Arcok a múltból, jövőből.

Tükrös hazugságok

elemészt, s megbűvöl.

Arcok egy tükörben, valóság?

Törött gyémántok az égető

magányba. Csak ennyid van.

Ide érkeztél, itt kell élned

kaptál egy tükröt és néhány

képet. Ennyit adott odafönt

Isten kezedbe mikor még

te is apró szárnyakkal

kötődtél hatalmas mennyek

otthonába. Most itt vagy.

Remélsz, szeretsz, hiszel,

a végén pedig (mint bárki

más ki valaha élt) meghalsz.

S Isten odafönt majd vállrándítva

ennyit felel kérdésedre:

„Igen. Ennyi az élet!”