímélték*de azért tetszik a történet úgy összességében és nagyon várom a folytatást...kár hogy már csak 2 fejezet és vége,de remélem,hogy gyorsan találsz majd új témát amiből megint sok részen keresztül izgulhatunk....
pusz:mei-chan
Nem nem rossz szegény fejezet csak... nyomasztó. Olyan... nem is tudom rossz belegondolni, hogy léteznek ennyire értelmetlen halálok, és ennyire értelmetlen bántások, lélek összetörések... mert az amit ebben a fejezetbe Franz művel nem más mint Karl lelkének módszeres szilánkokra törése... Nem szeretnék olyan mindennapokban élni ahol ez megtörténhet. Mei-chan tudod a dédim zsidó volt. Innen ered nálam, a nagy II. VH mánia... vagy egyszerűbb lenne gyűlöletet mondani... Még két fejezet és egy bónusz... amit muszáj megírnom mert életrajzi vonatkozásokban gazdad bónusz lesz... (és még te is örülhetsz majd mert egy naaagy pwp lesz a záró akkord:D )
Igazából már meg van az új ötlet... amitől magam is rettegek, mert ennyire beteget még nem írtam mint aminek az készül...
puuuuussssssssssszzzzzzz |
[64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés